Az utolsó dobás
Rendező: Tőkés Anna
Az utolsó dobással egy olimpiára készülő ritmikusgimnasztika-csapat életébe pillanthatunk bele. A főszereplő, Kata kezdetben lelkesedett azért, hogy csapatával közösen olimpikonná váljon egy nap, ám kitartása egyre csökken a rá nehezedő nyomás hatására, amit az elnyomó edzői magatartás még elviselhetetlenebbé tesz számára. Tőkés Anna filmje egyszerre szól megfelelési kényszerről és mutatja be a sportvilágnak azt a részét, amely többnyire rejtve marad a sportrajongók előtt: az edzői túlkapásokat. A filmbeli edző karaktere ezeknek a túlkapásoknak a megtestesítője.
Az utolsó dobás szerepelt már a Szarajevói Filmfesztiválon, és idén bekerült Manchesteri Animációs Filmfesztivál, valamint a Londoni Animációs Filmfesztivál programjába is.
Üvegház
Rendező: Sárdi Katalin
A háromszereplős animáció egy forgatás történetét meséli el. A két színésznő és a rendező is metaforikus megjelenítése mindannak, ami a rendezőben zajlik egy-egy alkotói folyamat alatt. A filmen belüli film két színésznője az Üvegház rendezőjének két alkotói oldalát szimbolizálja: az alkotni vágyót és a szigorúbb, feladatokat előtérbe helyezőt, és rajtuk keresztül nyerünk bepillantást abba, hogy milyen utat jár be a művész, mire elkészül a filmmel. A rendező pedig – ahogy ezt a film alkotója is megerősítette – egy ponton a kiégéssel azonosítható.
Sárdi Katalin filmjének hangulata megidézi a nyolcvanas-kilencvenes évek neonvilágát, miközben a korszak japán animéinek hatása (mint a Revolutionary Girl Utena) is felsejlik a karakterábrázoláson.
Fülig szerelem
Rendező: Balogh Mirjana
Képzeljünk el egy világot, ahol minden egyes szakításnál meg kell válnunk valamelyik testrészünktől. Mégpedig attól, amelyet a partnerünk választ, cserébe pedig megkapjuk az ő testrészét. A film főhőse a szakításaival már számos testrészét elcserélte, köztük az egyik fülét, amely egyszer csak metafora lesz a filmben. A főszereplő ugyanis egyszer csak meglátja a saját fülét egy idegen lányon, akibe beleszeret, és a segítségével elindul az önelfogadás útján.
Balogh Mirjana egy idézetből indul ki a film alapgondolatát illetően, amely így szól: másnak kölcsönbe, míg önmagunknak örökbe adjuk magunkat. Ennek nyomán keresi a választ, arra miként változtatnak rajtunk a kapcsolataink, az ezzel járó változást pedig hogyan válik a részünkké, és hogyan tudjuk elfogadni azt.
