A téli hideg és az ünnepi rohanás elől szívesen menekülne az ember, és ilyenkor nem csak az unalomig ismert és általánosan népszerű helyekre érdemes odafigyelni, hanem az eldugottabb, egzotikus partokra is, amelyek szépségében egyáltalán nem fogunk csalódni. Annak ellenére, hogy nem a legfelkapottabb helyekről van szó, nem kell aggódnunk, már itt is találunk megfelelő szállást, minőségi szolgáltatásokat, és az utazás is egyszerűen megoldható, hiszen szabadon a legtöbb helyen szabadon használhatjuk bankkártyánkat, és akár SMS-ben is köthetünk biztosítást - csak mindenről érdeklődjünk előre az itthoni képviseleteknél. Ha pedig készen állunk a kalandra, akkor íme néhány remek választás:

Varázslatos India

Mindig vannak a világ turistái által felkapott helyek. Először volt Thaiföld, aztán jött a Seychelles-szigetek és Mauritius. Legújabban India partjait vették célba a turisták, akik már nem csak Goáig merészkednek. Ha nem bánjuk az infrastruktúra hiányát, akkor a nyugat-indiai tengerparton Ganpatipule a mi helyünk, Bombay és Goa között félúton. Goa híres a katolikus templomairól és a tengerpartjairól, de a tömegről is, no, csak utazzunk pár száz kilométerre feljebb és hófehér tengerpart, 400 éves templomok, ráadásul tökéletes nyugalom fogad minket. Ezeket a partokat vastag erdő szegélyezi, amely teljesen elzárja őket a szárazföld többi részétől, és garantálja, hogy semmilyen zaj nem szűrődik a partra. Ganpatipule ráadásul még nem is egyedi ezen a területen, mert a Harihareshwartól Vengurláig tartó több mint 300 km-es szakaszon több hasonlóan idilli elhagyatott tengerpart található, csak győzzük élvezni őket. Az elhagyatottság oka, hogy az itteni a területek utak hiányában el voltak zárva a forgalomtól, most már viszont van vasút, amely összeköti  ezeket a partokat a nagyvárosokkal, így csak idő kérdése, hogy valamelyik hotelmogul rátaláljon a helyre, úgyhogy jó lesz sietni.

Indiában van még egy titok (de lehet, hogy a jól informált szomszéd ezt már lelőtte) és ez a Lakshadweep szigetcsoport Bangaram szigete, majdnem 400 km-re Keralatól. Ezen a szigeten aztán igazán semmi sem választ el minket a tengertől, ugyanis a legközelebbi televízió, telefon és egyéb infrastruktúra majdnem félszáz kilométerre, egy másik szigeten, Kavarattiban található. Bangaramon lehet kajakozni, búvárkodni vagy vitorlázni, de akkor elfelejtetnénk a hely lényegét, miszerint ez egy tökéletes tengerpart olvasásra, lustálkodásra és naplemente alatti, csókos bíbelődésre.

A kenguruk szigete

Ha Ausztráliába készülünk, nem is kell nagyon megerőltetnünk magunkat, hogy magányos partokat találjunk. Urbánus világnézetű olvasóinknak eláruljuk, hogy Sydneynek magának is van egy tucat titkos tengerpartja, ezek közül a Milk Beach-hez (Strickland House, 52 Vaucluse Road, Vaucluse) egy meredek lejtőn juthatunk el, a hely remek panorámát kínál a városra és a Harbour Bridge-re (Kikötő híd); de ott van a Lady Martins Beach (Wolseley Road, Point Piper) is, amely talán a város legféltettebb titka. E helyhez egyetlen vékony sikátorból vezet az út a helyi Yacht Klub mellett és aki megtalálja a partot, annak nem lesz más társasága, mint néhány vadászó sirálycsapat.

Kolombusz nyomában

A Paria-félsziget arról híres, hogy Kolumbusz Kristóf itt kötött ki 1498-ban, és ezen a helyen azóta sem változott semmi. A sziget csücskétől ugyanis már több száz kilométerre vége az utaknak, és egy-két halász kunyhón kívül emberek jelenléte sehol nem várható. Pont ezért a teljesen elhagyatott, felejthetetlenül elbűvölő tengerpartok többsége csak csónakkal közelíthető meg. Ebből kifolyólag itt megint csak elengedhetetlen a spanyol nyelvtudás, hiszen be kell fűznünk a Macura falubeli halászokat, hogy taxizzanak ki minket, de ne aggódjunk, a halászok néhány bankó láttán rugalmasak, mert nem mi vagyunk az egyetlenek, akik ezek után a partok után érdeklődnek. Azoknak, akik nem akarnak készpénzzel és a helyi lakossággal bajlódni, szintén akad praktikus megoldás: néhány nemzetközi utazási iroda indít „expedíciókat” is kifejezetten Paria-félszigetére. Az utazást tradícionális halászhajóval oldják meg, akár két két hétig is kempingezhetünk ezeken az elhagyatott partokon akár, felfedezhetjük az erdőket vagy búvárkodhatunk a sekélyesben, de itt minden anyagi ügyet kényelmesen rendezhetünk az adott irodával bankkártyánk segítségével.

A thai titok: Leo szigete

Ko Phi Phi Lay szigetecske végzete a gyönyörű „Part”-ja (és Leonardo DiCaprio) volt, ám ha a thai öbölben tovább motozunk, 50 kilométerre a kambodzsai partoktól rátalálhatunk Ko Makra, és arra a bizonyos álombeli hófehér, homokos, kókuszpálmás tengerpartra. A kempingezés itt kizárva, Ko Makot ugyanis már felfedezték a hotel építők, de a Hilton család szerencsére még nem hallott róla, így csupán egy tucatnyi kisebb szálloda lakóival kell megosztanunk a több mint 20 km hosszú tengerpartot. Ko Mak ráadásul meglepően olcsó, egy éjszakára 30 000 forint alatt hangulatos szállást foglalhatunk magunknak a sziget egyik nádtetős, rattan kunyhójában, amelytől az a bizonyos álombeli tengerpart már tényleg csak karnyújtásnyira fekszik.

Még bizonyára jó néhány oldalt megtölthetnénk azoknak az egyre fogyóban lévő helyeknek a bemutatásával, amelyeket még nem fedezet fel a tömegturizmus. Előfordulhat, szószátyárságunk már így is azt eredményezi, hogy mire az utazó odaér az általunk említett helyek valamelyikére, már késő lesz, és nem csak a partra sodort uszadékfákon meg kagylókon kell majd keresztül lépkednie, hanem embereken, törülközőkön és napolajos flakonok garmadáján. Márpedig az unokáinknak is kell valami, ami csakis az övék, így mi néhány néptelen és lakatlan paradicsomi partot továbbra is megőriznénk hétpecsétes titoknak.

Krisztina O'Brien