Noha a kockázat nem sokkal lett nagyobb, az eredmény azonban egybevág más kutatásokkal, melyek szintén összefüggést találtak a szív rendellenességei és a depresszió között.

A szív felső kamráit érintő szívritmuszavar az atrális fibrilláció (AF). Sokféle oka lehet, köztük a szívroham, fertőzések, szívbillentyű-betegségek. Az elhízás, a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint és a cukorbetegség növelik a kialakulásának kockázatát.

Mintegy ötmillió amerikai betegnél diagnosztizáltak AF-et 2010-ben. Egy friss tanulmány becslései szerint számuk körülbelül 12 millióra nőhet 2030-ra. Az orvosok régóta tudják, hogy pácienseik lelki állapota befolyásolhatja, mennyire törődnek saját magukkal, mennyire követik az orvosi utasításokat, hogyan viselik betegségük terhét.

Renate Schnabel, a Hamburgi Egyetem Szívközpontjának kutatója és munkatársai azt szerették volna tudni, hogy a depresszió kihat-e a szívritmuszavar alakulására és a páciens betegséggel kapcsolatos érzéseire.

A kutatócsoport 10 ezer német felnőtt adatait elemezte. Közülük 309-nek volt szívritmuszavara. Összehasonlították a depresszió súlyosságát az AF-től szenvedők és a normális szívritmussal élők csoportjában. A kedélybetegség mértékét egy nullától 27-ig terjedő skálán pontozták, minél súlyosabb volt, annál magasabb pontot adtak rá.

A szívritmuszavarral élők átlagosan négy pontot értek el, a normális szívritmusú csoport hármat. Egyik csoportnál sem volt olyan magas a depressziót mérő érték, hogy az kezelést igényelt volna.

Schnabel és kollégái úgy találták, a depresszió fokának különbségét nagyrészt a mentális zavar testi tünetei, a különböző területeken észlelt fájdalmak okozták, ami a szívritmuszavarral élőknél gyakoribb és erőteljesebb. A PLOS One tudományos lapban megjelent tanulmányukban a kutatók azt írták, a depresszió szűrése és kezelése segíthet a szívbetegeknek, hogy jobban érezzék magukat, és még szívbetegségük is javulhat így.