A celebvilág működésében Andy Warholnak, a pop-art központi figurájának 1968-as szállóigéje sejlik fel, mely szerint mindenkire vár 15 perc hírnév. A celeb, a hétköznapok sztárja pusztán attól válik ismertté, hogy a média hulláma a hátára veszi, sajátos arculatot, karaktert kapcsol hozzá, és kínos részletességgel tudósít a magánéletéről. Médiaterméknek tekinthető, hiszen a közönség szórakoztatására hozzák létre a karakterét a tömegmédia műsorkészítői.

A celebség legalapvetőbb feltétele mindössze annyi, hogy sokat szerepeljünk a bulvármédia hasábjain. Chris Rojek brit szociológus elmélete alapján ugyanis nemcsak születés vagy önmegvalósítás által válhatunk közismertté, mint a királyi család tagjai, filmsztárok vagy sportolók, hanem pusztán tulajdonítás révén is tömeges ismertségre tehetünk szert – ahogyan ez a celebek esetében is történik.

Hogy mik vannak!

Shutterstock

Átmenetek természetesen előfordulnak. Győzike, aki eredetileg énekesi karrierje révén vált mérsékelten ismertté, igazán átütő sikert akkor ért el, amikor show-műsorokban kezdték szerepeltetni, és harsány, Ki, ha én nem?! figura lett belőle. Klasszikus celebnek tekinthető viszont Fekete Pákó, akinek nevét szinte mindenki ismeri, ám mégis kevesen tudnák felidézni, milyen apropóból folyik is ő a csapból.

Evolúciós pletykák

A celebek magánélete kiváló lehetőséget ad a pletykálásra, a társas kapcsolódás ősi formájára – mint nemrég olvashattuk Sarka Katával kapcsolatban. Pletykálási szükségletünk evolúciós alapokon nyugszik, hiszen e tevékenység mindig fontos szerepet töltött be a közösségépítésben, a kapcsolatok ápolásában. A városi létforma terjedésével a pletykálkodást át kellett ültetni a kis, zárt közösségekből nagyobb társas környezetbe, így váltották fel a valós közös ismerősöket a virtuális közös ismerősök.

Felületes ismeretségnél biztonságos beszédtéma mások életének, viselkedésének kibeszélése. Szerencsére jól megjósolható a másik ember véleménye a botrányos vagy nevetséges viselkedésről, egyetértően lehet szidni, elítélni, máskor jóízűen össze lehet nevetni: Hogy mik vannak manapság!

Az információcsere, a közös állásfoglalás és az együtt eltöltött idő erősíti a kapcsolatot a beszélgetők között, miközben nem jelenik meg annak kockázata, hogy véletlenül megbántjuk a másikat véleményünkkel, vagy figyelmetlenségből kényes témára kérdezünk rá. Ugyanakkor a helyes illetve helytelen viselkedés íratlan szabályait is körbejárjuk, ez pedig erősíti az összetartozás-érzésünket, a csoportidentitásunkat.

Kirakati kompozíciók

A sztárok élete a nyilvánosság számára sokszor idillinek, tökéletesnek tűnik, hiszen látszólag az önrendelkezés szabadságát tudhatják magukénak. A siker, a rivaldafény világához olyan jellemzőket társítunk, mint az egzisztenciális biztonság, az önfeledt szórakozás, szabályokon kívüli lét. A hétköznapokban gyakran éljük meg az anyagi biztonság hiányát vagy a kötelességek szorítását. Noha valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy a sztárok élete valójában csak aprólékosan megtervezett kirakati kompozíció, jólesik időnként elhinni, hogy ők megvalósítják az álmaikat.

A figyelemhajhászás csapdájában

Shutterstock

Csodálkozunk ezek után, ha fiatalok és idősebbek egyaránt életcéljuknak tűzik ki, hogy helyet foglaljanak maguknak ebben az idealizált sztár-, vagy jobb híján celeblétben? Hatalom nélküli, jelentéktelen életükből kilépve végre nagy figyelem övezheti őket, végre kíváncsiak rájuk az emberek, végre elhihetik magukról, hogy számítanak. A figyelem felkeltése érdekében már a gyerekek is sok mindenre képesek, hiszen alapszükségletük, hogy gyerekként fontosnak érezhessék magukat szüleik szemében. Akinél ez az alapélmény gyerekkorában elmarad, felnőttként könnyen a figyelemhajhászás csapdájában találhatja magát.

Az érem másik oldala

Az ismertség árnyoldalával vajmi keveset törődnek az emberek. Ennek egyik oka lehet, hogy a narcizmussal terhelt emberek nem hajlandók tudomást venni arról, hogy idővel csökkenhet irántuk az érdeklődés. E típus – Sigmund Freudnak, a pszichoanalízis atyjának meghatározása nyomán – alapjellemzője, hogy saját magát mindenki másnál jobbnak, fontosabbnak éli meg. Ő egyszeri és megismételhetetlen. Ennek megfelelően csodálatot, különleges bánásmódot vár el a környezetétől is, amit a celeblét biztosítani látszik számára.

Más excelebek hétköznapi küzdelmeiről nem tudósít a média, például, hogy mihez kezd magával és depressziójával egy munkanélküli tévésztár. Hogy miként próbál visszatagozódni korábbi életébe, illetve hogyan tudja feldolgozni kudarcélményét.

A celebség a személyiség egységét tekintve tehát különösen nagy veszélyt rejt magában. A celebeknek már a hirtelen jött ismertség is komoly lelki megterhelést okozhat, mivel mögöttük legtöbbször nem áll tényleges teljesítmény, felépített karrier, mint a sztároknál, akik ennek eredményeképp jutnak széles körű figyelemhez. A sztárok önértékelése így biztosabb talapzaton áll, ha kikerülnek is a reflektorfényből, van mire büszkének lenniük. A letűnt celebek énképe azonban kártyavárként omlik össze, ha kikerül a média vérkeringéséből (mint például BB Évié), ahogy erre többek között Síklaki István szociálpszichológus is rámutatott a Big Brother indulása előtt. A bukás után a kisebbrendűségi érzés, amit kompenzálni igyekeztek a széles körű ismertséggel, ismét hatalmába keríti őket. Bebizonyosodik, amitől régóta rettegtek: hogy nem fontosak, és bizonytalanná válik, kik is ők valójában.

Pálinkás-Panyi Anna pszichológus

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben a hála, a bizalom és a remény érzéseivel foglalkozunk.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja – akár a Kamasz különszámot is megkaphatja ajándékba.