A szeretetnyelv-elmélet szerint időt, elismerést, tárgyakat, szívességet és ölelést is ajándékozhatunk egymásnak – sokféleképp fejezhetjük ki a szeretetünket. Ez a megközelítés ébresztett rá, hogy miért nem értik meg egymást sokszor családon belül sem az emberek.

Ráadásul könnyen felsülhet az ember a szeretetnyelvével: megtanultam ezt, amikor a hozzám érkező udvarlómat jó háromnegyed óráig várattam, hogy büszkén ragyogva feltálalhassam neki a meglepetést, a magam sütötte túrós batyut – az egyetlen süteményt, amit ki nem állhatott… És megtanultam elfogadni, hogy nem ette meg, még az én kedvemért sem, és megtanultam azt is azóta (volt időm rá, majdnem harminc éve élünk együtt), hogy a várakozást még a túrónál is jobban utálja. Én a türelmet is bevenném a szeretetnyelvek közé – és ez esetben két oldalról nyilvánult meg a türelem: nála abban, hogy kivárta, amíg előbukkanok a konyhából, nálam pedig abban, hogy az akkori merev és kicsit haragos elutasítását a helyén kezeltem, és nem vettem azonnal a személyemnek szóló elutasításnak is egyben.

Milyen sokat várunk egymásra!

Shutterstock

Tehát a türelem. A humorérzék mellett ez a jó együttélés alapja. Milyen sokat várunk egymásra! Várunk a házasságra, várunk a gyerek születésére, aztán várunk a gyerekre iskola után, edzés alatt, várjuk haza az egyetemről, várjuk az unokákat, várunk anyánkra, apánkra, várunk a vallomásra, a gesztusra, az ünnepre, a bocsánatkérésre és a bocsánatra. Aki türelmetlen, annak nagyon nehéz. A türelmetlenekhez nagyon sok türelem kell.

És kinek van ma elég türelme? Minden ellene dolgozik: az internet a folytonos hírözönnel, a frusztráló közlekedési dugók, az állandó reakciókényszerbe taszító mobil, a közösségi média, az egész rohanó világ, amibe oly készségesen vetjük bele magunkat, holott még nem vagyunk eléggé edzettek hozzá, és csak fulladozva maradunk a felszínen.

Emlékszem a hideg iszonyatra, amikor a kétéves fiam egy magasról elcsent ollóval elvágta a laptopom kábeljét - „Hogy ne dolgozz!” mondta szigorúan. Nem volt türelme kivárni, amíg a doktori disszertációmat befejezem – és hogyan is lett volna türelme egy olyan anyához, aki a napjainak a felét legalább a számítógépébe merülve tölti? A gyerekek türelmetlenek. Talán azért, mert mi is türelmetlenek leszünk velük, ha mások gazdálkodnak az időnkkel?

Egész életemben azon igyekeztem, hogy tudjak várni, megérteni, elfogadni. Makacsul törekszem a türelemre – de nem mindig könnyű. A türelemhez ugyanis pihenés kell, feltöltődés, csend. Hogy lehessünk egy kicsit magunkkal, mielőtt másokkal lehetnénk. „A szeretet hosszútűrő, kegyes” tanultam Szent Pál szeretethimnuszából. Vagy más, újabb fordításban: „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos”. Legyünk türelmesek tehát magunkhoz is. Csak akkor lehetünk türelmesek és jóságosak másokkal. 

Érdekli, mit válaszolt felesége írására Dragomán György író? Olvassa el a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, mely a szeretet, szerelem, szex és vágy témáival foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, megajándékozzuk A boldogság… 500 pillanat, amit jó átélni című könyvvel.