Az alkotmányozás ügye nem gumicsont. Hogy a jelentőségét megértsük, érdemes kiindulni a politikai berendezkedés társadalmi megítélésének elmúlt húsz évben lezajlott változásából. Erről dióhéjban az mondható el, hogy az 1989-90-ben lezajlott rendszerváltást követően nem ment végbe a magyar alkotmányos berendezkedés társadalmi konszolidációja. A gazdasági és politikai viszonyokkal kapcsolatban kialakuló csalódottság, valamint az egymást követő kormányokkal szembeni elégedetlenség kiterjedt a politikai rendszer egészére.

Különösen az utóbbi tíz évben gyorsult fel az intézményekbe vetett bizalom romlása. A Political Capital szélsőjobboldali eszmék iránti keresletet mérő indexe (DEREX) szerint a rendszerkritikus véleményt osztó válaszadók aránya a 2002-es 12%-ról 2009-re 46%-ra nőtt. A bizalmatlanság a politikai elittel, a jogrendszerrel és a jogalkalmazókkal, valamint a hazai és nemzetközi intézményekkel szemben egyaránt megnyilvánult.

A 2010-ben kétharmados parlamenti többséget szerzett Fidesz-KDNP által kezdeményezett alkotmányozási folyamat egyik legfontosabb célja és értelme tehát éppen az lehetett volna, hogy ezen a helyzeten változtasson. Már ma is jól látható, hogy ez nem sikerült - olvasható a bejegyzésben. A teljes elemzést megtalálja a Political Capital blogján.