"Kristálytisztán látom, hogy a német nép szexuálisan beteg" – idézi Heinrich Himmlert, az SS birodalmi vezért Anna Maria Sigmund osztrák történésznő legújabb, A szexuális élet nem magánügy – Szexualitás a Harmadik Birodalomban című könyvében. A szerző ebben azt mutatja be, hogy a választásokon győztes nácik hogyan láttak neki Németország átformálásához, amely alól nem volt kivétel a szexualitás sem, sőt, létkérdéssé vált az "egészséges szaporodás", a "jó tenyésztés", amelyhez csak bizonyos fajokat, elsősorban az északiakat vélték alkalmasnak.

Az 1933-ban hatalomra kerülő Adolf Hitler nem rejtette véka alá, hogyan képzeli el az új korszak szexualitását, az ezzel kapcsolatos intézkedéseknek pedig rögtön neki is láttak. A kancellár-diktátor a németek intimszférájában is diktálni kívánt, persze szigorúan fajpolitikai indíttatásból. "A nemi életet mi határozzuk meg!" – hirdette fennhangon. És ez valóban nem csak egy rossz vicc volt. Európa történetében példa nélküli volt, hogy az emberek magánéletébe ilyen mértékbe beleártsa magát az aktuális vezetés. Ezeréves birodalomról álmodtak, a szép és dolgos árja németek hazájáról.

Adolf Hitler és Eva Braun

www.stormfont.org

1933-ban Hitler elrendelte a bordélyházak bezárását, betiltotta az óvszer használatát, szorgalmazta a korai házasságot – heti kétszeri szeretkezéssel, mert úgy vélték, ennél több nem tesz jót a nemzőképességnek –, persze csak a teljes testi kifejlődést követően, amely férfiaknál huszonnegyedik, nőknél pedig a huszadik életévet jelentette; és előtte tilos volt a szexuális élet. Az SS Faji és Telepítési Főhivatalának professzorai azt se restelték kiszámolni, hogy ha egy nő korán férjhez megy, akár húsz gyermeket is világra hozhat. Ekkor terjedt el az a vicc, hogy a Führer parancsára a terhesség időtartamát kilenc hónapról hétre csökkentették.

A könyv szerint a valóságtól elrugaszkodott népesedési politikát az is táplálta, hogy 1919 és 1933 között Németországban drasztikusan csökkent a születések száma, mert az első világháborút követő nyomor és a nagy munkanélküliség nem kedvezett a gyermekvállalásnak. Plakátokon hirdették az új perspektívát: haldokló népből gyarapodó és fiatal nemzet válik. Ehhez persze az is kellett, hogy tiltsák az abortuszt, jelentős anyagi támogatásban részesítsék a sokgyerekes családokat, és megadóztassák az együlállókat. A sokgyermekes családeszmény persze a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem valósult meg, és a szigorú szabályok sem csökkentették a terhességmegszakítások száma.

A náci Éva és Ádám

A könyv

europakiado.hu Anna Maria Sigmund a nácizmus női arcának kiváló ismerője: ez a kötete is elfogulatlanul és hitelesen feltárt sötét titkok tárháza. További részletekért kattintson!

A fajpolitikai törekvésekkel jól megfért a mezítelenség is. A náci diktatúra szívesen fogadta az aktábrázolásokat, legyen szó festészetről vagy szobrászatról. Rengeteg kiadvány volt tele mezítelen emberek fotójával, támogatva ezzel a divatossá vált nudizmust is. Természetesen a női és férfiakt megfestéséhez is adtak támpontokat. A náci Éva szőke – mi más lehetett volna –, hosszú combokkal, feszes, alma nagyságú mellekkel. A náci Ádám szintén szőke, egészségtől és erőtől duzzadó, széles vállú, karcsú csípőjű, nyugalmi helyzetben is tekintélyes nemi szervvel.

Hitler tehát hadat üzent a prüdériának. Noha kezdetben "népi szentséggé" nyilvánították a házasságot, a "végső győzelem" utánra más terveik voltak. A házasságot az együttélés modernebb, szabadabb formáival akarták felváltani. "A náci fajelemélet teoretikusai olyan fanatsztikus elképzelésekről tárgyaltak, mint az ágyasság, a többes házasság, a bigámia és a soknejűség bevezetése" – írja Anna Maria Sigmund.

A "faj tisztaságára" való törekvés része volt az is, hogy mindazokat, akik nem tartoztak a "fajhoz" – zsidókat, fogyatékkal élőket, homoszexuálisokat – megsemmisítendőnek titulálták. Hitler a világ valamennyi nyomorúságáért a zsidókat tette felelőssé, és mindez persze a szexualitásban is utolérhető volt. A szifilisz például, amelyet a 18. század óta francia betegségnek neveztek, a Harmadik Birodalomban a "zsidó betegség" nevet kapta. Drákói intézkedésekkel torolták meg a német nők "vérfertőző" kapcsolatát, a "fajukról megfeledkezett" lányok zsidokkal való viszonyát.  

Hitler, az agglegény

A könyv nem megy el szótlanul a Führer magánélete mellett sem, hiszen a nagy "szexuális forradalomban" ez is állandó szóbeszéd tárgya volt. Ám a szerző is beismeri, hogy a pletykák vagy manipulált források kiiktatása után alig marad valami, amit objektívnek lehetne tekinteni ezügyben. A szerző leszögezi, hogy semmiféle bizonyítékot nem talált Hitler féktelen szexuális életére, amiről a szenzációhajhász kiadványok előszeretettel írtak. Úgy véli, hogy a Führer kicsapongásai valószínűleg nem maradtak volna titokban munkatársai és a személyzet előtt.  

Egy biztos, Hitlernek minden alkalma meglett volna a legkülönfélébb kalandokra, levélírók ezrei bátorították, akik semmire sem vágytak jobban, mint hogy gyermeket szüljenek a náci vezérnek. Ám a Führer kiválóan beleélte magát a németek magányos megmentőjének szerepébe, azt hangoztatva: "Én is szívesen megházasodnék, ha az nem lenne olyan rossz Németországnak". Ellenállt a csábításoknak, és görcsösen titkolta Eva Braunnal – élettársa, majd öngyilkosságuk előtt egy napig a felesége – folytatott viszonyát is. Arról, hogy valóban intim volt-e viszony, Braun kisasszony naplója árulkodik: "Csak bizonyos célokból van rám szüksége, ezt tudomásul kell vennnem. Ha azt mondja, szeret, az arra a pillanatra vonatkozik".

A történésznő szerint végső soron megválaszolhatatlan és spekulatív kérdés, hogy Hitler valóban cölibátusban élt-e, ahogyan egyesek gondolják, vagy normális, esetleg perverz, ám mindvégig titkos kapcsolatot tartott fenn Eva Braunon kívül más nőkkel is.