Az Aranypartra érkeztünk. A repülőjegyünkön csak annyi állt: Gold Coast. Ez elég tág fogalom, lévén, hogy az ország keleti partja 1402 négyzetkilométeren terül el – persze ha arany is, és part is, rossz nem lehet. Coolangatta városában léptünk ki az alig 30°C-os ausztrál télbe. Fogalmunk sem volt, hogy vagyunk a térképen. Tudtuk, hogy mihamarabb munkát kell találnunk, hogy eltartsuk magunkat. A jól bevált taktikát követve kiálltunk tehát az út szélére – stoppolni.

Márkus Ágnes

Az Aranypart azonnal belopta magát a szívünkbe – nemcsak azért, mert szinte egész évben strandidő van és itt találhatóak az ország leggyönyörűbb fehér homokos, pálmafás, képeslapra illő partszakaszai, hanem azért is, mert alig két órával megérkezésünk után már munkába is állhattunk annak a nőnek a farmján, aki felvette a - idézet következik - "két, majomként az út szélén ugráló" stoppost – vagyis minket. Egy régi lakókocsi lett az új otthonunk – ami ugyan kissé szűk volt és lelakott, ráadásul hemzsegett a pókoktól, de ez most nem számított.

Márkus Ágnes

Ha már szóba jöttek a pókok: senki ne ringassa magát abba az illúzióba, hogy az „Ausztrália tele van pókokkal” csak amolyan városi legenda. Nem az! Ám az általános szabály - miszerint minél veszélyesebb egy pók, annál rejtőzködőbb - szerencsére itt is igaz. Persze ez engem közel sem nyugtatott meg olyankor (és hány ilyen alkalom volt!), amikor a zuhanyrózsáról egy tenyérnyi méretű, szőrös, barna pók nézett vissza rám (ez egyébként a túlságosan is gyakori Huntsman pók, amelynek nem halálos a marása, csak épp ugrik, ha megijed).

Amikor épp nem dolgoztunk, Tallebudgera városkájából csillagtúra-szerűen jártuk be a vidéket, szigorúan autóstoppal. Első utunk a messze földön híres tengerparti paradicsomba, Surfers Paradise-ba vezetett, ahol mindenki mosolyog, mindenki boldog és mindenki napbarnított. Talán épp ezért mindegy is, hogy merre járunk az országban, a nagyobb városokban 15 méterenként bőrrák-klinika van. Az ausztrálok szerint az országukban három kellék elengedhetetlen: a naptej, a fejfedő és a napszemüveg. Mi a hideg sört is felvettük a listára.

Márkus Ágnes

Ideje volt továbbállni, így hát elstoppoltunk Brisbane-be, Ausztrália harmadik legnagyobb városába – és itt is azonnal munkába álltunk egy hajón. És amikor épp nem a tengerjárót suvickoltuk, akkor bejártunk a városba, megnéztük a nagyvárosokból elmaradhatatlan felhőkarcolók tövében megbúvó gyönyörű, gyarmati stílusú épületeket, a város nevét viselő folyót, és persze a 60 méter magasra felemelkedő óriáskereket, amely 13 perc alatt komplett városnéző túrát kínál – a tériszonyosoknak pedig belső megtisztulást.

Márkus Ágnes

Én bárhol akár éveket is időztem volna, de sajnos ismét tovább kellett állnunk – már mondanom sem kell, hogy stoppal. így kötöttünk ki Airlie Beach-en, de az már egy másik kaland...

Márkus Ágnes

Márkus Ágnes