Ádám Judit ma főállású fotós, kismamákat, családokat, gyerekeket kap lencsevégre a stúdiójában. A képek iránti rajongása gyerekkorában kezdődött, imádta szülei régi, fekete-fehér fotóit nézegetni. Első lánya 2002-ben született, akkor ő még – két diplomával egy multinál dolgozva – nem gondolta, hogy később éppen a hobbija lesz a szakmája, ami majd teljesen kitölti az életét.

Elvégzett egy fotósiskolát, de mivel itthon a kétezres évek elején még nem volt divat a gyerekfotózás, saját magának kellett kitaposnia az utat.„Rájöttem, hogy engem ez érdekel, csak ezzel szeretnék foglalkozni. Eleinte nehéz volt, mert nem volt senki, akitől tanulhattam volna, mindent magamnak kellett kikísérleteznem, ez pedig olykor botlásokkal járt. Másrészt persze megvolt az az előnye, hogy ’szűzen’ érkeztem a szakmába. Volt időm a saját stílusom kialakítására, amitől mára talán már felismerhetővé váltak a képeim” – meséli.

Amiben van érzelem

Ádám Judit Fotó

Leginkább természetes, lifestyle fotókat készít. „Ez a stílus jön ösztönösen, ebbe tudom beletenni a szívemet-lelkemet” – mondja.

2009-ben már főállásban fotózott a saját stúdiójában, és nagyon büszke arra, hogy a mai napig ajánlás útján keresik fel őt a vendégek. „Sok pozitív visszajelzést kapok, valószínűleg ezért is szeretem ennyire a munkámat” – meséli. „Az a legjobb, ha flow jelleggel zajlik a fotózás, legyen szó kismamáról vagy egyhetes újszülöttről. Amikor én is jól érzem magam, és akit éppen fotózok, szintén rá van hangolódva a dologra. Ilyenkor nincs szükség megtervezett lépésekre, minden természetesen jön” – magyarázza.

Apró trükkök

Judit az utómunkát, a képek tökéletesítését is szereti: amikor kiderül, hogy ösztönös pillanatot örökített meg, és csodaszép lett a végeredmény. Hitvallása, hogy csak olyan fotót érdemes készíteni, amiben van érzelem, mondanivaló, és még évek múlva is jólesik ránézni.

Kapcsolat a gyerekekkel

Ádám Judit Fotó

Ennek ellenére, különösen a hajtós időszakokban, például karácsony előtt, neki is vannak nehezebb napjai: előfordul, hogy a feszített a munkatempó miatt nincs ideje kényelmesen ráhangolódni a feladatokra. „Alapvetően optimista vagyok, mindig próbálom kihozni egy-egy helyzetből a legjobbat. Mindenben képes vagyok meglátni a szépet. Ha nagyon kimerülök, igyekszem valami újat kitalálni, legyen az új háttér, kellék vagy megvilágítás. Ez mindig friss lendületet ad” – meséli.

Vallja, hogy csak úgy tud teljes erőbedobással és lelkesedéssel alkotni, ha időről időre fel tud töltődni – akár családi körben, akár a természetben, esetleg inspirációgyűjtésben – és néha „lecsendesedik”. Akkor elégedett, ha látszik a képein, hogy nincs mögöttük erőlködés.

Mint mondja, kedveli az embereket, könnyen teremt kapcsolatot a gyerekekkel is, ezért nem okoz nehézséget neki, ha a fotózás nem minden esetben megy gördülékenyen. „Szerencsére sok család, illetve kisgyermek fordul meg nálam, így egyre több tapasztalatot gyűjthetek. Jól ismerem az apró trükköket, mikor, mit kell csinálni a hangulat oldásáért” – magyarázza. Nem fél a kiégéstől, mindig van új lendület, új irány, új ötlet, ami megvalósításra vár.

László Éva Lilla

Érdekli más történet is, amelyben valakinek a hivatása lett a hobbija? Olvassa tovább László Éva Lilla Kitaposták a saját útjukat, „Szeretem a munkám! Másként nem is lehetne csinálni!” című cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, mely a szeretet, szerelem, szex és vágy témáival foglalkozik. Keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő most! Ha most fizet elő, megajándékozzuk A boldogság… 500 pillanat, amit jó átélni című könyvvel.