Ne kerülgessük a dolgot: filmünk főszereplőjének még sosem volt orgazmusa. Filmünk főszereplője otthon orgazmust mímel, a munkában a szigorú cégvezető szerepét játssza – mindkét téren jól teljesít. Emellett két gyermek édesanyja, odaadó feleség, megértő társ és egy akkora New York-i lakás az otthona, amelyben szinte perverz dolog boldogtalannak lenni. Ám hiába a jelentős alapterület, a pazar kilátás, a két szép gyermek, a mélyen érző férj, a medencés hétvégi ház és a csinos cégbirodalom, egy ér, vagy inkább csak erecske olyan idegesen lüktet filmünk főszereplőjének halántékán.  

Lehetséges lenne, hogy így nem élet az élet?

Hamar kiderül, hogy bizony, nagyon is lehetséges és ezért nem lehetünk elég hálásak mindazoknak, akik részt vettek a Jókislány című erotikus dráma elkészítésében. Már csak azért is, mert nehéz nem pironkodni a fülsértő párbeszédek hallatán, amelyek a férj, feleség és gyermekeik közötti felszínes családi boldogságban elhangzanak. Pironkodni pedig még korai lenne, hiszen még el sem szabadultak a féken tartott vágyak – amit látunk, az csak egy kis ügyetlen előkészítés a nagy játszma előtt. 

Nicole Kidman és Harris Dickinson a Jókislányban

ADS Service

Lassan a hatalmi játék és erotikus közeledés is beindul a két főszereplő, a tipptopp cégvezető és a frissen felvett gyakornok, vagyis egy ötvenes nő és egy húszas éveiben járó beosztott között. Ami ígéretesen alakul, sokkal ígéretesebben, mint a BDSM-légyottoknak megágyazó hátország bemutatása. A tiltott viszony terei, a sejtelmesen bevilágított szállodai szobák és egyéb félreeső helyek sokkal természetesebb közegei a filmnek, mint egy ebédlő vagy nappali. Veszélyesen melodrámaivá válik minden, amint nem felhevült testek feszülnek egymásnak, hanem hétköznapi ritmusban lélegző emberek intéznek prózai szavakat egymáshoz.

A kéjes nyögések sokkal autentikusabbnak hatnak, mint a kéjtelen „mi bánt, drágám?”-ok, pedig látszik az igyekezet, hogy ne csak a szexjelenetek tartsák fenn a figyelmet, hanem a szereplők szexen kívüli élete is. Természetes megvilágításban azonban nem nagyon látszik, mitől lenne most más vagy mélyebb a dráma, mint egy sokszor látott megcsalástörténetben. Csak nem a BDSM-vágyak kezdetben tétova, majd egyre bátrabb megélésén kellene elcsodálkoznunk? Vagy netán azon, hogy Nicole Kidman színészhez méltó módon megmutatja, amit megkíván tőle egy szerep?

Mostanában ugyan túl sok mindenben pazarolja tehetségét, Kidman azonban még mindig olyan jó színésznő, hogy majdnem sikerül neki a nagy trükk. Majdnem sikerül elhitetnie, hogy a hálószobákon kívül is van élet a filmben, de bármennyire is heroikus a próbálkozása, a forgatókönyv mindig cserbenhagyja szegényt. Egy-két mondat után olyan hervasztóan ismerős minden élethelyzet, a céges erőviszonyok hullámzása éppúgy, mint az otthoni bonyodalmak. A nem erotikus tartalmakban kevés a fantázia, könnyen kiszámíthatók és meglehetősen laposak, ami egy bátornak és bevállalósnak beharangozott filmnél jobban szemet szúr, mint azoknál, amelyek eleve a hollywoodi középmezőnyben versenyeznek.

Harris Dickinson és Nicole Kidman

ADS Service

A legtöbb energia a cégvezető és a gyakornok erotikus játékaira megy el, ami egy erotikus film esetében indokolt is, Nicole Kidman és a mindjárt sztárrá váló Harris Dickinson kettőse pedig tisztességesen teszi a dolgát, és jut szerep egy tálka tejnek is. A film körüli hírverést jól szolgálja a „tejlefetyelős jelenet”, de tejtermékek nélkül is könnyen megértenénk a szemünk előtt szárba szökkenő BDSM-kapcsolat természetét. Igen, igen, itt a főnöknő az alárendelt, a takaros cégvezetőt szinte megbabonázza, ahogy beosztottja megszelídít egy pórázát vesztett kutyát és innentől nincs megállás. A kutyatartás nem része a cég tevékenységének, de valahogy el kell indítani a flörtöt, hát itt most így sikerült.

Ha egy forgatókönyvben azt olvashatjuk, hogy a BDSM-mel kacérkodó főnökasszony állatszelídítés közben ismeri meg BDSM-mel kacérkodó gyakornokát, ott a szakma mértékadó hangjai azt szokták sugallni, hogy talán ez így azért sok egy kicsit. Jó kérdés, hogy hol maradtak ezúttal a szakma mértékadó hangjai. Kutya ide vagy oda, Halina Reijn rendezőnő jó érzékkel bonyolítja a főszereplők veszélyes játékát, ahol a téteket a főnök-beosztott viszony is tetézi. Bónuszként pedig Antonio Banderasnak is van legalább másfél drámai jelenete a felszarvazott férj szerepében.