Az első magyar Oscar-díjas animációs rövidfilm, A légy (1980) és a Macskafogó (1986) óta nehéz nem úgy tekinteni az animációra, mint a magyar filmgyártás egyik megkerülhetetlen részére. Hogy mennyire tehetséges animátoraink vannak, azt jól példázza Buda Flóra Anna francia támogatással megvalósult, számos nemzetközi díjat besöprő 27-jének tavalyi sikere. Most pedig rövid időn belül két alkalommal is előtérbe került a műfaj: októberben a Friss Kakas Animációs Filmnapok főszereplője volt a magyar animáció, november végén pedig 22. alkalommal tartják Budapesten az Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivált. Ebből az apropóból mutatunk be három friss magyar animációs rendezőt és munkájukból némi ízelítőt.
Az utolsó dobás
Rendező: Tőkés Anna
Az utolsó dobással egy olimpiára készülő ritmikusgimnasztika-csapat életébe pillanthatunk bele. A főszereplő, Kata kezdetben lelkesedett azért, hogy csapatával közösen olimpikonná váljon egy nap, ám kitartása egyre csökken a rá nehezedő nyomás hatására, amit az elnyomó edzői magatartás még elviselhetetlenebbé tesz számára. Tőkés Anna filmje egyszerre szól megfelelési kényszerről és mutatja be a sportvilágnak azt a részét, amely többnyire rejtve marad a sportrajongók előtt: az edzői túlkapásokat. A filmbeli edző karaktere ezeknek a túlkapásoknak a megtestesítője.
Az utolsó dobás szerepelt már a Szarajevói Filmfesztiválon, és idén bekerült Manchesteri Animációs Filmfesztivál, valamint a Londoni Animációs Filmfesztivál programjába is.
Üvegház
Rendező: Sárdi Katalin
A háromszereplős animáció egy forgatás történetét meséli el. A két színésznő és a rendező is metaforikus megjelenítése mindannak, ami a rendezőben zajlik egy-egy alkotói folyamat alatt. A filmen belüli film két színésznője az Üvegház rendezőjének két alkotói oldalát szimbolizálja: az alkotni vágyót és a szigorúbb, feladatokat előtérbe helyezőt, és rajtuk keresztül nyerünk bepillantást abba, hogy milyen utat jár be a művész, mire elkészül a filmmel. A rendező pedig – ahogy ezt a film alkotója is megerősítette – egy ponton a kiégéssel azonosítható.
Sárdi Katalin filmjének hangulata megidézi a nyolcvanas-kilencvenes évek neonvilágát, miközben a korszak japán animéinek hatása (mint a Revolutionary Girl Utena) is felsejlik a karakterábrázoláson.
Fülig szerelem
Rendező: Balogh Mirjana
Képzeljünk el egy világot, ahol minden egyes szakításnál meg kell válnunk valamelyik testrészünktől. Mégpedig attól, amelyet a partnerünk választ, cserébe pedig megkapjuk az ő testrészét. A film főhőse a szakításaival már számos testrészét elcserélte, köztük az egyik fülét, amely egyszer csak metafora lesz a filmben. A főszereplő ugyanis egyszer csak meglátja a saját fülét egy idegen lányon, akibe beleszeret, és a segítségével elindul az önelfogadás útján.
Balogh Mirjana egy idézetből indul ki a film alapgondolatát illetően, amely így szól: másnak kölcsönbe, míg önmagunknak örökbe adjuk magunkat. Ennek nyomán keresi a választ, arra miként változtatnak rajtunk a kapcsolataink, az ezzel járó változást pedig hogyan válik a részünkké, és hogyan tudjuk elfogadni azt.
Magyar Péter azt mondja, van receptje a lakhatási válság ellen. A feladat nem kicsi: lakhatási szakértőt, az építéstörténet szakértőjét és a témával foglalkozó szociológust is kérdeztünk az emberemlékezet óta tartó lakhatási válság okairól és a fordulat lehetőségéről.
Érdekes, hogy a „luxizás” ellen most szót emelő Lázár magántulajdonában is volt már ilyen típusú autó.
