Pierrot: "Eleddig nem kaptam feddést a működésem kapcsán"
A Dal készítői idén újítottak, és egy kritikus hangú figurát is beválasztottak a zsűribe. Pierrot a második Megasztár-producerkedés és zsűrizés után hagyta ott a tehetségkutatókat, az Eurovíziós selejtezőt azért vállalta, mert az nem az. Lapunknak arról nyilatkozott, hogy miért válogattak be olyan dalokat is a műsorba, amikre azt mondják, hogy igazából nem is a nemzetközi dalversenyre valók és miért fáj neki Wolf Kati 2011-es eredménye. Interjú.
hvg.hu: A Megasztár második szériája után azt mondta, nem kér többet a tehetségkutatókból, melyekről azóta sincs túl jó véleménnyel. A Dalra miért bólintott rá most mégis?
Pierrot: Mert nem tartom A Dalt tehetségkutatónak. Itt professzionális előadók állnak a közönség és a zsűri elé saját dalaikkal, és a céljuk is világos: ki akarnak jutni produkciójukkal az Eurovíziós Dalfesztiválra. A Dal készítői a szakmai véleményemet kérték a zsűri tagjaként, és ez a felkérés nem ütközött a korábban már megfogalmazott elveimmel.
hvg.hu: Miben látja a legnagyobb különbséget a tehetségkutatók és A Dal között?
Pierrot: Az eurovíziós előválogatóban nincs helye pátyolgatásnak, valamiféle fejlődés serkentésének, az énekesi teljesítmény önálló értékelésének. A zsűri nem egyfajta mentori szerepkört tölt be, hanem kritikusként viselkedik és válogat – a közönség bevonásával.
"Pimasz kiskirályként uralkodik a két kereskedelmi tévé" – Pierrot 2013-as interjújában részletesen kifejtette véleményét a tehetségkutatókról
hvg.hu: Mégis erősen bírálta az énekesi teljesítményt a múlt adásban a New Level Empire frontemberénél. Viszont a Passed énekesnőjének súlyos bicsaklásait a zsűri meg sem említette, utána viszont hangos volt tőle a sajtó. Ez a szempont azért fontos lehet, ha helyt akarunk állni az Eurovízión, amit állítólag több száz millióan követnek.
Pierrot: Ez két kérdés, ugye. Az egyik esetében van egy nagyon egyszerű válasz is: a Passed még nem mérettetett meg a középdöntőben, a másik formáció pedig igen. Az eggyel bonyolultabb pedig az, hogy a zsűri az elődöntők során megengedőbb volt a hamisságokkal és más apróbb hiányosságokkal kapcsolatban, amelyeken akár változtathat is a előadó. A középdöntőkben egyezségünk szerint sokkal inkább irányba áll az értékelés. Azt viszont hozzá kell tennem, hogy a New Level Empire esetében felmerült problémákat én már az elődöntő során is jeleztem a 4 pontommal, de akkor nem volt lehetőségem megszólalni a szereplésük után. Ezek a problémák pedig messze túlmutatnak azon, hogy a Passed énekesnője (vagy más) hamisan énekelt. Emellett nyilvánvaló, hogy nem képviselhet minket olyan előadó Bécsben, akinek az énektudása nem stabil.
Az angol nyelvű dalokkal kapcsolatban alapvetően nincs jó véleményem, én azoknak a táborába tartozom, akik sok okot tudnak felsorolni, ami miatt a magyar dalok magyar szöveget kívánnak. Emellett a trendek – az eurovíziós szereplés ígéretével együtt – mást követelnek, ezt is el kell fogadni. Engem is zavar a tökéletlen angol kiejtés, de az is igaz, hogy a nemzetközi mezőnyben még számtalan egyéb akcentust hallani, kicsit tényleg olyan, mintha ez a kiejtés-dolog másodlagos szempont volna. És azt kell mondjam, hogy egyébként évről évre jobb a helyzet ezen a téren. Hozzáteszem, meggyőződésem, hogy a kiejtésen való javítás nem tartozik bele sem a zsűri, sem a műsorkészítők feladatkörébe, valamint a rövid megszólalásainkban nem is tudunk minden egyes problémát felemlegetni, ezért nem lovagolunk annyit a témán.
hvg.hu: Amúgy követi minden évben az Eurovíziós Dalfesztivált?
Pierrot: Különösebben nem követtem eddig, de felkészülés gyanánt idén viszonylag sokat foglalkoztam vele. Ez egy hatalmas nemzetközi show, amelynek az ízlésvilága kissé tradicionális és amolyan "crossover", azaz korosztályok ízlésvilágán átívelő, kellőképp hatásvadász, és megjelenik benne sok, zenétől független ideológiai, diplomáciai szempont is. Ez utóbbiak főleg a végső értékelésekben mutatkoznak meg.
hvg.hu: És mi a véleménye az eddigi magyar próbálkozásokról: Friderika negyedik helyezésétől kezdve a tavalyi Kállay-Saunders ötödik helyig?
Pierrot: Nagyon különböző típusú dalokat küldtünk ki eddig a versenybe és nem is mindegyik a megérdemelt eredményt érte el. Ez is mutatja, hogy az értékelésnél rengeteg más szempont is közrejátszik, de azt is, hogy nincs olyan tuti megoldás, amivel nyerésre lehet játszani. Emiatt nem is feltétlenül ez a cél. Sokkal inkább az, hogy mutassuk, megmutassuk magunkat a világnak. Ehhez viszont illik magas színvonalú produkcióval kiállni a nagyszínpadra, amelyre akkor is büszkék leszünk, ha (ismét) nem érünk el jó helyezést.
hvg.hu: Mely dalokat találta jobbnak, mint amilyen helyezést elértek végül az Eurovízión? Talán hallott arról az eurovíziós összeesküvés-elméletről, hogy a magyarokat utálják, és összefognak ellenünk, illetve a szomszédos országok egymásra szavaznak, így nekünk sosem lesz esélyünk jobb helyezésre (ezt azért Kállay és Friderika is megcáfolta, de még sokan szajkózzák). Ez lehet akadálya egy dobogós helyezésnek?
Pierrot: Semmi háttér-információt nem tudok ezzel kapcsolatban, ezért sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudom ezt a feltételezést. Azonban nekem is úgy tűnik, hogy nem egyszerűen szakmai, hanem sokkal inkább nemzetközi szimpátiaszavazásról van szó az Eurovízión, ami valamelyest persze megkérdőjelezhetné akár a létjogosultságát is. No de – mint ahogy említettem is – ez egy nagy múltú európai "kulturális seregszemle", amely hagyományosan olyan, amilyen. Épp ezért mondom, hogy a részvétel valóban sokkal fontosabb, mint a végső helyezés.
Arra a kérdésére visszatérve, hogy mely dalokat találtam érdemtelenül alulértékeltnek: nos, elsősorban Wolf Kati egykori versenydalát emelném ki, ami nem csak az abszolút értékeit, de a sajtóvisszhangját tekintve is jóval magasabb helyezésre volt predesztinálva a maga idején.
hvg.hu: Akkor nincs rá recept, hogy milyen jellegű produkcióval lehet megnyerni az Eurovíziót?
Pierrot: Mint említettem, nincs biztos megoldás. Kicsit olyan ez, mint a slágerszerzés vagy egy hollywoodi sikerfilm kérdése. Elvileg bármi bejöhet, de azért vannak bizonyos paraméterek, amelyeknek érdemes megfelelni, pedig tudjuk, hogy egyszerre mindegyik nem érvényesíthető, és külön-külön egyik sem biztosítja a győzelmet. Nevezzük ezt mondjuk stratégiai irányoknak, amelyeket természetesen nagyban befolyásol az is, hogy mi a célközönség. Az ESC (Eurovíziós Dalfesztivál – a szerk.) karaktere némileg meghatározható, de azért nem sokat szűkít a lehetőségeken.
hvg.hu: A magyar pályázók kiválasztásakor milyen szempontok alapján fülelt? Azért kérdezem, mert sokszor hajtogatják zsűrizés közben, hogy egy-egy produkció nem eurovíziós. Akkor miért válogatták be?
Pierrot: Minden évben a pályázók beküldött anyagai jelentik a merítést. Úgymond abból kell főznünk, amink van. Idén is ebből a nagyjából 350 műből kellett válogatnia a tíztagú előzsűrinek és így voltunk kénytelenek kiállítani egy harmincas szortimentet, ami megüt egy alap minőségi szintet, valamint érdekes lehet a műsor számára. A tíztagú zsűri konszenzusra jutott, de ebben rengeteg kompromisszum volt. Ráadásul a kiválasztottak listája utóbb is módosult, mert kiderült, egyes előadók vagy művek valamilyen technikai feltételnek nem feleltek meg, ezért a kiesettek várósorából töltődött fel az a néhány megüresedett hely. Szóval senki nem gondolhatta azt előre, hogy az elődöntők mezőnyéből mindenki alkalmas lenne a bécsi feladat ellátására, azt meg végképp nem, hogy idén egyenesen harminc delegáltunk lesz. Mindenki tudta, hogy ilyen vagy olyan oknál fogva 29 versenyző idén is elvérzik majd.
hvg.hu: A Dalnak mi a jelentősége a magyar popkultúrában?
Pierrot: Pillanatnyilag a legnagyobb jelentősége az, hogy szinte egyetlen tévéműsorként lehetőséget biztosít hazai előadóknak, hogy bemutathassák friss dalaikat. Ennek persze nem feltétlenül kellene összekapcsolódnia egy eurovíziós válogatóval, de ez így egyben a versenyformával talán a műsort indokoltabbá teszi a televízió számára. Emellett nem bánnám, ha egyfajta "minőségserkentő" funkciója is lenne A Dalnak, ugyanis a sajátos, leginkább követő, megélhetési kényszerből pusztán az ultrapopuláris rádióadókat kiszolgáló dalgyártásra specializálódott hazai popipar egyre kevesebb eredetit, önálló értékkel bíró produkciót termel, elfeledtetve a művészi célokat és indíttatásokat. Ennek persze az sem tesz jót, hogy a tehetségkutatók dömpingje révén rengeteg éhes pacsirta szabadult az országra.
hvg.hu: Éri-e kritika a kritikussága miatt a kulisszák mögött, például az MTVA felől?
Pierrot: Nem, eleddig nem kaptam feddést a működésem kapcsán.
hvg.hu: Melyik versenyzőben lát fantáziát producerként?
Pierrot: Ez érdekes kérdés. Nyilván azokat a versenyzőket és versenydalokat tartom nagyra, amelyekkel kapcsolatban zsűritagként is úgy nyilatkoztam, illetve akiknek magas pontszámot adtam. De az is igaz, hogy ezeket a pontszámokat a cél is erősen befolyásolta, azaz hogy melyik produkciót tartom konkrétan az eurovíziós szereplésre alkalmasnak. Jómagam az erős karaktereket szeretem, akik érdekesek és különlegesek. Legtöbbször ilyenekkel is dolgoztam huszonöt éves pályafutásom során. Ezenkívül egy producernek ott van több dolga, ahol ugyan megcsillan a tehetség, de még csiszolásra vár.
hvg.hu: Milyen szerepet tölt be életében most a zene, dolgozott egy nyolctagú zenekarral nemrégiben, vágyik még szólókarriere?
Pierrot: Nem, egyelőre az előadói énem parkolópályán van, még nem találtam meg az aktuális helyét. Nyitva hagytam a lehetőséget, a hangszereket nem zártam el, és mindig van egy-egy munka, ami megóv a rozsdásodástól. Ez a fajta visszavonulás azonban számomra nem kudarcélmény. Már jó régóta tudom, hogy az én igazi terepem az alkotómunka a háttérben. Viszont tény, hogy beleszerettem a színpadba, így szándékosan sosem tudnék végképp búcsút inteni neki.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
