Hátrányos helyzetben a férfiak?
Bár a feminizmus évszázada látványosabb változásokat idézett elő a nők helyzetében, érdemes odafigyelni a férfiak szerepváltozásaira is. Mennyiben jelenthet hátrányt férfinak lenni? Milyen elvárások nyomják a férfiak vállát? Milyen utakon próbálkoznak a feminizmusra dühös, frusztrált férfiak?
Hol vannak az igazi férfiak? Mit jelent egyáltalán férfinak lenni, milyen társadalmi elvárások kapcsolódnak manapság ehhez a szerephez?
Egy nemrég megjelent kutatás szerint a férfiak legfontosabb erénye önmaguk szerint a humorérzék, mögötte pedig az önállóság és a lovagiasság áll. A teszt emellett kimutatta, hogy a nők háromnegyede vágyik a „férfias értékek megerősödésére”. A képet azonban árnyalja, hogy a kérdőívet egy olyan oldal látogatói töltötték ki, amely eleve ezen értékek szinte vallásos jellegű promotálása és „oktatása” céljából jött létre. A kutatás mögött az a gyakran felbukkanó gondolat áll, hogy napjainkban elveszőben van egy korábban szilárdnak, esszenciálisnak gondolt „férfiasság”. Azzal a téma kutatói is egyetértenek, hogy bár a feminizmus évszázada látványosabb váltást idézett elő a nők helyzetében, érdemes odafigyelni a férfiak szerepváltozásaira is, bár az ezekről alkotott kép egyelőre homályosabb és vitatottabb.
„Az igazi Férfi természetesen titokban tartja a vazektómiát”
Akármekkorák azonban a változások, az antifeministák és dühös, reakciós nőgyűlölők mindenhol felütik a fejüket. A feministáknak beszólogató „férfijogi aktivisták” szubkultúrája ma már a nyugati világ internetes és politikai diskurzusának jellegzetes részei. Mifelénk egyelőre a modernebb feminizmus is jóval kevésbé vált tényezővé, mint nyugaton, ennek megfelelően az ellenzők is kevesebben vannak.
Azok előtt, akiknek nem tetszenek a nőmozgalmak eredményei, és ennek valamiféle aktivizmus formájában szeretnének hangot adni, többféle különböző út is kínálkozik. Egyrészt megpróbálhatják a feminizmus és a politikai korrektség érvrendszereit a másik irányba fordítani, és felhívni a figyelmet olyan területekre, ahol éppen a férfiak válnak „elnyomottá”, mint például a válás utáni gyermek-elhelyezési ügyek vagy a nemi erőszakkal való, szerintük gyakran alaptalan gyanúsítás.
A férfiak átlagban többet dolgoznak, rövidebb ideig élnek, az iskolai rendszer inkább a fegyelmezettebb, szabálykövetőbb lányoknak kedvez, a férfiak nem csak a társadalom csúcsán vannak többen, de a legalján is – állítják.
Ennél messzebbre mennek azok, akik szerint napjainkban az „elnőiesedett” világban már a férfimozgalmak jelentik a valódi ellenkultúrát. Ők nem csak nemekről beszélnek, hanem férfi és női tulajdonságokról, és azon keseregnek, hogy a férfiasság helyett a „női tulajdonságok”, a csordaszellem, a passzív agresszió, a manipuláció, az etikus igazságosság hiánya stb. kerültek előtérbe – ennek a kérdéskörnek filozófiai előzményei is vannak, amelyekre ők is előszeretettel hivatkoznak – ezáltal pedig valójában a férfiak váltak áldozattá és kihasználttá.
A radikálisabbak arra is rájöttek, hogy a defenzív polkorrekt retorikához folyamodni túlságosan „férfiatlan” lenne, így az ő fegyverük inkább a provokatív bunkóság. Az ő szemükben a nő gonosz, anyagias, számító, lélektelen vadállat, aki csakis a hímek kihasználására és lehúzására utazik. „A legkirályabb dolog elköttetve a nőnk fülébe suttogni azt, hogy: ’Imádlak, édes! Gyereket szeretnék tőled.’ Mert ez minden bizonnyal komoly szexuális együttlétéhez vezethet, de egy nem kívánt terhességhez semmiképp. Gyerek nélkül pedig egy nő sem jogosult tartásdíjra. Az igazi Férfi természetesen titokban tartja a vazektómiát (az ondóvezeték sebészi úton, fogamzásgátlás céljából történő elkötése – a szerk.)” – olvasható például Detlef Bräunig német Férfijogi aktivista véleménye az efféle nézeteket hirdető hazai oldalak egyikén.
Ide kapcsolódik a MGTOW (men going their own way) szubkultúra, amelynek követői szerint a feminizmus olyannyira tönkretette a modern nőket, hogy a férfiak a legjobban akkor cselekszenek, ha egyszerűen nem foglalkoznak velük, nem alakítanak ki velük komolyabb kapcsolatot, megvonják tőlük az áhított figyelmet – bár ez teljes cölibátust nem feltétlenül jelent.
Más oldalról közelítenek a nyugaton már harminc-negyven éve létező mitopoetikus férfimozgalmak: ők azok, akik például nagybetűkkel írnak olyan szavakat, hogy Férfi, Erény, Hűség, és valamiféle pop-tradicionalista alapra próbálnak felhúzni egy modern világgal dacoló, elveszőben levő „férfiasságot”.
A tízmillió Oravecz Nóra országában csak kicsit meglepő módon nálunk ez az irány a legnépszerűbb. Emblematikus képviselőjük, a Férfiak Klubja immár városonként, városrészenként sejtekbe szerveződve segítené a férfias értékek terjedését, komoly pénzekért tanfolyamot szervez a „leendő férfiak” számára és kampányához viszonylag nagy nevű hírességeket is megnyert magának.
Hátrányos helyzetben
A Bálint Házban a Jó mulatság a férfimunka? címmel nemrég megtartott beszélgetés szereplői (Oltai Kata kurátor, Hadas Miklós szociológus, Lakatos Márk divattervező, Petri Julianna onkopszichológus) úgy látják, a férfiak jelenleg leginkább egyfajta „átmeneti” helyzetben vannak. Még élnek a jól ismert maszkulin elvárások és a hozzájuk kapcsolódó privilégiumok, ám a repedések már látszanak – Magyarországon egyelőre kevésbé, mint külföldön.
Mennyiben lehet hátrány férfinak lenni? Oltai Kata szerint bár a férfiassághoz hagyományosan kapcsolódó agresszivitás, dominancia, teljesítménykényszer sok helyen már negatív konnotációkkal bír, valójában még nagyon is érvényesül. Ez pedig azt is maga után vonja, hogy egy férfi például nem vállalhatja fel gyengeségeit, nem illik segítséget kérnie. Oltai ezzel magyarázza például, hogy sok férfi vonakodik az orvoshoz járástól, vagy nem ismeri be, hogy beteg, aminek negatív egészségügyi következményei is lehetnek. Ha egy férfi orvoshoz megy, azt is gyakran csak azért teszi, mert felesége, barátnője rábeszélte.
A megszólalók szerint a férfiakra is érvényesek különféle szépségideálok, társadalmi elvárások, ám az ezeknek való megfelelési nehézségeket bevallani gyengeségnek számít. Az említett teszt szerint egyébként a fiatalokra jobban hatnak a dominanciára, „macsóságra” ösztönző eszményképek, az idősebbek már fontosabbnak tartják a „méltó elismerést”, jelentsen ez bármit is. Az persze két külön kérdés, hogy a jelszavak szintjén mit vallanak, illetve az életben milyen társadalmi minták szerint cselekszenek.
A férfiasság esztétikája
Oltai szerint művészileg a férfi teste hagyományosan nem reprezentálható egy „sérülékenyebb” formában, ez azonban fokozatosan változik, nálunk természetesen lassabban, mint nyugaton. Ezt igazolja, hogy a Ludwig Múzeumban nálunk is bemutatott, a kiszolgáltatottabb, torzabb férfiábrázolás felé elmozduló Meztelen férfi kiállítás milyen vitákat váltott ki, a Mapplethorpe-kiállításból pedig Budapesten egyszerűen kihagyták a művész munkásságában fontos szerepet betöltő konkrétabb homoerotikus ábrázolásokat. Mégis jelzi a változást, hogy ezek a kiállítások egyáltalán megjelenhettek és számos ember látta őket.
A beszélgetés szereplői szerint ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a férfiasság definíciói és esztétikája változásokon mennek keresztül, amiben a feminizmus mellett a melegmozgalmaknak is fontos szerepe van. A különböző nemű divatok összemosódása már akkor elkezdődött, amikor a nők nadrágot kezdtek hordani, most pedig a „metroszexualitás” terjedése révén a másik irányból is megkezdődött a közeledés.
Ettől függetlenül viszont úgy látják, a „férfi tekintethez” való igazodás ugyanúgy meghatározó maradt, aminek jó példái a női magazinok – a beszélgetést moderáló Réz Anna filozófus szerint ezek olyan mértékű női megfelelési kényszert hirdetnek, hogy ilyen alapon lehetetlen a férfidominancia valódi gyengüléséről beszélni. Réz szerint az, hogy a tehetségkutató műsorok zsűrijében rendszerint 3:1 a férfi-női arány, szintén jól jelzi, hogy kinek is kell megfelelni.
Férfias kurzus
Hadas Miklós szociológus szerint ma Magyarországon egy neokonzervatív, hagyományos férfiszerepeket hirdető kurzus van hatalmon, amely az emberek 95 százalékának eszmei támogatását maga mögött tudja. Hadas szerint addig nem igazán beszélhetünk az agresszív, domináns férfikép hanyatlásáról, amíg például a „vak komondoros” Balogh József fülöpházi polgármestert is újraválasztják, holott mindenki tudja, mit követett el.
A beszélgetők szerint ugyanakkor a nők előnye valamilyen szinten, hogy őket többféle dimenzióban is látja és elfogadja a társadalom, míg a férfiszerepek egysíkúbbak. Ezzel szemben például a női alkoholisták vagy hajléktalanok éppen azért válnak „láthatatlanná”, mert társadalmi helyzetük túl egyértelműen a férfiassághoz kapcsolódott az emberek fejében.
Valamilyen szintű változás azonban mindenképp érződik a férfiaknál is, például elterjedtté vált az anyai feladatokat is ellátó „új apa” fogalma, illetve érezhető a „szigorú” autoritástól a gondoskodás ideálja felé való elmozdulás.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
