A Journal of Neuroscience folyóiratban megjelent tanulmányban az egyetem kutatói bebizonyították, hogy a légutak ismétlődő elzáródása noradrenalin felszabadítását követeli meg az agyunktól. E vegyület felszabadulása segít az agynak abban, hogy megtanulja, hogyan lélegezzünk hatékonyabban és készakarva.

„Kimutattuk, hogy a normális tüdőműködés ismételt akadályoztatása – ami az alvási apnoé esetében történik – egyfajta tanulást vált ki, ami segít a jobb légzésben. Ezt a fajta agyi plaszticitást érdemes lenne felhasználni az alvási apnoéra jellemző légzési rendellenesség leküzdésében” – nyilatkozta John Peever, az idegtudományok docense, a tanulmány vezető szerzője.

A súlyos alvási apnoé imitálása érdekében a kutatók rövid, 15 másodperces apnoékat idéztek elő kísérleti patkányokban úgy, hogy ismételten akadályozták a tüdőbe áramló levegőt. Kiderült, hogy az ismétlődő apnoék hatására az agy a légzőizmok egyre erőteljesebb összehúzódását váltotta ki, ami a légzés fokozódását okozta. Ez a fokozott légzés több mint egy óráig tartott.

Peever szerint az agy az alvási apnoé nemkívánatos mellékhatását használja fel arra, hogy megtanulja a jövőbeli apnoék megakadályozását azáltal, hogy fokozza a belégzés mélységét. A tanulmányból az is kiderült, mely agyi vegyület teszi lehetővé az agy ezen plaszticitását. Kimutatták, hogy ismétlődő alvási apnoék esetében a noradrenalinra van szükség az agy plaszticitásának biztosításához, és a légzés fokozásához.

A kutatás eredményei azért jelentősek, mert arra utalnak, hogy a noradrenalinra ható ismert gyógyszerekkel folytatott mesterséges befolyásolása az alvási apnoéban szenvedő betegeken is segíthetnek. A kutatás tehát megalapozhatja az alvási apnoé régóta várt szerének kifejlesztését.