A legmenőbb fiatal magyar színésznők #10

Bukovszky Orsolya 2000. május 30-án született a szlovákiai Szentpéteren. Édesapja volt az igazgató abban az általános iskolában, ahova járt, édesanyja is ott tanított. Kiskamaszként karatézott, az volt a terve, hogy olimpiai bajnok lesz. „Ott tanultam meg tűrni” – meséli erről. Később úgy érezte, hogy a küzdősport kiöli a nőiességét, ezért abbahagyta.

Gimnáziumi osztályfőnöke a színészet irányába terelgette, szavalóversenyekre és diákszínjátszókörbe járt, hetente háromszor utazott Budapestre Földessy Margithoz. Beszippantotta ez a világ. Szorongó emberként felszabadító volt számára, hogy a színpadon olyan dolgokat csinálhat, amit az életben megvetne. Még gimnazista volt, amikor elvitte a hátán a Blahalouisiana együttes Pont ilyen házra című klipjét.

Egy évig Kaposvárra járt, aztán 2020-ban Hegedűs D. Géza és ifj. Vidnyánszky Attila felvette az SZFE-re. Rögtön az egyetemfoglalásba csöppent, a kollégiumból kirakták, teljes volt a bizonytalanság. „Az egyetlen megoldásnak az tűnt, ha elpusztítom magam” – mondja erről az időszakról. Fél év masszív önpusztítás után Kárpáti György Mór hozta vissza az életbe, aki felajánlotta neki a Jövő nyár című filmje női főszerepét. Az egész munkafolyamat csodálatos élmény volt számára. „Azt éreztem, alkotótárs vagyok, és nem csak használati kellék." Idén januárban került a mozikba a film, azóta szerepelt a Friss Húson versenyző Reggel című nagyszerű kisfilmben, amit az alábbi videóablakban meg lehet nézni. Rendőrt játszik Salamon András sok szálon futó Random című filmjében, illetve fel fog tűnni A renitens című bűnügyi sorozat egyik részében az RTL-en. A nyáron öt kisfilmet forgatott, mind az ötöt nő rendezte (Sándor Lili, Hidegkuti Luca, Veszelák Bori, Taraczky Mila és Kisházy Eszter). Jelenleg két előadásban játszik a Pesti Színházban.

„Két éve nyár elején a Károlyi-kertnél beszélgettünk először hosszabban. Sodorta a cigiket, a Színművészeti miatt végletesen fáradt volt, de nagyon jól figyelt, kérdezett és mesélt. A Jövő nyár castingján egy visszatérő álmát mesélte el, amiben hajnalonként egy faun kopogtat az ablakán. Hatott, akartam vele dolgozni. A forgatáson, és azóta a találkozásainkon, mindig ott van benne az a sajátos erő. Feszültség, érzékiség, veszélyesség. Jó lenne belőle még többet mutatni.” – Kárpáti György Mór, a Jövő nyár rendezője

hvg.hu: Melyik a legkorábbi emléked gyerekkorodból?

Bukovszky Orsolya: Kiskoromban mindig szenet és mosóport ettem. Van egy kép arról, hogy bebújtam a balatoni pad alá, éppen majszolom a szenet, és látszik a feketeség a szám körül.

hvg.hu: Aztán leszoktál ezekről?

B. O.: Igen, de a mosópor még most is nagy kihívás. Ha megérzem az illatát, meg akarom kóstolni. Erősnek kell maradnom.

hvg.hu: Melyik szót használod túl sokszor?

B. O.: Hallod. Nagyon sokszor így kezdem a mondataimat, és rengetegszer visszaszóltak az osztálytársaim. Ez állítólag bunkóság. Néha enyhítem, hogy figyu.

hvg.hu: A karriereddel kapcsolatban mi volt a legrosszabb tanács, amit megfogadtál?

B. O.: Valaki azt mondta, hogy kerüljem a mocskot, és mindig maradjak tiszta. A színpadon azt érzem, hogy szabad lehetek, és ott olyan dolgok szakadnak fel, amik az életemben nem. Ez a mondat ezt fojtotta vissza. Egy idő után folyamatos gyomorgörcs és szorongás volt bennem, ami elvette az örömét az egésznek.

hvg.hu: Mikor sírtál utoljára, és miért?

B. O.: Tegnap. Egy kocsmában valaki szépet mondott, aztán kimentem, és kiszakadt belőlem a sírás. Nem tudom kezelni a dicséretet.

hvg.hu: Melyik tulajdonságodat gyűlölöd a legjobban?

B. O.: Nagyon bosszúálló vagyok, haragtartó. Egyszerre vagyok maximalista és mindig elégedetlen magammal. Ez abból fakad, hogy szélsőségeken mozgok, mindent 120 százalékon próbálok csinálni.


hvg.hu: Mi volt a legaljasabb bosszúd?

B. O.: Megcsaltak, és a másik szemébe mondtam, hogy rendben, nincs semmi baj, de ezt most két héten belül visszakapod. Amikor ilyet mondasz valakinek, azt hiszi, hogy ez egy vicc. Aztán megtettem.

hvg.hu: És jobban érezted magad tőle?

B. O.: Nem, iszonyatosan rosszul éreztem magam tőle.

hvg.hu: Kit szeretnél eljátszani egy életrajzi filmben?

B. O.: Hegedűs D. Géza tanár urat. Bármennyire is nyitott ő, azt gondolom, hogy rengeteg titka van, és milyen jó lenne ezeket megismerni. Rá nagyon kíváncsi vagyok, már csak azért is, mert a mesterem.


hvg.hu: Kit szoktak mondani, hogy hasonlítasz rá?

B. O.: A fiatal Jennifer Connellyt. Egyszer Szőke Abigél azt mondta, hogy Léa Seydoux-re hasonlítok, amikor játszom.

hvg.hu: Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

B. O.: Arra, amikor kijöttem az önpusztítós időszakomból. Azt mondtam, hogy ezt most nem folytatom tovább, és a saját lábamra állok anélkül, hogy pszichiátriára kellene bevonulni.

hvg.hu: Mitől tartasz a leginkább?

B. O.: Az egerektől. Egyszer kiskoromban bejött egy egér a szobámba, rám mászott, utána két hétig nem tudtam aludni. Pánikrohamaim voltak, mert azt éreztem, hogy egerek mászkálnak rajtam.

hvg.hu: Mi zavar a legjobban a külsődben?

B. O.: Nem szeretem, hogy ennyire magas vagyok. Szakmai szempontból is nehéz, és az életemben is. Engem egyáltalán nem zavar, ha alacsonyabb nálam egy férfi, de őket szokta zavarni.

hvg.hu: Mi volt a legfájdalmasabb dolog, amit valaki mondott neked?

B. O.: Még gyerekkoromban valaki azt mondta, hogy annyira elviselhetetlen a személyiségem, hogy mindenkit el fogok ijeszteni magam körül.

hvg.hu: Melyik dalt szeretnéd, hogy szóljon a temetéseden?

B. O.: Nemrég találtam rá. Ez az:

hvg.hu: Ha visszamehetnél az időben, hova és mikorra mennél?

B. O.: A dédim fiatalkorába. Láthatatlan emberként figyelném egy hétig. Azt mondják, nagyon hasonlítok rá. Ez kicsit olyan lenne, mintha megfigyelném magam egy másik emberben.

hvg.hu: Mikor voltál utoljára boldog?

B. O.: Amikor Emília osztálytársnőmmel kibicikliztünk a Római-partra és közben megálltunk a Városligetben. Gyakran csináljuk ezt, hogy úgy viselkedünk, mintha turisták lennénk, és maximálisan elhisszük ezt magunkról. Fotókat készítünk, videózunk, mindenre rácsodálkozunk.

hvg.hu: Mit csináltál eddig ma?

B. O.: Éjszaka befejeztem a beadandómat, lefeküdtem aludni, tízkor keltem, jógáztam, kibicikliztem a Kassák Múzeumba a Buharov tesók kiállítására, ott sírtam és nevettem, aztán a Nemsütiben ebédeltem, mert Pesten nem eszem húst, csak otthon, utána jöttem ide.


hvg.hu: Milyen pénzes munkáid voltak színészeten kívül?

B. O.: Dinnyét árultam nyaranta három éven keresztül, nagyon szerettem. Tizenkét órán át kint ülsz a tűző napon, rengeteg idegen emberrel találkozol. Amikor a semmi közepén a nagy BMW-ből kiszáll egy masszív férfiember, és próbál neked udvarolni úgy, hogy sehova nem futhatsz, az mindig érdekes.

hvg.hu: Melyik film változtatta meg az életedet?

B. O.: A Százszorszépek. Ezt a filmet bármikor meg tudom nézni, teljes mértékben az én világom, olyan, mintha a fejemben játszódna. Úgy mondja el azt, amiről én nagyon régóta szeretnék beszélni, ahogy én soha nem tudnám. Egy nő nagyon gonosz is tud lenni, egy nő nagyon undorító is tud lenni, egy nő nem csak nőies tud lenni, és igen, egy nő tud mocskos és romlott is lenni.

hvg.hu: Mondj valami meglepő, de igaz dolgot magadról!

B. O.: Lepkemániás vagyok. Az egész falamat lepkék borítják, rengeteg lepkés ruhám van, és el akarom lopni azt a hatalmas lepkét a Gozsdu Udvarból. Nemrég kaptam a barátnőimtől egy igazi lepkét szülinapomra, akit most be fogok kereteztetni. Amúgy egy lepke csak két-három hétig él.

hvg.hu: Mi volt az utolsó dolog, ami felvillanyozott?

B. O.: A munkafolyamat Zsótérral. Nagyon féltem ettől a Brecht-vizsgától, de iszonyatosan kellemesen csalódtam, nekem ebben a három évben ez volt az egyik legjobb élményem. Laza, nyugodt, mégis készenléti állapotban voltam jelen, amit nagyon ritkán tapasztaltam meg korábban.

hvg.hu: Hol etted a legjobbat életedben?

B. O.: Anyukám plackijánál nincs jobb. Ez egy sós krumplilángos, Magyarországon még sehol sem láttam. Házi kecskesajttal szoktam enni, amit a nagyszüleim készítenek.

hvg.hu: Mikor voltál a leggyávább életedben?

B. O.: Sokszor vagyok gyáva. Gyakran érzem azt, hogy nyelek vissza dolgokat, és nem merem kimondani azt, amit tényleg gondolok. Inkább hallgatok és belesimulok a környezetembe, tapétává válok, és nem feltétlenül szúrom oda, azért, hogy ne bántsam meg az embereket. Gyűlik, nyelem, gyűlik, és van, amikor kirobban. Akkor viszont megállíthatatlan egynapos lavina következik, mindent felborítok magam körül.

hvg.hu: Mi a leginkább elviselhetetlen benned hosszú távon?

B. O.: Mániákusan ragaszkodom egy-egy emberhez. Akkor is, amikor nem kéne. Néha teher tud lenni, hogy valakit mennyire szeretek. Kicsit egészségtelenül tudok szeretni, és közben meg ha ilyen emberrel találkozom, automatikusan bekapcsol a szabadságösztönöm, és nagyon gyorsan el tudom lökni magamtól.

hvg.hu: Reménykedsz abban, hogy van valami a halál után?

B. O.: Szerintem van valami. A semmitől félek. De a semmi is valami. Szóval nem félek semmitől?

hvg.hu: Hogyan szeretnél meghalni?

B. O.: Megfagyni egy völgyben, amit hó borít. Ott feküdni a földön és elaludni.


hvg.hu: Melyik számot hallgatod a legtöbbet mostanában?

B. O.: Megfigyelési szempontból Tóth Andi-dalokat hallgatok, próbálom megfejteni a titkát. Abszolút nem ez a zenei ízlésem, de fantasztikusnak tartom, hogy milyen lényegretörően, egyszerűen és egyenesen mondja ki a szövegeiben, hogy mi van. Nagyon érdekes jelenségnek tartom őt, utálják, szeretik, de valahogy senkit nem kerül el.

hvg.hu: Melyik volt életed legjobb koncertje?

B. O.: Egy Ricsárdgír-koncerten voltam tavaly az A38-on az akkori barátommal, egy kortyot nem ittam, mégis akkor voltam talán legfelszabadultabb életemben.

hvg.hu: Van beceneved?

B. O.: Borsó.


hvg.hu: Kaptál már olyan kritikát, ami tényleg fájt?

B. O.: „Még nem szakadt át valami, ennél többre vágyom, ezt még csak úgy megcsináltad” – mondta valaki nemrég. Ezzel nem nagyon tudtam mit kezdeni.

hvg.hu: Miről szeretnél leszokni?

B. O.: A dohányzásról és a körömrágásról. Viszont tizenhat napja nem ittam kávét.

hvg.hu: Félsz a konkurenciától?

B. O.: Nem, én attól félek, hogy olyan emberek fognak versenytársként tekinteni rám, akik a barátaim. Vagy én őrájuk. Ettől mindig rettegtem, ha bárkinek a közelében azt éreztem, hogy ő összemér minket egymással. El kéne fogadni, hogy ez az egész nem csak tőlünk függ, nem rajtunk múlik.

hvg.hu: Szerinted minek van értelme ebben az életben?

B. O.: Valahogy azt az állapotot elérni, hogy azt érzi az ember, hogy önmaga, hogy önfeledten szabad és boldog. És ebben a nyitottságban tudni kapcsolódni más emberekhez. Önmagunk megismerése olyan nehéz folyamat, de azt érzem, hogy az élet erről szól, és minden egyes kudarc és minden egyes pozitív élmény ezt építi. Hogy 92 éves néniként azt tudjam mondani, hogy ez vagyok én és ettől vagyok boldog, ezt szeretem, ez jólesik. Most még csak azt tudom, hogy mi nem vagyok én.

Az öt évvel ezelőtti sorozatunk cikkeit itt találja.