Az Economist Intelligence Unit (EIU) jelentésében az áll, hogy a haldokló betegek ellátásának állami támogatása és a hatékony hospice-hálózat következtében Nagy-Britannia a listán szereplő 40 ország közül az első helyre került annak ellenére, hogy egészségügyi ellátása összességében nem a legjobb.

A kutatók többek között a lakossági tudatosság, a rendelkezésre álló képzések, a fájdalomcsillapítók hozzáférhetősége, illetve az orvos-beteg átláthatóság tényezőinek elemzésével alkották meg a „halál minőségének” indexét. A nemzetközi listán Ausztrália került a második helyre, ezt követte Új-Zéland és Írország. Az első 10 helyezett között szerepelt Németország, az Egyesült Államok és Kanada is. A rangsor második felébe került több gazdag ország is, köztük Dánia (22. hely) és Finnország (28. hely). India végzett a legutolsó helyen, de Portugália, Dél-Korea és Oroszország is a legrosszabb tíz közé jutott.

Öregedő társadalom. Új problémák

Fazekas István

A jelentésből kiderült, hogy a legrosszabb esetekben az ellátás minősége és hozzáférhetősége gyakran elégtelen volt, politikai koordináció pedig egyáltalán nem működött. A kutatók szerint kevés ország, még az élvonalbeli egészségügyi rendszert működtető gazdag államok sem foglalják átfogó egészségpolitikájukba a haldokló betegek ellátását. Pedig számos államban a növekvő élettartam és az elöregedő népesség azt jelenti, hogy a haldokló betegellátás iránti igény meredeken emelkedni fog. A fejlett országokra jellemző csökkenő születési számok tovább bonyolítják a helyzetet, és a történelem során első alkalommal a 65 éven felüliek száma meg fogja haladni az öt éven aluli gyermekek számát. A jelentés szerint a haldoklók számára ez új és összetett problémákat fog felvetni.

A tanulmány több képzést javasol a leendő otthoni ápolók számára. A palliatív kezelés nem feltétlenül jelent intézményesített ellátást, és egyre több beteg dönt úgy, hogy otthonában kívánja eltölteni utolsó óráit. A jelentés szerint több mint 100 millió páciens és az őket ápoló családtagok szorulnak palliatív támogatásra évente, de alig nyolc százalékuk részesül ténylegesen ilyen támogatásban. A kormányok és az ellátók versenyeznek az idővel, mivel az elöregedés üteme gyorsan felülmúlja az ellátás biztosítására irányuló erőfeszítéseket.

A felmérésből az is kiderül, hogy Magyarország is példaadó módon gondoskodik az életük végéhez közeledőkről. David Clark, a glasgow-i egyetem professzora - az elemzést készítő szakértők egyike - az EIU összeállításában felidézte, hogy Magyarországon már 1997 óta törvényben biztosított jog az úgynevezett palliatív - vagyis a nem gyógyító jellegű, hanem az életük végéhez közeledő betegek életminőségének javítását, szenvedéseik enyhítését célzó - kezelés. Az elemzés megemlíti ugyanakkor azt is, hogy jóllehet az ilyen jellegű ellátás minősége Magyarországon kiemelkedő, a hozzáférés e gondoskodási formához már nehezebb, mivel nincs kidolgozva ennek az egész országra kiterjedő stratégiája.

A kutatók a lista elkészítéséhez a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 30 tagállamának, valamint 10 további állam orvosait és szakembereit kérdezték meg.