Régóta ismert tény, erre is alapul a bűnügyi hazugságvizsgálók működése, hogy a hazugságok kimondása más típusú agyi aktivitást igényel, mint az igazmondás. Így többek közt mérhetően hosszabb időt vesz igénybe, emellett nagyobb kognitív kontrollt igényel, magyarul jobban kell koncentrálnunk a valótlan állítások során. Ennek megfelelően agyunk az igazmondásra van beprogramozva.

Hazugságvizsgálat. Agyunk igazat mondana

Stiller Ákos

Belga kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy ez az alapvetően őszinte emberi viselkedés mennyire változtatható meg. A Genti Egyetem kutatói kísérletük során a vizsgálati alanyokat először arra kérték meg, hogy írják le a szokásos napi rutinjukat, majd erről szóban is elbeszélgettek a kutatókkal – a beszélgetések során pedig az volt az instrukció, hogy bizonyos kérdéseknél hazudjanak, azaz állítsanak mást, mint amit leírtak. Az alanyokat három csoportba osztották: az "igazmondók" mellett voltak, akiknek a megjelölt kérdésekre valótlant kellett állítani, harmadrészt pedig voltak, akiknek fele-fele részben kellett igazat mondani, vagy hazudni.

A vizsgálatból kiderült: azok, akik folyamatosan valótlant állítottak, bizonyos idő elteltével "hozzászoktak" a hazugsághoz. azaz a műszeres mérések során például csökkent a valótlan válaszok előtt különben jellemző hosszabb reakcióidő. A kutatók a kísérlet kapcsán nem csak arra hívják fel a figyelmet, hogy a bevett hazugságvizsgálati módszerek egyik pillére akár egy ilyen egyszerű vizsgálattal is megingatható, hanem arra, hogy a jelenség, miszerint a valótlan állítások kifejezése ismétléssel, "gyakorlással" javulhat, a laboratóriumi körülményeken túl is megjelenik az emberek közötti interakciókban.