A cannes-i filmfesztivál harmadik napjára időzítettek kettőt is a legjobban várt amerikai filmekből. A zseniális Mad Max – A harag útja előzménytörténete, a Furiosa azonban sajnos nem képes meggyőzni a létjogosultságáról, míg Francis Ford Coppola saját pénzből finanszírozott nagyszabású víziója, a Megalopolis minden idők legnagyobb cannes-i fiaskói közé fog bekerülni. Folytatódik helyszíni podcasttudósításunk a Riviéráról.
Varga Ferenc, Onozó Róbert (Cannes)
A nyitás és az első nap a nőkről szólt, de mostanra visszaállt a szokásos cannes-i rend, és az idős urak vették vissza az uralmat. A 79 éves George Miller pont kilenc éve újjáélesztette a karrierjét és a Mad Max-szériát az észbontó A harag útjával. Közben két éve elhozta ide a rettenetes Háromezer év vágyakozást is, és nagy kérdőjel volt, hogy a Furiosa melyik vonalat folytatja az egyébként is meglehetősen egyenetlen filmográfiájában.
A választ a csütörtök reggeli sajtóvetítésen kaptuk csak meg, és sajnos nem szolgálhatunk jó hírekkel. Az eredetileg Charlize Theron által alakított hősnő eredettörténete nem tudja tartani A harag útja lélegzetelállító dinamikáját, és inkább egy felesleges, halovány utánérzésnek tűnik. Míg a korábbi filmben Theronon kívül Tom Hardy és Nicholas Hoult is emlékezetes alakítást nyújtott, a Furiosában a címszerepet átvevő Anya Taylor-Joy eleve több mint egy óra után jelenik meg (addig a figura gyerekkori verzióját alakító Alyla Browne-t látjuk), és alig van lehetősége színészi tehetséget villantani. A Marvel kötelékeiből szabadulni próbáló Chris Hemsworth pedig hálátlan bohóckodásra kényszerül.
A Furiosa versenyen kívüli cannes-i premierje mindössze egy megálló a film promóciós körútján, sokkal nagyobb azonban a tét Francis Ford Coppola számára, aki hiába nyert karrierje során két cannes-i Arany Pálmát is (utoljára 45 éve az Apokalipszis mosttal), új filmje elkészítéséhez pénzzé kellett tennie a családi vagyon jelentős részét. A Megalopolis láttán persze egyáltalán nem csoda, hogy egyetlen hollywoodi stúdió sem akarta ezt a katyvaszt finanszírozni. Vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy Aubrey Plaza még sosem nézett ki ennyire jól a vásznon, és azzal, hogy Adam Driver újabb rendezőlegendát pipálhatott ki az eddig is impozáns közreműködői listáján.
A csalódások sajnos a svéd versenyfilmmel (The Girl with the Needle) is folytatódtak. Magnus von Horn a fesztivál egyik új felfedezésének tűnt, de 2020-ban, amikor előző filmjét, a Sweatet beválogatták a hivatalos programba, elmaradt a rendezvény, most pedig elhamarkodottnak tűnik a bizalom. A múlt század eleji csecsemőgyilkosságokról szóló fekete-fehér dráma mindenesetre eséllyel pályázhat az idei legnagyobb nyomasztás címére, de a sokkolást sajnos nem kíséri mondanivaló vagy izgalmas rendezői koncepció, csak hatásvadászat.
A mai negatív széria miatt nem csüggedünk, a cannes-i élményhez hozzátartozik, hogy úgy ülünk be a filmekre, hogy még senki más nem befolyásolta a véleményünket, és ennek természetes velejárója, hogy időnként nekünk kell kimondani az első rossz kritikákat. Viszont kisütött a nap, és holnap Emma Stone és Barry Keoghan újdonságaival folytatjuk.
Nyitóképünkön Anya Taylor-Joy Cannes-ban. Fotó: Daniele Cifalà / Nurphoto / Nurphoto Via AFP
„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.
Novák Előd szerint a Fidesz hülyét csinál magából.
Hosszú hallgatás után jelentkezett a kormányközeli közvélemény-kutató.
A műsorvezető kiáll a szombati felvonulók mellett és drukkol, hogy békés legyen a rendezvény.
Nehéz-Posony Kata, a HVG ügyvédje minden kérdésre válaszol.
A jelentős indulótőkével is megtámogatott alapítvány már dátumot sem mond, mikorra várható a régóta ígért beruházás.
