Az elmúlt héten két látogatott online tartalom is született a magyar fővárosról.

Közhelyekkel és trendi célpontokkal népszerűsíti Budapestet Charles Hebbert, az Independent brit lap online kiadásának szerzője. „Budapest kövei kétségtelenül pompásak”, majd felvilágosít, hogy a főváros Budából és Pestből áll, köztük folyik a Duna.

Budapest két részből áll: Búda end Peszt.

Miközben a Dunán kezdi a kirándulást, áradozik „Budapest vitathatatlanul pompás köveiről”, majd partra szállva egyre mélyebbre sétál a városba. Ennek megfelelően a közhelyekkel kezdi: a budai várral, ahol múzeumokat ajánl (Nemzeti Galéria és Budapest Történeti Múzeum), majd a Lánchíd utcai Bortársaságot ajnározza, mint a magyar borkultúra idegenvezetőjét. Átkel a Lánchídon, a Gresham Palota kerül sorra, s hogy a külföldi közönség fel tudja mérni látatlanban is a történelmi épület pompáját, hozzáteszi a nemzetközi márkanevet, a Four Seasons Hotelt, a jelenlegi lakót. Szent István-bazilika, Café Kör, Művész kávézó, Opera…

A rengeteg barokkos közhely és a legfantáziátlanabb kiadványok címlapján tündöklő turistamágnesek már-már azt sejtetik, hogy a szerző egyáltalán nem ismeri a várost, de talán a történelmét se. A várral kapcsolatban szomorúan megjegyzi, hogy a szovjet „blitz” [sic!] 1945-ben elpusztította, semmi nem derül ki arról, hogy ez idő alatt egy nyilas, náci-kollaboráns terrorkormány uralkodott, és hogy a történelmi negyedben ekkor német megszálló csapatok tanyáztak.

Az idegenvezető Hebbert végül mégis visszanyer valamit hiteléből, hiszen a rejtettebb helyszíneket is megemlíti – először homályosan utal a romkocsmákra, de végül megtalálja a Holló és Dob utca sarkán a Dobló borbárt, a Nagymező utcában a Mai Manó házat, az Instantot. A Mai Manó háznál elidőzik az egykori Arizóna mulató történetével, s most mintha a korábbi budai ostromot elfelejtené, a holokausztot említi, ami véget vetett a pesti polgári orfeumkultúrának.

Budapest két részből áll: Búda end Peszt.

Stiller Ákos

Alice Cooper, egy korábbi Fox Newsnak adott interjúban szintén a dunai hajótúrával kezdi a beszámolóját. Ezúttal alvilági smink nélkül áradozik a rémzenész, és a „legromantikusabb élménynek” írja le a kirándulást. „Romantikusabb, mint Párizs”, idézi feleségét – évelgés, amit a rajongók nem feltétlen következetes Cooper márka-menedzsmentként kezelhetnek.

Viszont megtudjuk, hogy Budapest két részből áll: "Búda end Peszt."

Aztán említ valamit a torzonborz rockropi, ami már közelebb áll a szívünkhöz: a város olyan, mint egy labirintus kincsekkel teleszórva. A kiránduló véletlenszerűen botlik igazgyöngyökbe, majd – mivel nem helyi – soha többet nem találja meg egyedül.

A gulyás boldoggá avatását igazán kihagyhatta volna.

Budapest két részből áll: Búda end Peszt.

Stiller Ákos

Párhuzamosan egy merőben más Budapest látható a Vice oldalán. Inkább látható, mint megismerhető, mivel a szöveg kevés, a fotó sok. A cím azt ígéri, hogy „Budapest paradicsom” – mármint az örök boldogság városa, nem zöldségféle, vagy gyümölcsféle, vagy ki tudja, hol tart most a növényológusok vitája. A blogoldal szerzői Ív és Candie fotóspárostól kértek rövid definíciót és fotókat a városról – az előbbiből megtudunk valami nagyon fontosat: "Budapest az Buda és Pest”. Végre, ezt is tisztáztuk, jöjjenek a kommentelők: „Budapest: szex”, „Budapest k******tt őrület”. Vagyis a város a szabadelvű partykozmosz mennyországa.

Ehhez képest a képgyűjtemény készülhetett volna bárhol, arról nem is beszélve, hogy még a legszabadelvűbbek sem feltétlen botladozó részegeket, mutogatós középkorúakat, okádékot és száműzött hajléktalanokat aggatnának a falukra. Eddig inkább cinetripet, fesztiválozókat és szocio-életképeket választották, mert a szereplők szakadsága és igénytelensége kiszolgálta a szabadelvűség ethosát, színei az életöröm keresését.

Az utóbbiakon persze megjelent eddig is a szegénység, de mint szépség, ahogy a romantikus költők vágyódtak vidékre a falusi élet után. Az öröm a szegény világban és az okádék a tajt részeg lumpoló alacsonykeresetűek között azonban nem összekeverendő.

Beszorultunk a parasztbarokk közhelyek és utcára vizelés közé? Ki írja a Budapest-könyveket?