A szén-dioxid-lézeres hámlasztás elve, hogy a sejten belüli és kívüli vízmolekulák elpárologtatása károsítja a környező szöveteket, amire a bőr természetes válasza az, hogy több kollagént kezd termelni, ezáltal csökken a ráncok előfordulása. A legtöbb mellékhatás – az akne, a bőrszín sötétedése és a bőrfertőzés – csak átmeneti, ám a kezelt betegek 13 százalékánál maradandó mellékhatásként a bőr kivilágosodása jelentkezett.

„A szerkezeti elváltozásokon túl a gyógyulási folyamat gyakran vezet pigmentációs (színbeli) változásokhoz is” – mondta Daniel Ward, az Ann Arbor-i Michigani Egyetem kutatója. Hozzátette: egyesek örülnek ennek a mellékhatásnak, hiszen megszabadulnak a korral egyre kifejezettebbé váló bőrhibáktól, ám másokat kifejezetten kellemetlenül érint a bőr kivilágosodása.

A kutatók közel 50 ember utánkövetését végezték, akik 1996-2004 között estek át a lézeres ránctalanításon; a páciensek 45 százaléka semmiféle szövődményt nem észlelt a beavatkozás miatt. A mellékhatások közül az akne bizonyult a leggyakoribbnak, ami a kezeltek 30 százalékánál fordult elő, 17 százalékban a bőrszín sötétedését, 13 százalékban a világosodását tapasztalták, a betegek 2 százalékánál bőrfertőzés jelentkezett. A több mint kétéves utánkövetés végén a szövődmények többsége javult, és az arc ráncai átlagosan 45 százalékkal mérséklődtek. A bőr kivilágosodása azonban nem múlt el, ám ez a mellékhatás jobb ránctalanítási eredményekkel járt együtt. A kutatók szerint kémiai hámlasztók segíthetnek a kezelt, illetve a nem kezelt terület közötti határ eltüntetésében; a kezelés előtti és az azt követő időszakban az erős napfény kerülésével szintén megelőzhető a bőr kivilágosodása.