A hajléktalanok első labdarúgó világbajnokságát a házigazda Ausztria csapata nyerte meg, miután a július 12-ei döntőben 2:1 arányban legyőzte az angol homelessek nemzeti válogatottját. A harmadik helyért Hollandia 4:1 arányban győzött Brazília ellen. A világversenyen a magyar hajléktalanok nem indultak. De vajon elképzelhető-e, hogy a legjobb magyar labdarúgó szakvezetők és játékosok oly módon támogassanak egy homeless-csapatot, mint Ferguson az angolt, vagy Ronaldo a spanyolt és a brazilt?
A színhely nem valamely futballstadion, hanem egy kispálya (a talaj kő, csak a kapusok előtti rész volt zöld filccel borítva). Mindez pedig Stájerország fővárosának és Európa idei kulturális fővárosának, az ékszerdoboz Graz városának főterén. A pálya három oldalán könnyűszerkezetes lelátó, a negyedik oldalon a városháza épülete. Annak az ablakaiban is sokan nézelődtek. A pálya lelátóval együtt sem olyan hosszú, amilyen széles a városháza. Egy meccs mindössze kétszer hét perc, egy csapat egy kapusból és csupán három mezőnyjátékosból állt – mégis igazi, forró és izgalmas labdarúgó világbajnokság volt ez, amelyet Graz és Stájerország, vagyis a graz2003 rendezvénysorozat, az osztrák Caritas segélyszervezet és a grazi hajléktalanok által terjesztett utcai lap, a Megaphon hozott össze.
A Megaphon tagja az utcai lapok nemzetközi hálózatának (INSP), és a nemzeti válogatottakat a nemzeti utcai lapok segítették – az osztrák csapatot a grazi Megaphon verbuválta, az angolt az angol hajléktalanújság, a Big Issue, a spanyol csapatot a madridi Milhistorias szervezte meg, és így tovább. Olyan lapok ezek, mint a budapesti Fedél Nélkül, illetve Flaszter. A tizennyolc nemzeti válogatott világbajnokságán (15 európai csapat, valamint Brazília, Egyesült Államok és Dél-Afrika) a magyarok nem voltak ott. Kár, mert igazi foci volt, zsonglőrfutball, grundfoci, hajléktalanok (egy bizonyos kor alatt utcagyerekek) futballja, amit a legjobban a brazil favelák mellett afrikai utcákon és kelet-európai grundokon művelnek.
Kint a téren, azon belül a lelátóról egyetlen meccset láttam, még a világbajnokság elején, a Brazília-Olaszországot. A brazilok 9:6-ra nyertek. Annak alapján, amit láttam, nem csodálkozom azon, amit később hallottam, hogy nem egy játékos iránt máris "valódi" klubok érdeklődnek. Mások már túl vannak ezen az időszakon. Az egyik német játékos például, még mielőtt Németországban mindenét elitta és elheroinozta volna, Peruban volt profi. A homeless world cup támogatói között számos világnagyság található; az Arsenalban futballozó brazil válogatott, a futballista karrierjét maga is az utcán focizva kezdő Gilberto Silva mind az angol, mind a brazil válogatottal fényképeztette magát; Ronaldo, aki a Real Madridban játszik, a brazil mellett a spanyol válogatottat szponzorálta erkölcsi támogatásával. Az angol nemzeti homelessekkel együtt edzett Sir Alex Ferguson, a Manchester United vezető edzője is.
A magyarok olyan versenyből maradtak ki, amelyen kis híján még Csehszlovákia csapata is szerepelt . A prágai hajléktalan újság, a Novij Prostor és a pozsonyi Nota Bene ugyanis eredetileg közös, csehszlovák csapatot kívántak indítani, mivel azonban időközben a cseh lap tönkrement, a továbbra is vegyes etnikumú csapat immár Szlovákia néven szerepelt a versenyen. Az olasz csapatot a Terre i mezzo hajléktalanújság mellett a Multietnikus Sport 2001 Szövetség is támogatta. Az osztrák csapat libériai, kongói, kameruni, szenegáli és nigériai származású osztrák hajléktalanokból állt. Akik – bár valamiféleképpen azért az afrikai futball hírnevét is öregbítették – mégiscsak Ausztria számára hoztak nemzeti dicsőséget. A grazi közönség mindenesetre hálásan és önfeledten ünnepelte sikerüket.
