Nem a piros hálószobában a legjobb a szex
A Csillagok háborúja jedi lovagjai nem véletlenül harcoltak színes lézerkardokkal: valószínűleg ők is tudták, hogy a szín igazi fegyver lehet. Köztudott, hogy a színek fontos szerepet töltenek be az életünkben, de vajon tudjuk-e, hogy pontosan milyen hatást gyakorolnak a hangulatunkra, a munkamorálunkra és a választásainkra? Miért pont a piros a tilalom színe, és miért aktiválja a veszélyérzetünket? Mely színek lazítanak el, indítanak be vagy ébresztik fel bennünk a vásárlókedvet? Velünk született tulajdonság, hogy kislányként a rózsaszínhez, fiúként pedig a kékhez vonzódunk?
A színeknek bizony hatalmuk van. Sokszor nem is tudjuk, hogy mekkora. A színek hatására agyunk másként láttatja velünk a világot, anélkül, hogy ennek különösebben tudatában lennénk – állítja a Francia Színbizottság tagja, az ismert francia színdizájner, Jean-Gabriel Causse. A színek hatalma című frissen megjelent kötetéből kiderül, hogy a színek hogyan befolyásolják viselkedésünket, hangulatunkat, vágyainkat és koncentrációs képességünket.
Tudatos használatuk mindenki számára ajánlott, akit érdekel, hogy milyen színhatásokkal próbálnak még többet eladni a boltok, a lakásunkban milyen szerepet játszanak a színek, vagy hogyan legyünk kiegyensúlyozottabbak, egészségesebbek az általunk viselt tónusok gyógyító erejétől.
1. Miért a piros van ránk a legnagyobb hatással?
A poroltótól kezdve, az utcai közlekedési lámpákon és táblákon át a tőzsdei árfolyamokig a piros szín a legtöbbször valamiféle veszélyre, tilalomra figyelmeztet bennünket. Ugyanakkor egy piros nyakkendőt viselő politikus vagy cégvezér környezete szemében nagyobb eséllyel tűnik magával ragadó, született vezetőnek, mint fekete vagy szürke nyakkendőt öltő kollégái. A piros tehát félelmet kelt azokban, akik látják, és megerősíti azokat, akik viselik. Nem véletlenül évtizedes vita tárgya, hogy a leguniverzálisabb hatást kiváltó piros szín mindenekelőtt hullámhossza miatt hat ránk vagy csak a hozzá kapcsolható kulturális szimbólumrendszer befolyásol bennünket?
A Nobel-díjas holland etológus, Nikolaas Tinbergen közel hatvan évvel ezelőtt lett figyelmes arra, hogy akárhányszor piros postai teherautó parkolt az ablaka alá, a halai támadó testhelyzetet vettek fel az akváriumban. A halak ezt a testtartást kizárólag rivális hím egyedekkel való találkozásukkor alkalmazták. Erre rímel egy másik etológiai megállapítás, miszerint a cerkóffélékhez tarozó mandrill majmok hímjének testén minél több a vörös szín, annál agresszívebb. A pintyeknél szintén a vörös fejűek uralkodnak a többieken. Azt már az emberen végzett CT-vizsgálatok igazolják, hogy a vörös színnel való találkozáskor intenzívebb agyi tevékenységet mutatunk az agykéreg jobb, az érzelmi tevékenységért, azon belül is az elkerülő viselkedéshez felelős területén.
A piros tehát riadóztatja érzékszerveinket, hogy láttán minimálisa csökkentsük a veszély lehetőségét. Szóval a pirostól való félelem egy velünk született ösztön, amelyre ráerősítenek a szocializációnk során tanult beidegződések. Az oktatás különösen pallérozza a pirostól való félelmünket, hiszen a piros tollal kidekorált dolgozatoktól könnyen belénk ivódhat, hogy a piros a kudarc szinonimája, hiszen ha hibázunk, a piros után valamiféle szankció jöhet.
2. A kedves rózsaszín, avagy az ellazulás színei
A hideg árnyalatok összességében megnyugtatnak és ellazítanak. További pozitív hatásuk, hogy támogatják a finommotorikus és a kognitív feladatok elvégzését, vagyis egy lilás, kékes árnyalatú szobában például jobban megy az írás, a rajzolás, a varrás, és más kézimunkák. Mindez abból ered, hogy az említett árnyalatok a rövid hullámhosszú színek közé tartoznak, amelyek stimulálják a paraszimpatikus idegrendszert, így csökken a vérnyomásunk és a légzésünk is nyugodtabbá válik.
Mindemellett a meleg színek közt is találunk nyugtató hatással bírót, ez pedig nem más, mint a rózsaszín. A rózsaszín relaxáló erejét a híres Aleander Schauss kísérlet bizonyítja, melynek következtében egy mai napig terápiás célra használt speciális rózsaszín árnyalat született. 1979-ben Schauss professzor meggyőzte a Seattle-i Amerikai Tengerészet Korrekciós Központjának parancsnokait, Millert és Bakert, hogy a cellák falait fessék rózsaszínűre. A mérsékelten maszkulin színjavaslat eleinte megütközést váltott ki a hadsereg kötelékébe tartozók körében, ám öt hónappal később a Navy-nek leadott jelentésből kiderült, hogy a mehet közben Baker-Miller rózsaszínűre keresztelt árnyalat lényegesen lecsökkentette a fogvatartottak agressziószintjét.
A Baker-Miller rózsaszín népszerűsége máig töretlen, főként pszichiátriai környezetben alkalmazzák előszeretettel, ezen belül is általában a pánik- és a relaxációs szobák falait színezik ki vele, illetve nem egy hiperaktív gyerekekkel foglalkozó iskola falain láthatjuk, de az árnyalat nem ritka a svájci börtönökben sem.
3. Mert minden lányon van valami rózsaszín
Elgondolkodott már azon, hogy miért alakult úgy, hogy hagyományosan a rózsaszín a lányok, a kék pedig a fiúk színe? Jean-Gabriel Causse-nak, és a tudománynak természetesen erre is van válasza. A kérdés tulajdonképpen itt is ugyanaz volt, mint a pirosnál: a bizonyos színekhez való vonzódásunk mennyiben tanult minőség és mennyiben tanult tulajdonság? Mikor angol tudósok kék és rózsaszín kockákat tettek a gyerekek elé, azt tapasztalták, hogy a fiúk és a lányok kétéves korukig egyenlő arányban nyúltak mindkét típusú kockáért. Két éves kor körül azonban már körvonalazódni kezdett, hogy a lányok előszeretettel választották a rószaszínt, a fiúk pedig a kéket. Kettő - és ötéves kor között a különbség még markánsabbá vált, majd stabilizálódott.
Ötéves kor fölött ötből csupán egy lány választotta a kéket, ugyanez a statisztika a fiúknál is megegyező, öt fiúból egy voksolt a rózsaszínűre. Mi következik ebből? Az, hogy a lányok rózsaszín és a fiúk kék iránti preferenciája nem velünk született, hanem tanult jelenség. Összességében az is igaz, hogy az újszülöttek igen hálásak lennének azért, ha nem babarószaszín vagy világoskék játékokkal és ruhákkal árasztanánk el őket, mert az öt hónapnál fiatalabb csecsemők nem látják a lilát, a kékeket és a zöldeskéket sem, pasztellszíneket pedig végképp nem érzékelik. Tulajdonképpen csak azokat a színeket tudják megkülönböztetni, melyek színárnyalatai közt nagy a telítettségbeli különbség.
4. A tanulást segítő színek
Ha már szóba kerültek a gyerekek, a kutatók már azt is bebizonyították, hogy a tanterem színe nagyban befolyásolja a diákok magaviseletét és tanulmányi eredményét is. Jean-Gabriel Causse azt tanácsolja, hogy az osztálytermek négy fala közül csak egyet fessünk más színűre, és lehetőleg ez a falfelület legyen az, amelynek háttal ülnek a gyerekek. Milyen legyen az a bizonyos színes falfelület? A válasz egyértelműen a narancssárga, a sárgászöld vagy az égszínkék. A kék hátránya, hogy kissé szórakozottá teszi a tanulókat, bár az is igaz, hogy a kék teremben eredetibb, fantáziadúsabb fogalmazásokat írtak.
5. Hogyan hatnak a különböző színek a munkamorálunkra?
Akárcsak a gyerekekre, a felnőttekre ugyanúgy igaz, hogy színes környezetben, a kellően eltalált színek között sokkal jobban érzik magukat, és jobban teljesítenek. A fehér falakkal határolt irodák rontják a munkamorált, továbbá tartós fáradtságot okozhatnak az alkalmazottak körében. A nők kevésbé eredményesek bézs vagy szürke árnyalatú közegben, míg a férfiak munkáját főként a lila környezet blokkolja.
Az elmélyült gondolkodást, az alkotást vagy a hidegfejű döntéseket igénylő feladatokat többnyire a kékes színárnyalatok segítik. Ha pályafutása során valakinek sűrűn kell, nagy horderejű döntéseket hoznia, a zöldre színezett dolgozószoba és a növényekkel díszített környezet ideális lehet a döntéshozatal elősegítéséhez.
6. És milyen a romantikus hálószoba?
A pszichológusok fantáziáját persze az is megmozgatta, hogy milyen összefüggés lehet a szexuális életünk minősége, és a szobánk (takarók, falak, bútorok) színei között? Egy 2012-es kísérletben 2000 ember vállalta, hogy beszámol hálószobájának színeiről és szexuális együttlétek gyakoriságáról.
A piros és a vörös természetesen az elsők közt vezeti a sort (3,18) alkalom hetente, azonban a mályvaszín még ezt is beelőzi (heti 3,49) alkalommal. A fehér (2,02), a bézs (1,97) és a szürke (1,80) jóval mögöttük kullognak a statisztikában.
7. Óvakodjon a szürkétől!
Hiába van legalább ötven árnyalata, és örvend mostanában nagy népszerűségnek, jobb, ha óvatosan bánunk vele, mert a szürke környezet különösebben nem aktiváló és nem is lazító hatású. Éppen ezért a szürke díszítés olyan embereknek való, akik kiegyensúlyozottak, és nem vágynak semmilyen különösebb hatásra.
Ha mégis ragaszkodnánk hozzá, Gabriel Causse azt tanácsolja, hogy a szürkét a közösségi terekben, az előszobában, a nappaliban, vagy az amerikai konyhában alkalmazzuk, és az élénk színeket inkább a hálószobába vagy a fürdőszobába tegyük. A szürke tiszta és semleges oldalával valójában csak a dizájn világában képes modernül hatni.
8. Miért erősebb és finomabb a kávé, ha fehér csészéből isszuk?
A színdesignernek és kollégáinak az ideális tálalásra is van javaslatuk, hiszen az ételeket kínáló edények színének is igen nagy szerepe van az ízérzékelésben. Ha elfogyasztandó ételünkhöz a legideálisabb terítéket próbáljuk megtalálni, érdemes a szimultán kontraszt törvényét követnünk.
A sárgarépa nem véletlenül mutat jól a kék tányéron, mert a narancs a kék komplementere. Ugyanez a magyarázat arra, hogy mért találjuk finomabbnak és erősebbnek a kávét, ha fehér csészében fogyasztjuk.
9. Ízek és színek
Nem csupán a tálalás és a körítés, hanem maga az étel színe és tónusárnyalat is nagyban befolyásolja az ízérzékelésünket. Spanyol kutatók száz egyetemistával végezték el az alábbi kísérletet: egy ugyanazon kereskedelmi forgalomban kapható narancslevet egyszer eredeti állapotában, egyszer pedig vörös, majd zöld ételfestékkel színezve kínálták a szereplőknek, azt sugallva számura, hogy három különböző itallal van dolguk. A kísérletben résztvevők szinte egyhangúlag szavaztak arra, hogy a vörös színű ital a legjobb, a zöldeset pedig mindannyian egy kissé savanykásabb ízűnek értékelték.
Ugyanerre a sémára végzett kísérlettel azt is kiderítették, hogy a sötétebb ketchup-ot sokkal fűszeresebbnek találjuk, mint a világosat, a sötétzöld szörpöd pedig aromásabbnak. Összességében tehát elmondható, hogy bizonyos ízeket bizonyos ízekkel társítunk. Ennek alapján a rózsaszínűt általában a cukros, a zöldet a sós, a narancsot a borsos, a sárgát pedig a savanykás ízhez társítjuk. Az élelmiszeriparban éppen ezért nem bízzák a véletlenre az étel színét, csomagolását és tálalását sem: a színnek illeszkednie kell a kínált termék karakteréhez.
10. A szín, ami vásárlásra inspirál
A színek és a fogyasztás közti összefüggések kihasználását a legjellegzetesebben az amerikai gyorsétterem-láncok üzleteiben érhetjük tetten. Ha megfigyeljük, gyakran festik pirosas, vöröses árnyalatúra a falakat, illetve részesítik előnyben a meleg színeket és az erőteljes kontrasztokat, ami persze nem véletlen: mindez arra sarkallja a vásárlókat, hogy hamarabb végezzenek, és gyorsan adják át a helyüket az újabb klienseknek, esetleg döntsenek úgy, hogy elvitelre kérik az ételt.
A reklámpszichológusok és a marketingesek azzal is pontosan tisztában vannak, hogy egy sárga vagy lila falú boltba szívesebben térünk vissza, a zöld viszont elveszi a vásárlókedvünk. A felmérések szerint a meleg, telített színű kirakatok a leghívogatóbbak: egy kívülről vörös színt árasztó boltban 45%-kal több pénzt költenek el, mint egy kék színt sugárzóban.
Ezzel szemben, miután már beléptünk a boltba, az üzlet belsejében a meleg színek inkább azt az érzést keltik bennünk, hogy rá akarnak kényszeríteni valamire. Az üzlet berendezéséhez tehát inkább a hideg színárnyalatok a nyerők a termékek, a falszínek és a bútorzatok tekintetében. A hideg színek hozzásegítik a fogyasztót, hogy jól érezze magát a boltban, és legfőképpen sokat vásároljon.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
