A kutatók az 1970-80-as években 2000, átlagosan 50,4 éves embert kérdeztek ki, akiket véletlenszerűen választottak ki a kelet-finnországi Kuopio és Joensuu környékén. 1998-ban az önkéntesek közül 1409-nél vizsgálták meg a kognitív képességeket, amikor a résztvevők életkora 65 és 79 év közé esett. Közülük 57-nél állították fel az Alzheimer-kór vagy a demencia más formájának diagnózisát, 82-nél találtak enyhe kognitív károsodást, a maradék 1270 ember ebből a szempontból egészséges volt.

„A társ nélkül élő középkorúaknál körülbelül kétszer akkora volt a későbbi kognitív károsodás kialakulásának esélye, mint a társukkal élőknél” – derült ki a tanulmányból. A középkorúként elvált vagy megözvegyült, ám később sem párkapcsolatban élőknél a kockázat durván háromszoros volt. A kognitív károsodást érintő más változókat, mint például az iskolai végzettséget, a dohányzást és egyebeket is figyelembe vették.

A kutatók a nemek között is jelentős különbséget tapasztaltak. A kapcsolatban élőkkel szemben a középkorúan egyedül élő férfiak esetében két és félszeres kockázatnövekedést észleltek, míg a nők esetében ez csak 1,87-szeres emelkedést jelentett. Emellett szoros összefüggést találtak az Alzheimer-kór, az egyedüllét és a betegséggel összefüggő fehérjét kódoló apolipoprotein E-e4 gén egyik variációja között.

A Miia Kivipelto, a svédországi Karolinska Intézet öregedéskutató docense által jegyzett tanulmány a British Medical Journal honlapján jelent meg. Az együttélés „során kognitív és szociális kihívásokat” is tapasztalunk, amelyek védenek a demencia ellen, ám ennek oka még nem ismert, mondják a szerzők.

2005-ben körülbelül 25 millióan szenvedtek demenciában, ez a szám a tanulmány által idézett adatok alapján 2040-re várhatóan 81,1 millióra emelkedik.