Aki átveszi a diplomát, amelyre a szülei vágytak – hangoztatva, hogy ez a gyermek boldogságának legfőbb záloga –, aki engedelmesen fekszik a napon a párja mellett a vízparton, holott sokkal szívesebben túrázna a hegyekben, végiggondolja-e, hogy az adott vágy teljesülésének mennyi köze van az ő boldogságához, saját életének értelméhez?

Mások vágyai a párkapcsolatok helyzeteiben is gyakran eltakarják előlünk valódi igényeinket, szükségleteinket. Tipikus szituáció kamaszkorban, amikor egy tini azért dönt a szakítás mellett, mert hangadó társai leszólják a fiút vagy a lányt, akivel járni kezdett. Mégis, kinek a vágyai határozzák meg döntéseinket, melyek a saját boldogságunkra vonatkoznak? Sokan hiszik azt, hogy önnön vágyaikat élik meg, teljesítik ki és be, miközben a kipipálás utáni időszakot követően hamar eljön az érzés, hogy nem ilyen lovat akartam, valami mégis hiányzik.

Már megint az önismeret

Saját belső vágyainkat napjainkban sohasem látott mennyiségben takarják el a külső, marketing által generált vágyak, már születésünk pillanatától. Ha túl hosszan irányítja vágyainkat a marketing, akkor reklámingerek nélkül el is tanácstalanodunk – mit is akarunk valójában? Rejtett vágyainkhoz csak az önismerettel juthatunk el – s a hosszú út bizonyos pontján túl már sóvároghatunk azért is, hogy minél többet tudjunk meg magunkról. E feladat részeként megtudhatom, hogy mire vágyom: arra, amit a reklámok diktálnak, arra, amit a család oltott belém, vagy vannak igazi, saját vágyaim is?

Valami mégis hiányzik

Shutterstock

Mivel valódi vágyainkhoz egyedül az önismeret vezet el, beteljesítésük záloga mindenképpen a „munka” (legalább önmagunkkal) és a „tanulás” (arról, mit és hogyan rejtünk el magunk elől). Márpedig ez a két szó ritkán kapcsolódik a vágy fogalmához. Számos kutatás bizonyítja, hogy a fogyasztás által generált vágytárgyak megszerzése csak rövid távon okoz örömet.

Ennek egyik oka, hogy a célhoz könnyűnek és egyszerűnek látszó út vezet: teremtsd elő az adott tárgyhoz szükséges pénzt, és annak segítségével majd boldogságot is vásárolhatsz. Az ókori Midász vágyáról szóló történet ma is tanulságos: a király azt kívánta, hogy mindaz, ami a testéhez ér, változzon arannyá. Eleinte boldog volt új, csodálatos képessége miatt, ám amikor észrevette, hogy az ételből és az italból is arany lesz, amint hozzáér, rájött, hogy kincsei között étlen-szomjan veszhet.

A külső nyomás csapdájában

Mind a társadalmi, mind a családi környezet által formált célok – legyen az karrier, párválasztás vagy fogyasztás – eltérhetnek saját belső vágyainktól. Ezeket mi magunk teremtjük, egyéniségünkből és személyiségünkből kiindulva, míg a kívülről generált, külső vágyak bennünket teremtenek. Arra ösztönöznek, hogy dolgozzunk még többet, még több pénzért, amiből majd nagyobb autóra és házra telik. Költsünk a külsőnk átalakítására, hogy megtetsszünk azoknak, akik a többség szemében jó partinak számítanak.

Fogyasztás által generált vágytárgyak

Shutterstock

Ma számosabb szintről gerjesztik külső vágyainkat, mint az emberiség történelme során valaha. Aki hajdan a falu legszebb hangú énekesének számított, ma névtelen senkinek érezheti magát, ha kiszórják az országos selejtezőn, de az igazi teljesítmény a globális versenyben nyerni. A társadalmi vágyak után a társas összehasonlítás, a csoportvágyak veszik át az irányítást: a halk szavú lány hamar elveszíti a vonzerejét, ha párjának csoportja szürke egérnek bélyegzi. A csoport mondja meg, hogy mi – és ki – a menő.

A legerősebb nyomásként, egyben a belső vágyak kontrolljaként működhetnek az apai és anyai ambíciók, a családi vágyak, melyek csapdája, hogy kétségbeesett küzdelmet generálhat az elfogadás miatt. A szülő, ha saját beteljesületlen vagy kiéletlen álmainak megvalósítójaként tekint gyermekére, lényegében ellopja annak valódi vágyait, és cserébe kicsikarja belőle a sajátjait – melyek talán szintén öröklöttek voltak. A hamis vágyak hamis énkép kialakulásához és megszilárdulásához vezetnek. A kívülről generált vágyak kielégítése épp olyan feszültséget hoz, mint amikor valaki felfedezi a különbséget önmaga, és aközött, aminek addig hitte magát. A diktált, sugallt „kamuvágyak” felismerése, megkülönböztetése csak önmagunk és saját vágyaink megismerése során lehetséges.

Miért nem…?

A kamu vágy létét tudatosan is megélheti valaki. Úgy tesz, mintha vágyna valamire, valójában azért mímeli a sóvárgást, mert úgy véli, erre illik vágyni, ezzel szerez jó pontot társa szemében. Aki így gyűjti a pontokat, az a domináns személy elismerésére vágyik. Tipikus párkapcsolati kamuvágy, amikor úgy teszünk, mintha mi is moziba szeretnénk menni, pedig koncertre vágyunk.

A recept valójában kontroll

Shutterstock

Miért nem veszel egy…? Miért nem iratkozol be egy….? Miért nem csinálod….? Te még soha nem voltál… ? Ti nem szoktatok…? Ezek a kérdések ellentmondást nem tűrően sugallják, hogy aki mondja, tisztában van azzal, hogy a másiknak mi lenne jó – tudja, hogy az mire vágyik, és kész receptje is van a vágy beteljesítésére. A recept pedig valójában kontroll, a másik ember vágyai, és ezáltal az élete felett.

A horizont másik végéből kiindulva is lehet kontrollálni. Ha valaki elmondja, mennyire szeretné, ha a társa többet lenne otthon, gyorsan érkezhet a válasz: akkor sem lennél elégedett, ha minden este itthon lennék! Ha nagyon szeretne egy kiszemelt ruhadarabot, meg lehet kérdőjelezni az érzés érvényességét: ha száz pulóvered lenne, akkor is azt mondanád, hogy nincs egyetlen rongyod sem, amit felvehetsz!

A halász felesége

Egy másik skálán az unalmas viszony és a vad szenvedély végpontjai között szabályozza a vágyakat a környezet, a személyes és a társadalmi egyaránt. Aktuális trendek szerint adva információt arról, hogy mi „menő” és mi „ciki” egy párkapcsolatban. Lehet-e járni olyan lánnyal, aki jóval idősebb a fiúnál? Párkapcsolatban élni egy nővel, aki korábban lefeküdt a férfi egyik barátjával? Összejönni egy férfival, aki korábban évekig terápiába járt?

Gyermekkorunkból lehet ismerős a klasszikus Grimm-mese: a halász kifog egy halat a tengerből, és az megígéri neki, hogy ha visszadobja a vízbe, minden kívánságát teljesíti. A halász haza is megy, és beszámol a feleségének, akinek rögtön van ötlete: szép házat szeretne. Ám amikor megkapja, visszaküldi a férjét a halhoz, és palotát akar, ahol királyné lehet, majd ezután császári hatalomra vágyik, végül az utolsó körben azzal zavarja vissza a tengerpartra a férfit, hogy a világ ura akar lenni. Ezt már a hal is megsokallja, és mindent elvesz, amit adott: a halász hazaérve a régi, düledező kunyhóban találja a feleségét.

Azt nem tudjuk meg a Grimm-meséből, hogy maga a férfi mire vágyott volna. Ez a legfőbb tanulsága életünk mindennap újraíródó történetének is: mások vágyai helyett önmagunk megismerése alapján tűzni ki, és érni el a céljainkat.

Szvetelszky Zsuzsanna pszichológus