Ha valaki hirtelen összeesik, mert szíve megszűnik dobogni, csak akkor van esélye visszatérni a halálból, ha a környezetében lévők késedelem nélkül elkezdik az újraélesztést.  Az újraélesztési lánc első láncszeme a rohammentő hívása.

A következő láncszem az áldozat mellkasának erélyes, ritmusos összenyomása, vagyis a szívmasszázs - percenként százszor, az álló szív munkájának pótlására. Ha a közelben van félautomata defibrillátor a remegő, fibrilláló szív működésének áramütéssel történő helyreállítására, akkor két perc mellkasnyomás után ez a harmadik láncszem. Ha ez elsőre nem sikerül, újabb két perces szívmasszázs után az áramütés megismételhető.

Ha a szívet sikerül újraindítani és a beteg lélegzik, a következő láncszem már a szaksegítség dolga. A mentők a keringési állapot egyensúlyba hozása után szakintézetbe szállítják a beteget. Az osztrák Jasmin Arrich és munkatársai összegyűjtötték azokat a tudományos adatokat, melyek az újraélesztett emberek testének, 24 órás lehűtésével nyert eredményeket ismertették.
 
Összesen 481 felnőtt ember sorsát elemezték a hirtelen halál elszenvedése utáni időszakban. Ezeket a sikeresen újraélesztett betegeket hat órán belül kezdték lehűteni és testük hőmérsékletét 32-34 fokon tartották egy napon át. Az eredmények egyértelműen bizonyították, hogy a hűtés nélküli ellátásban részesülőkhöz képest a testhűtéssel kezeltek esélye 35 százalékkal javult.

Hirtelen szívhalál bekövetkezése után a legfontosabb az újraélesztés azonnali elkezdése, mert a vérellátás nélkül maradó agyszövet igen gyorsan károsodik, és ha a véráramlást csak későn tudják helyreállítani, a beteg testileg fölépülhet, de szellemi képességei súlyosan romolhatnak.

A hűtés lényegesen javította az agyszövetnek oxigénhiánnyal szembeni ellenállását. Ezek az emberek 55 százalékkal jobb szellemi állapotban kerültek ki a szívhalál utáni időszakból, mint azok, akiknél  lehűtés nélküli utókezelést alkalmaztak.