„Ha időben, rögtön az első panaszok megjelenésekor orvoshoz kerül a beteg, a gyógyszeres kezeléssel több évet is nyerhet” – hangsúlyozta Kovács Tibor, a SE Neurológiai Klinikájának docense, aki szerint a legnagyobb probléma éppen az, hogy túl későn ismerik fel a betegséget.

A feledékenységet ugyanis sokan az öregkor természetes velejárójának tartják, s nem tudják, hogy egy lassú lefolyású, de súlyos és gyógyíthatatlan betegség első jele is lehet. A páciensek többsége csak évekkel az első figyelmeztető tünetek megjelenése után, az Alzheimer-kór úgynevezett középsúlyos szakaszában jut el vizsgálatra. Ebben a stádiumban a beteg már viselkedés- és magatartászavarokkal küzd, agresszív, furcsa gondolatai vannak, rendszeresen eltéved. Az életminőség még ekkor is javítható, ám a lassú leépülés visszafordíthatatlan.

A nyolc-tizenkét évig tartó folyamatban – az emlékezet elvesztése után – leépülnek a gondolkodást és a magatartást szabályozó képességek, megszűnnek az alapvető motorikus készségek, nehézséget okoz az eszközök kezelése, majd a járás és a nyelés is, végül az Alzheimer-kór minden idegrendszeri képességet tönkretesz.

A súlyos tünetek ellenére a betegek zöménél még ebben a késői szakaszban sem diagnosztizálják az Alzheimer kórt. Magyarországon becslések szerint 100-130 ezer Alzheimer-kóros beteg élhet, azonban az ellátórendszerben 10 ezernél is kevesebbet kezelnek – mutatott rá Kovács Tibor. Nemzetközi szinten sem sokkal jobb a helyzet: egy nemrég közzétett felmérés szerint a világszerte Alzheimer-kórral küzdő 36 millió betegből, 28 milliót nem diagnosztizáltak.