Közepes erősségű újinfluenza-járvány fél év alatt 7,6 milliárd dolláros oltóanyag-forgalmat jelenthet a vakcinagyártóknak. Ebből 3,6 milliárd dollár jutna a londoni központú GlaxoSmithKline-nak, 600 millió a svájci Novartisnak, és 1,1 milliárd a francia Sanofi-Aventisnek – így szólt az amerikai Morgan Stanley bankház piaci előrejelzése tavaly ősszel. Ekkora összegek már a politikusok fantáziáját is megmozgatják, kiváltképp akkor, ha a H1N1 vírus ez idáig nem okozott a közepesnél erősebb járványt.
Wolfgang Wodarg német szociáldemokrata politikus, a strasbourgi Európa Tanács (ET) egészségügyi bizottságának elnöke sürgős tárgyalást kérve nyújtotta be a „Hamis pandémiahírek, fenyegetés az egészségre” című indítványát. Wodarg, aki civilben Flensburg északnémet város tisztiorvosa, az Egészségügyi Világszervezetet (WHO) tenné felelőssé, amiért – véleménye szerint – feleslegesen verte félre a harangokat, és világméretű pandémiának nyilvánította a H1N1 terjedését.
Ennek legszélsőségesebb következményeként Franciaország 94 millió adag vakcinát rendelt meg, komolyan véve az előrejelzést, amely szerint egy fő immunizálásához két ampulla kell. Novemberre kiderült, egy adag is elegendő védettséget ad, a járvány pedig olyan mérsékeltnek bizonyult, hogy eddig mindössze ötmillió francia oltatta be magát. Más országok is túlrendelték magukat a vakcinából (erről lásd táblázatunkat), ami Wodarg szerint világosan mutatja, hogy mind a WHO-nál, mind pedig a nemzeti kormányoknál a profitérdekelt oltóanyaggyártók határozták meg a döntéseket.
 HVG |
Wodarg vehemens felvetése sehol sem ütközött ellenállásba, a WHO elfogadta a meghívást a január 26-ai strasbourgi meghallgatásra, az ET pedig január 28-ai parlamenti közgyűlésén várhatóan napirendre veszi az indítvány soron kívüli megvitatását. Keili Fukuda, a WHO főigazgató-helyettese múlt heti sajtótájékoztatóján magyarázott és nem magyarázkodott. Mindenekelőtt leszögezte, hogy a világszervezet „mindenkit megpróbált felkészíteni a legrosszabbra, és bízni a legjobb eshetőségekben.” Hozzátette, hogy a tavaly áprilisban Mexikóban felbukkant H1N1 vírus génszerkezete alapvetően különbözik az utóbbi évtizedekben járványt okozó A típusú influenzavírusokétól, így semmiképp sem tekinthető tudományos megállapításnak, hogy „ez az influenza semmiben sem különbözik a szokásostól, és még a halálozási arány is lényegesen kisebb”.
Jóllehet, a járvány intenzitása az utóbbi hetekben Nyugat-Európában csökkent, a tél végéig egy pillanatra sem lanyhulhat a figyelem – véli John Oxford, Nagy-Britannia egyik vezető virológusa. „A vírus mindig mutálódhat, eddig nem támadta az időseket, de bekövetkezhet ez is. Akkor pedig sokkal nagyobb lesz a halálozási szám. Nem is szólva arról, hogy jövő télen is visszatérhet a világjárvány” – óvott a veszélyek lebecsülésétől a professzor.
Egyébként a britek is jelentősen túlrendelték magukat az oltóanyagból, ezért magyarázkodásra kényszerült Sir Liam Donaldson országos tiszti főorvos is, aki a nyár elején még 60 ezer halálesetet prognosztizált, majd néhány hónappal később ezerre redukálta az áldozatok várható számát. Nem lehetett előre tudni, hogyan alakul a járvány – kelt a tiszti főorvos védelmére a nagy tekintélyű London School of Hygiene and Tropical Medicine egészségpolitikai szakértője, Sandra Mounier-Jack. Hozzátette: „szerencsések vagyunk, hogy nem következett be a legrosszabb. Eddig a szigetországban 360-an vesztették életüket az új influenza miatt, ami a járvány elleni felkészülésnek is köszönhető.”
Sokan abból kiindulva tartják jelentéktelennek a világpandémiát, hogy a szezonális influenza a WHO becslése szerint évente világszerte 250–500 ezer halálos áldozatot szed. Az USA járványügyi központja, a CDC pedig évi 36–40 ezerre teszi a „hagyományos” influenza okozta amerikai emberveszteséget. Ehhez képest a mostani 13 ezer halálos áldozatról szóló világadat és a 10 ezret közelítő amerikai nem tűnik igazán aggasztónak. Csakhogy – magyarázza a WHO a különbséget – a szezonális influenza 90 százalékban az esendő idősek számára végzetes, a mostani új viszont az egészséges fiatalok, a terhes nők és a kisgyermekek körében is súlyos lefolyású lehet.
Azt is fontos tudni, hogy az influenzahalálozás számolási metódusa a 19. században alakult ki, és statisztikai módszerekkel készülnek a becslések. Lényegében azon alapulnak, hogy a járványos időszakban mekkora a többlethalálozás. Ez egyszerűbb ugyanis, mint a több betegségtől szenvedő időseknél egyértelműen eldönteni, mitől következett be a tüdőgyulladás vagy a keringésleállás. Mivel az új vírus terjedését, megbetegítőképességét kiemelten figyelik a nemzeti és a nemzetközi járványügyi szervezetek, az influenzagyanús halálesetek számbavételénél a laboratóriumi teszttel igazolt eseteket összesítik. Tél közepén még nem lehet azonban végleges adatokkal szolgálni, hiszen az áldozatok száma jelentősen növekedhet a H1N1 dél-ázsiai, észak-afrikai és kelet-európai terjedésével – figyelmeztetett Keiji Fukuda.
A világszervezet főigazgató-helyettese tagadta, hogy változtattak volna a járvány súlyosságát érintő kategorizáláson, hogy ezzel, Wodarg vádja szerint, helyzetbe hozzák a gyártókat. Felidézte, hogy 2009. április 29-én kilenc országban volt igazoltan jelen az új influenza vírusa, hat héttel később 74-ben, július elsején pedig már 120 ország szerepelt a listán. A betegség globális terjedése volt az, ami indokolta a WHO bejelentését, hogy „világpandémia van kialakulóban”. Ugyanakkor a világszervezet azt kérte a gyógyszergyáraktól, hogy addig ne kezdjék el az új oltóanyag gyártását, amíg be nem fejezték a szezonális influenza vakcinájáét.
A WHO eddig is szigorúan vizsgálta az összeférhetetlenséget – az állandó és alkalmi bizottságokban tevékenykedő tanácsadóknak nyilatkozniuk kell, fűzi-e őket valamilyen érdekeltség gyógyszergyártókhoz vagy az egészségipar más szereplőihez. Ezek a nyilatkozatok nyilvánosak, ahogy a szakértői anyagok is hozzáférhetők a világhálón. Ráadásul a WHO nem szól bele a nemzeti döntésekbe – hangsúlyozta Fukuda –, minden kormány maga alakítja ki a stratégiáját. A gazdagabb országok a teljes lakosságnak meg akarták teremteni az immunizálás lehetőségét, míg a kevésbé tehetősek egy része – például Ukrajna és Lengyelország – még a legnagyobb veszélynek kitett csoportokról sem gondoskodott.
A nyugat-európai oltóanyag-felesleg nem vész kárba. A WHO eleve azt kérte a tehetősebb országoktól, hogy az általuk vásárolt mennyiségnek legalább a 10 százalékát ajándékozzák a rászoruló, a vakcinát megfizetni nem tudó országoknak. Ebből a készletből a múlt héten már meg is érkeztek az első szállítmányok Mongóliába és Azerbajdzsánba.
GÁTI JÚLIA