"54 éves létemre most kezdtem el rollerezni [...] először kissé félve merészkedtem ki, ma már semmi gondom nincs. Néhányan mosolyognak, többen csodálkoznak, de általában véve nem foglalkoznak velem. Magát a rollerezést pedig nagyon élvezem! Tömegközlekedést is meg lehet vele szeretni: elég sokat autóztam eddig, most egyre kevesebbet. A rollert azért vettem, hogy a gyalog kb 10 percre levő MOL-ba megteendő utat lerövidítsem, nagyon untam már gyalogolni. De annyira megszerettem, hogy egyre többet használom, gyakorlatilag bárhová megyek, viszem az autó csomagtartójában, és csak előkapom. Ezt a biciklivel sajnos nem tudom megtenni" – így áradozik az egyik magyar felnőttrolleres fórumon egy hozzászóló.

A bejegyzéseket érdemes végigböngésznie annak, aki megunta az autót, de a biciklizést körülményesnek vagy túl gyorsnak és veszélyesnek tartja. A légtömlős kerekek előnyeitől a budapesti álságos járdaviszonyokig mindent megtudhat egy érdeklődő a fórumokról, ahogy azt is, hogy legtöbbször a gyerekek láttán szoknak rá a rollerezésre a felnőttek, sőt a városi rollerezés feltalálójának története is a gyerekkorba nyúlik vissza.

Házi készítésű roller

AFP / Junior D. Kannah

Felnőtté válás, vagy inkább mégsem

A svájci Wim Ouboter nővérének egyik lába 25 centivel rövidebb volt, mint a másik. Ez az anatómiai adottság vezetett a felnőttrollerezés egy évtizeddel ezelőtti elterjedéséhez. A felemás lábú kislány nem tudott sem biciklire ülni, sem a környéken mindennapos sízésnek hódolni, ezért a szülők kitalálták, hogy a gyerekeik rollerrel fognak közlekedni mindenhova. Évente lecserélték a darabokat, és amikor Ouboter felcseperedett, már nem akart lemondani az élvezetről.

Harmincévesen bankárként dolgozott Zürichben, de a kedvenc hentesboltjának „mikrotávolsága” annyira zavarta, hogy eszébe jutott a gyerekkori felhőtlen száguldozás a domboldalon. „Készítettem egy primitív rollert, és görkorcsolya kerekeit használtam fel hozzá. Működött, az egyetlen baj az volt vele, hogy amint a belvárosba értem, kinevettek az emberek.” Ouboternek további 12 évébe került, hogy kifejlessze az összecsukható, könnyűfém vázas változatot, amit a hátizsákjába rejthetett, ha megérkezett A-ból B-be.

Roller 1925-ből (Berlin)

AFP / Roger Viollet

1996-ban lett piacképes Ouboter Micro Skate Scootere, amit 1999-ben a tajvani JD Corporation kezdett el tömegesen gyártani, és Razor néven lett a japán juppik dilije Tokióban. A hájp átterjedt a nyugati féltekére, egy USA-beli kiállítás után rögvest rendeltek négyezer darabot az összecsukható, repülőgépek összeeszkábálásához is használt alumíniumból készített rollerekből. Egy évvel később a cég már alig bírta fedezni az egyre növekvő keresletet, 2000-re pedig egymillió darabra kellett növelnie a darabszámot. A vállalat egy év alatt megduplázta 40 millió dolláros forgalmát.

Kerekezés máshogy

Nagy-Britanniában és Franciaországban is egyre többen csapták hónuk alá a kétezres években a 3-5 kilós szerkezetet, melynek őse körülbelül száz évvel ezelőtt szolgálta a gyorsabb közlekedést. Még amisok is használták, akiknek a vallásuk tiltja, hogy autóval járjanak. A kutyaszán rolleres változatát is ismerik az északi vidékeken, és ahogy a biciklinek, a rollernek is kifejlesztették a gázzal, benzinnel és elektromos hajtóerővel mozgó változatát.  

Hogy mi válthatta ki a lelkesedést? A kerékpárral szemben rövid távon a roller felhasználóbarátabb. Nem kell bíbelődni a tárolással és a lakatolással, de még borús idő esetén is elindulhatunk vele, ha elered az eső, csak behajtogatjuk a hátizsákba és felszállunk a metróra. Messzebbi kiruccanásokhoz is magunkkal vihetjük: elfér a bőröndben, a repülőn is csak pár kiló extrasúly, városnézéshez pedig tökéletes. Nem izzaszt le annyira, mint a biciklizés, ezért lett olyan kedvelt például az öltönyösök körében nyugaton.

Kerék-deszka-kormány

A rollerre kettőtől-négy kereket szerelhetnek, ez függ a deszka vastagságától is. Kardinális kérdés, hogy milyen átmérőjű: már a 100 és a 110 mm is teljesen eltérő utazási élménnyel (ahogy egy Youtube-videó is bemutatja) járhat, főleg, ha girbe-gurba pesti utcákon szeretnénk előrehaladni. Természetesen minél nagyobb a kerék, annál zökkenőmentesebb és gyorsabb a haladás, ugyanez azonban a praktikusságban üthet vissza. Azonban a profi városi rollerek (külföldön kick scooternek hívják) vázát úgy alakítják ki, hogy akár 170-200 mm átmérőjű kerekek se foglaljanak túl sok helyet összehajtogatásnál. Érdemes odafigyelni, hogy legyen lökhárítója a rollernek, főleg, ha irodába száguldásra szeretnénk használni: az út porát, az esetleges sárfelcsapódást ezzel elkerülhetjük, és a fékezést is optimalizálhatja. (Arra azonban minden rollert népszerűsítő fórumon felhívják a figyelmet, hogy esős időben, nedves talajon veszélyes rollerezni)

A deszka szélességét  kényelmi szempontok alapján kell kiválasztani, a 20 centi széles deszkára mindkét lábat el lehet már helyezni gurulás közben, vagy akár a gyermeket is elénk állíthatjuk az oviba menet.

A kormánynál érdekes lehet a fogó anyaga: a gumi, a parafa és a szivacs nem töri fel a kezet, a keményebb műanyagon viszont nagyobb a súrolódás. A fék is fontos felszerelés, ha túlgyorsul a jármű a járókelőkkel teli utcaszakaszokon. A kormány magasságát a felnőttek esetében teleszkópos megoldással lehet variálni, így akár magasra nőtt gyereklelkű irodisták is felpattanhatnak rá. A rollerek teherbírását is átszabták a nagyobb termetre, vannak akár 130-160 kilogramot is bíró mikrojárművek, a legtöbbet azonban 100 kilóra kalibrálják.  

Magyarországon a gyerekek részére nagyobb a kínálat, de az interneten találtunk 100 kilós terhelésig felnőtt változatot is, egy női fehér-lila összecsukható Spartan rollert pedig már 8900 forintért is meg lehet kapni, vállpánttal ellátva.

nycewheels

Szabályok és veszélyek

A rollerezés bár gyerekjátékként van elkönyvelve, mióta felnőttek is művelik, kérdésessé vált a KRESZ-beli helye. A közúti közlekedésben gyalogosnak kell tekinteni:
(…)
- az úton gyermekjátékkal (pl. gyermekkerékpárral, rollerrel), gyermekkocsival, kerekes székkel (l. a Függelék II/a pontot), valamint talicskával közlekedő személyt (…)

Így ahogy a görkorcsolya, a gördeszka, a roller sem része egyelőre a szabályozásnak, ezzel az eszközzel is gyalogosként kell közlekedni. 

A balesetveszélyt még a 10-15 km/óra átlagsebességet elérő, lábbal hajtható rollerrel sem szabad figyelmen kívül hagyni. Egy amerikai kutatás szerint augusztusban történik a legtöbb rolleres baleset, ezért fontolóra vették a rollereseknek is a védőfelszerelés előírását. A sérülések nagy része rándulás, de a bejelentett balesetek egyharmada töréssel vagy ficammal végzõdött – írja az egyik orvosi magazin, melyből az is kiderül, hogy a rollerezés közben elszenvedett balesetek elenyészőek például a görkorcsolyás zúzódásokhoz képest. 

Most kúl vagy nem?

Tavaly egy blogger viszont ráhúzta a vizes lepedőt a rollerre, és a világ leghaszontalabb járművének kiáltotta ki: A roller a gördeszka és a bicikli valamiféle torz szerelemgyereke, viszont ellentétben két ősével, ez tökéletesen használhatatlan. Amennyiben az ember egy kicsit is lejtősebb terepen van, máris felesleges energiaelszívást és/vagy halálfélelmet kelt. Felfelé nyilván gyakorlatilag lehetetlen haladni vele, sík terepen pedig, bár használható, a hajtása feleslegesen nehézkes – írta a Hamu és Feltámadás blog szerzője, de az urbánus szubkultúrák közül a görkorisok és a gördeszkások is fújnak a rolleresekre. De hogy tényleg nem kúl? Pipó Bence az egyik legtehetségesebb hazai extrém rolleres erre is rácáfol, aki a freestyle rollerezésével igazi csodákat művel.