„Dolgozni kell a kapcsolaton, hogy legyen benne spiritusz”
Miközben szex ömlik mindenhonnan, fogalmunk sincs, hogy az egyes emberek hogyan élik meg a szexualitásukat, milyen hatással van az életükre – állítja Singer Magdolna. A mentálhigiénés szakember Szextörténetek című, új könyvében nők, férfiak, idősek és fiatalok vallanak a szexuális életükről. A kötetből az 52 éves Zoltán történetét választottuk.
Az első szexuálisnak nevezhető emlékem – azonkívül, hogy nézegettem a lányokat –, hogy az általános iskola vége felé összebarátkoztam egy merész sráccal a szomszédból, aki engem is arra bátorított, amit ő már ügyesen alkalmazott: a lányokkal való kergetőzéskor érintsem meg a mellüket. Volt egy olyan lány, aki hagyta is, vele én is megpróbáltam. Gátlásos, félénk fiú voltam, meg aztán nem egy herceg a fehér lovon, akit a lányok mindenáron megpróbálnak elcsábítani.
A középiskolában kevés lány volt, inkább csak mutatóban, őket lestem, és persze titokban szerelmes is voltam egyikbe, másikba. Egyszer egy barátom bulijában felkértem az egyik lányt valami romantikus lassú számnál – ha jól emlékszem, Mireille Mathieu énekelt –, ami megadta az alaphangulatot, kicsit egymásra is borultunk, s ez nagyon tetszett. Amikor azonban ő egy másik fiúval kezdett el társalogni, azt a következtetést vontam le, hogy egymással járnak, így visszavonultam. Két nappal később az osztálytársam szólt, hogy az a lány szívesen találkozna velem, de én akkor már meg voltam bántva, szinte megcsalva éreztem magam, úgyhogy elszalasztottam ezt a lehetőséget.
A fiúkollégiumban lázadó ifjakként, gitározva éltük az életünket, lányok nélkül. Néha a lánykollégiumban bulit rendeztek, oda átmentünk. Egy ilyen alkalommal táncoltam egy általános iskolai osztálytársammal, aki kiöntötte nekem a lelkét. Utólag belegondolva biztos ezt is lehetett volna valahogy folytatni, de én egyszerűen nem voltam még felkészülve arra, hogy közelebb kerüljek a lányokhoz. Már egyetemre jártam, amikor egy táborban leszólított egy lány az esti buliban. Egy sátorban aludtunk, de nem történt semmi komoly, csak később, amikor meglátogattam. Nem volt jó élmény. Ez volt az a helyzet, amikor egy zöldfülű srácnak adódik egy lehetősége, és akkor nagy örömmel él is vele, csak hát olyan hűbelebalázs módjára. Persze nem tetszett neki, és ezt szóvá is tette. Akkor még gőzöm sem volt arról, hogy a nőknek a ráhangolódáshoz ennél többre van szükségük. Ehhez kapcsolódik egy humoros történet is: nem sokkal ez után jött a kollégiumba egy újságíró, aki faggatott az egyetemi életről, és én nagy büszkén előadtam a hétvégi kalandomat. Nagyon imponált nekem, hogy én már olyan férfi vagyok, aki szexel. A lánnyal még egy-két alkalommal együtt voltunk, de nem éreztük, hogy egymásra találtunk volna.
A következő lány az egyetem folyosóján szólított le valamilyen ürüggyel, majd meghívatta magát egy találkozóra. No, vele aztán az égvilágon semmiben nem egyeztünk! Már az első alkalommal összevesztünk az eltérő politikai nézeteink miatt, de nem csak ebben nem illettünk egymáshoz, mindenben más volt az ízlésünk, véleményünk. Akit még említenék, mielőtt a feleségemre térnék, egy barátomnak a barátnője, aki túlságosan barátságosan fordult felém, valósággal körülrajongott. Nem értettem a dolgot, szóba se jöhetett, hogy a barátom nőjére úgy tekintsek, mint lehetőségre a magam számára. Nagyon mosolygós, nevetős, élettel teli, kedves lány volt, akivel jó volt együtt lenni. Azon kívül, hogy tabu volt számomra, akkoriban semmi önbizalmam nem volt, ezért azt sem tudtam elhinni, hogy tetszhetem neki, vagy egyáltalán bárkinek. Egy közös táborozás során bejött a sátramba, mellém feküdt. Nem történt semmi, de megmaradt az a kellemes élmény, hogy egy helyes lány ennyire érdeklődik irántam.
Mindig is hosszú távon gondolkodtam, és ha azt láttam, nem remélhető valódi kapcsolat, akkor nem mentem bele kalandokba. Egyszer ezt elég bumfordi módon meg is mondtam egy lánynak. Táncoltunk egy buliban, majd találkoztunk, sétáltunk a Várban, de én éreztem, hogy nem ő lesz az igazi, és ezt kerekperec meg is mondtam szegénynek. Nem fogtam fel, mennyire belegyalogolok a lelkébe.
Mindössze ennyi előélet után találkoztam a feleségemmel, ami szerelem volt első látásra. Egy ifjúsági szövetség keretében Prágába mehettem, és jelezték, hogy ha megengedem, jönne az autómmal egy előadó is a szövetségtől. Elképzeltem egy középkorúhölgyet, ehhez képest megjelent Pati, csinos fiatal lányként. Összenéztünk és hopp, máris történt valami megérintődés. Az a vicces, hogy ő azt hitte, a húgom a barátnőm, nem vagyok szabad. Amikor nem én vezettem, hátraültem mellé és próbáltam közeledni. Jót beszélgettünk, vette a humoromat, én is az övét, végignevettük az utat. Nagyon élveztük egymás társaságát.
A programok végén együtt sétáltunk a gyönyörű fővárosban, majd leültünk a Moldva partján egy kőpadra, és énekeltük az István, a királyt. Pati később elmondta, hogy volt neki egy listája, hogy milyen társat szeretne, és ahogy együtt voltunk, gondolatban sorra pipálta ki az egyes pontokat, mert mindenben stimmeltem. Én pedig nagyon izgatott voltam, mert én is úgy éreztem, megtaláltam, akit kerestem. Onnantól már mindig együtt akartunk lenni. Igaz, neki volt egy barátja, akit láttam is, mert elkísérte az induláshoz, de nem tűnt komoly vetélytársnak. Mint kiderült, valóban nem kellett aggódnom, mert szegény fiúhoz Pati nem kötődött mélyen, csak az egyetem után már kezdett aggódni, hogy egyedül marad, ezért elfogadta a közeledését. Ettől függetlenül, amikor betértünk egy boltba, és ő ajándékot keresett neki, az azért zsibbasztó érzés volt számomra. Nagyon drukkoltam, hogy legyen ennek a találkozásnak folytatása. Ő meg azon izgult, hogy elkérjem a telefonszámát.
Már másnap kerestem, és onnantól minden szabadidőnket együtt töltöttük. Nagyon hamar kiderült számunkra, hogy összeillünk, és össze akarjuk kötni az életünket. Egyre jobban kívántuk egymást, de nem akartunk a házasságkötés előtt szeretkezni, mert hittünk abban, hogy ez így helyes, annak ellenére, hogy már mindkettőnknek volt korábban némi „bűne”. De éppen azért, mert az egymásra találásunkat és elköteleződésünket nagyon komolyan vettük, fontossá vált, hogy megőrizzük ennek a szentségét. Mindketten egy életre kerestünk társat. Így aztán igencsak sürgettük a házasságkötést, úgyhogy egy éven belül meg is történt. Bár ez rövid időnek tűnik, de annyira intenzív volt az együttjárásunk, hogy semmiképpen nem nevezhető hirtelen fellángolásnak.
A szexualitásunkban sokat kellett tanulni. Azt tapasztaltam, hogy Pati csak átadja magát, beleéli magát, de ahhoz képest, amilyen kreatív természet, ebben nem volt túl vállalkozó szellemű. Tartok tőle, hogy szinte minden férfi azt szeretné, ha a felesége kreatívabb lenne az ágyban. De változott ő is, én is, és összecsiszolódtunk. Jöttek azok az intenzív megélések, amikor rácsodálkoztunk: „Hú, ez ilyen is tud lenni, azta!”. Amikor ott vagyunk együtt egy elmondhatatlan összefonódásban, és az a fantasztikus érzés nem akar megszűnni! Az ilyen különleges együttlétet persze nem lehet nap mint nap megélni, de még most, 27 év után is vannak ilyen csúcsélményeink.
Mi, férfiak úgy gondolkodunk, hogy talán valamilyen újjal fel kellene dobni a szexet, valami technikával lehetne változatosságot belevinni, de egyáltalán nem ilyesmin múlik. Megtapasztaltam, akkor igazi a szeretkezés, amikor előtte volt valami olyan közösen megélt élményünk, ami felemelt bennünket. Egy megérintő film, előadás, bármi, amelynek során az egységet már lélekben átéljük, majd testben folytatódik az egymásra találás. A barátainkkal is megélünk néha valamilyen katarzist, de ott még hiányzik valami, ami viszont fantasztikus többletként megvan a párkapcsolatban, mert ott testileg is megkoronázhatjuk az élményt. Patinak szüksége van arra, hogy rákészüljön. Akár már reggeltől hangolódni kell az esti együttlétre. Próbálkozik az ember, de nem mindig sül el jól. Közeledek hozzá napközben, megcsókolom a nyakát, átölelem, de ő egészen másképp éli meg, mert neki nagyon fontos, hogy azt érezze: őt magát akarom, nem csupán szexet. Azt szeretné, hogy pusztán a szeretet megnyilvánulásaként öleljem meg, vagy adjak neki egy puszit, csak úgy spontán. Ezt megértem, mert legtöbbször attól akad ki az ember, ha azt érzékeli, hogy nem figyelnek rá, a másik csak saját magával van elfoglalva, és közben nem veszi észre, hogy mi is a mi igényünk, vágyunk. Ezek azok a dolgok, amelyek ellenkező irányba hatnak.
Három kislányunk van, ketten már kirepültek. Mi soha nem gondoltuk azt, hogy nem láthatják a gyerekek, ha megöleljük, megcsókoljuk egymást. Talán segítség az életükhöz, hogy érzékelték a gyengédséget, szeretetet, vonzódást, összetartozást a szüleik között. Hullámvölgyek, eltávolodások természetesen voltak a majd három évtized alatt. Sajnos volt egy olyan időszak is, amikor nekem minden bajom volt a feleségemmel. Nem tetszett semmi: nem úgy néz ki, nem úgy viselkedik, ahogy az nekem jó lenne. Ha ebben az időszakomban valaki közeledett volna hozzám, hát nem tudom, sikerül-e ellenállni. Tiszta szerencse, hogy nem vagyok annyira vonzó, így megmenekültem a csábítástól. Bár azért remélem, hogy hűséges maradtam volna akkor is.
Odafentről kértem segítséget, hogy ez a borúlátásom megszűnjön. Nehéz időszak volt, és tényleg sokat fohászkodtam, hogy múljon már el ez a szörnyű állapot. Egyszer csak megfordult ez a látásmód, és újra képessé váltam szeretettel rátekinteni és meglátni benne a szépséget, amit korábban is láttam. Rájöttem, ha szeretnék vele együtt lenni, akkor az a feladatom, hogy én kezdjek el nyújtani valamit, és ne azt akarjam, ami csak nekem fontos. Eltelt valamennyi idő és érzékelte, hogy megváltoztam, és elkezdte elhinni, hogy szeretem. Ő ugyanis már azt hitte, teljesen eltávolodtam tőle, ha úgy viselkedek, ahogyan. Sajnos, amikor egy ilyen csőlátásban van az ember, az sem segít, ha a másik kedveskedik, mert nem tudja fogadni abban a beszorult csapdahelyzetben.
Amikor kijöttem ebből, elkezdtük máshogy látni egymást. Hát nem szomorú, hogy még mi is, akik ennyire össze vagyunk hangolódva, ennyire értékeljük a másikat, eljutunk ilyen elhidegülésig? Az a tanulság, hogy dolgozni kell a kapcsolaton, hogy újra élővé váljon és legyen benne spiritusz. Könnyű elérkezni addig, ameddig sok házaspár, hogy úgy élnek egymás mellett, mint két idegen. Egy csomó kompromisszumot kötöttünk egymásért. Én nagyon sportos vagyok, és mindenáron azt akartam, hogy együtt sportoljunk. Pati igyekezett is mindenben követni, de végül, amikor egyszer az én türelmetlen nógatásom következtében elesett a bringával a villamossíneken, akkor felismertem, hogy jobb, ha békén hagyom, tegye azt, ami neki jó. Azóta úszni járok. Ő pedig a sűrű kórusba járását építette le a kedvemért. Nem arról van szó, hogy bármit kierőszakolnánk a másiktól, hanem lehetőleg olyan dolgokat választunk, ahol együtt lehetünk. Megváltozott így az életünk, összehangoltuk az érdeklődéseinket az együttlét öröméért.
Hosszú ideig nem volt tévénk, így esténként leültünk beszélgetni, egymásra tudtunk figyelni, viszont az utóbbi időben a számítógépeink követelik a magukét. Én általában politikai tárgyú híreket, cikkeket olvasok, Pati pedig mindenféle világmegváltó dolgok iránt érdeklődik, mint amilyen a természetvédelem, a megújuló energia. Mostanában azonban elkezdtünk sétálgatni esténként, és az megint hozott egy összekapcsolódást. A legerősebb szál, ami összeköt bennünket, a közösségben való aktív részvételünk. Olyan nem történik meg, hogy napokra elmegyünk külön, valami hobbinknak, vagy barátainknak áldozva, csak akkor vagyunk távol, ha valami képzésre kell mennünk. A szex intenzitása változó. A nyár jó hatással van rám, aktívabbá tesz. Aztán az elfoglaltságaink is befolyásolják: ha valami nagyon leköt fizikailag, szellemileg, akkor nyilván kevesebb energia marad a szexre. Én vagyok a kezdeményező, mert Pati úgy érzi, ha neki kell közelednie, akkor valószínűleg én már nem szeretem, nem kívánom őt. Olyan persze előfordul, hogy hozzám bújik, kedveskedik kicsit. A vicc az, hogy amikor megpróbált határozottabban kezdeményezni, az teljesen lebénított. Az egész szexhez való viszonyunkat meghatározza a neveltetésünk, személyiségünk, szerepünk.
A közösségben vannak lányok, asszonyok, akikkel jót beszélgetek, vagy ha előadnak valamit, akkor nézem, csodálom őket. Tényleg van abban valami, hogy egy férfi szeretné a világ öszszes nőjét boldoggá tenni, a nő pedig egy férfit. Ennek ellenére, amikor gyönyörködöm bennük, az inkább esztétikai élmény, plátói vonzalom. Lehetetlen nem elgyönyörködni egy szép formában, egy női mellnek a sziluettjében. De soha nem úgy nézek bárkire is, hogy az őt zavarba ejtse, vagy én magam is valamiféle birtoklási vágyat éreznék. Ezek az élmények azonban hatással vannak rám, és a párommal való kapcsolatban tud kibontakozni, hasonló módon, ahogy egy filmélmény, vagy bármi más, ami felfokozza az érzékeinket. Nem érzem azt, hogy ez bűn lenne, és nem hogy eltávolítana a páromtól, inkább közelebb visz hozzá.
Pati nagyon karakán abban, hogy mit nem tud elfogadni. Kivívja a tiszteletet magának azzal, hogy meghúzza a határokat, jelezve, mi az, ami rendben van, és mi az, amit nem tűr el. Ez nagyon jó, ezt szeretem, mert ezek számomra is igazodási pontok. Tudnunk kell, mi az a szabadság, amit, ha szeretem a páromat, megadok neki, de tudnunk kell, mi az, ami csak a miénk. A szex olyasmi, amikor elfeledkezünk arról, ami fizikailag történik éppen, és együtt lebegünk valahol egy lelki összeforrottságban. Ezért jó, ha valami visszacsatolás is van: hangok, érintések, amik azt jelzik, hogy mindketten ebben a fantasztikus élményben létezünk. Beléptünk egy olyan világba, amit időtlenül megélünk, és nem is akarjuk, hogy megszűnjön. Azt nem is tudom elképzelni, hogy létezik olyan ember, aki úgy szexel, hogy a másik nincs is vele, nincs benne, mert pont a lényege vész el az egésznek, a fizikai egyesüléssel létrejövő lelki egyesülés. A tartós kapcsolatnak az az egyik összetevője, hogy a szeretkezéskor mind a ketten odafigyelünk a másikra. Egy ilyen jól sikerült éjszaka után persze másnap magasra kerül az ingerküszöb, bármi rosszat csinál a másik, ott a bizonyosság, hogy szeretve vagyunk. Sajnos kicsit kötözködő vagyok, amin próbálok változtatni, már tréningeken is voltam, de ilyenkor még engem is könnyebb elviselni, mert Pati biztos abban, hogy alapvetően szeretem őt. Csak mosolyog, „jól van, mondjad csak, úgyis tudom, hogy szeretsz!”.
A könyvről itt talál infókat.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
