Az empátia kapcsolatot épít két ember között, bizalmat alakít ki vagy erősíti azt, s jó hír, hogy bármely életkorban fejleszthető. Tapasztalati alapon kiválóan tanulható, vagyis ha olyan környezetben vagyunk, ahol elfogadóak velünk, értő figyelmet kapunk, akkor egy idő után a mi empátiaszintünk is magasabb lesz.

Ez természetesen fordítva is igaz, ha toleránsak, kedvesek, elfogadóak vagyunk, törődünk másokkal, akkor a környezetünk együtt érző képessége is fejlődhet.

A nagyon mélyen empatikus emberek szenvedélyes kíváncsiságot éreznek mások iránt, szívesen meghallgatják az élettörténetüket. Lényeges, hogy ha például válás, más veszteség történt családtagunk, ismerősünk életében, akkor semmiképp ne faggatózó, vallató kérdéseket tegyünk fel, inkább úgynevezett kopogtató, ajtónyitogató mondatokkal közeledjünk: „Szívesen meghallgatom, megtisztelő, ha elmondod.” vagy „Érdekel, hogy mi történt veled.”

Szakításról, hűtlenségről nem könnyű beszélni, hagyjunk időt a másiknak, és értő figyelemmel építsük a bizalmat: „Sok szenvedést okozhat ez a csalódás.” Ne féljünk attól, ha esetleg nem találjuk el a másik érzelmi állapotát, pontosítani fog: „Nem csalódott vagyok, hanem dühös, hogy lehettem ilyen naiv!”.

A magánéleti válságon kívül érdekli, hogyan reagáljon, ha ismerősét, rokonát más krízisek (például reménytelennek tűnő álláskeresés vagy súlyos betegség) sújtják? Olvassa tovább Márton-Koczó Ildikó coach írását a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, mely a sikerrel, az önérvényesítéssel, az asszertív kommunikációval foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, megajándékozzuk a 13 dolog, amit a mentálisan erős emberek elkerülnek című könyvvel. Aktuális számunkat meg is rendelheti.