Az okos férj tudja, amikor tele van a konyhapult mosatlannal, a legtöbb feleség csak azután bújik ágyba, ha végzett a teendőivel. Így, ha nem akarják magányosan tölteni az estét, elébe mennek a problémának, és önként segítenek. Akik azonban kényelmesen a takarójuk alá bújva várják szorgos oldalbordájukat, ne lepődjenek meg, ha az majd fejfájásra fog panaszkodni. A kutatók szerint ugyanis ez a fajta viselkedés tipikus a férjezett nőknél, akik szeretik, ha házastársuk kiveszi részét a házimunkából. Más szóval, a tudomány újra bebizonyította azt, amit már amúgy is tudunk: egy kapcsolat munkával jár, különösen, ha békés (és tiszta) otthonról van szó - írja a CNN.com.

Jó és rossz hír

Kezdjük a jó hírrel: a Michigan Egyetem társadalmi kérdésekkel foglalkozó Institute for Social Research központjának áprilisi kutatási eredményei szerint a férfiak jóval több házimunkát végeznek napjainkban, mint régen. 1976-ban például heti hat órában vették ki a részüket a feladatokból, míg 2005-re ez a szám nagyjából heti 13 órára emelkedett. A nőknél is van változás: 1976-ban heti 26 órából 2005-re már csak 17 maradt. (A kutatás alapját egy 1968 óta működő, nyolcezer amerikai család gazdasági, egészségügyi és szociális adatait gyűjtő adatbázis képezte.)

Házias férfi. Öröm ránézni? © Kádár Mónika

Az egyik szakértő egyenesen úgy véli, hogy egy kiegyensúlyozottan felosztott háztartás jóval több összebújást eredményez. A San Francisco-i pszichológus, Joshua Coleman, aki a lusta férjekre vonatkozó nevelési és ösztönző tanácsokat tartalmazó, The Lazy Husband: How to Get Men to Do More Parenting and Housework című könyvet írta, úgy véli: „amikor egy férfi ellátja a házkörüli teendőket, a nők számára annyit jelent, hogy törődnek velük, ez pedig csökkenti a bennük lévő stresszt.” A pszichológus szerint ez azért is fontos, mert míg "a férfi stresszesen is képes szerelmeskedni - sőt, ezzel (is) vezetheti le a feszültséget -, addig a nők másképpen működnek, a testi örömökhöz nekik fontos a nyugodtság, a teljes ellazulás, ami a bokros napi teendők mellett igencsak nehéz.

A rossz hír pedig, hogy a kutatás azt is megfogalmazza, a férfiak – átlagosan heti hét órával – több munkát jelentenek a nők számára. A plusz munka nem annyira kézzelfogható, mint például a mosogatás. A Michigan Egyetem szociológusa, Pamela Smock szerint az úgynevezett „érzelmi munka” – például a családi összejövetelek ütemezése – leginkább a feleségekre hárul. „Amíg a láthatatlan munkát a nők végzik, sosem lesz egyenlőség” – szögezi le a lélekbúvár, hozzátéve: számos elvégzendő feladat a mentális stressz fő forrása.

Hogyan vegyük rá a munkára?

A már idézett pszichológus szolgál néhány tippel arra vonatkozóan, hogyan lehet bátorítani a férfiakat a házimunkára. Először is fontos, hogy ne legyünk „ajtónállók”; azok a társak, akik nem rágnak mindent egymás szájába, hajlamosabbak a közreműködésre. Kerülni kell a kétértelmű üzeneteket, a nők sajnos hajlamosak erre: például megkérik partnerüket, hogy segítsen, aztán közlik vele, hogy mindent rosszul csinál. Vagy egyáltalán nem kérnek segítséget, majd egész nap duzzognak, mert mindent nekik kell elvégezni.

Az is nagyon fontos, hogy ösztönözzük egymást: amennyiben társunk nem kezdeményez, osszuk fel igazságosan a munkát.  Beszéljünk egyenesen, mint például: „megígérted, ha én megfőzök, te kitakarítasz." Vagy „úgy érzem, sok teher van a vállamon, miben tudsz a segítségemre lenni?” A szakember szerint nagyon fontos a megfelelő kommunikáció, „soha nem fogod rávenni a férjed, hogy többet tegyen érted, ha szemrehányóan sétálsz föl-alá”. Szeretettel közelítsünk felé, a párbeszéd legyen rövid és lényegre törő, figyeljünk arra, hogy ne hasson kritikaként.

Az odafigyeléssel pedig mindenki csak nyerhet. Azok az apák, akik érezhetően kiveszik részüket a házimunkában, a szülői teendőkben, azon a véleményen vannak, hogy megéri az erőfeszítés.