A függőségeket érdemes a mágneses mezők analógiájaként elképzelni. Minél terebélyesebb egy-egy ilyen mező, annál delejesebb módon vonzza, alakítja a függőséggel küzdő gondolatait, életritmusát, kapcsolati működését, vágyait és céljait.

Vagyis: ha a videójáték az egyedüli kikapcsolódási formává és kapcsolattartási eszközzé, valamint a siker és az eufória megélésének kizárólagos színterévé válik, akkor idővel beszippantja a játékost. Kényszerré nő.

A fő motiváció

Annak érdekében, hogy keretek között tartsuk játéktevékenységünket, első lépésként érdemes átgondolnunk, mit is nyújt valójában számunkra ez az időtöltési forma? Mi a fő motivációnk? A valóságból akarunk kimenekülni? A fejlődés mámorító élményét keressük? Vagy éppen az állandó felfedezés izgalmát?

Azt élvezzük, hogy másokkal együttműködve, közösen küzdhetünk egy célért? Vagy éppen ellenkezőleg, az hajt minket, hogy győzedelmeskedjünk mindenki más felett? Szorongásainkat, valós életben megélt kudarcainkat próbáljuk enyhíteni, feledni? Feszültségünket, belénk rekedt indulatainkat akarjuk levezetni? Unalomból játszunk? A magány vesz rá?

Alternatívák keresése

A második lépés az alternatívák keresése. Tegyük fel a kérdést, hogy milyen más úton, eszközzel tudom ezt az elsődleges motivációmat vagy igényemet kielégíteni. Nem kell teljes egészében lemondanunk a játékról, de alternatívákat kell választanunk, hogy a játék „mágneses” ereje csökkenjen. Minél szélesebb a repertoár, jó esetben annál inkább csillapodik a játék iránti sóvárgás.

A kontroll kialakítása

A harmadik lépés a kontroll kialakítása a játéktevékenység felett. Érdemes megállapítani egy olyan napi limitet vagy időkeretet, ami mellett alternatív kikapcsolódási vagy fejlődési lehetőségekre is jut idő. Általában napi 1-2 óra játék mellett egyéb tevékenységekre is marad elegendő kapacitás.

Emellett segíthet, ha az úgynevezett inger-kontroll technikát alkalmazzuk, vagyis például úgy alakítjuk ki az életterünket, hogy a laptop, tablet, konzol, okostelefon (vagy bármely más platform, eszköz, amin elérhető a játék) ne központi helyet foglaljon el a szobában, vagy éppen lefekvéskor ne karnyújtásnyi távolságra legyen tőlünk. Alvásminőségünk szempontjából fontos szabály, hogy lefekvés előtt 1-2 órával már ne üljünk képernyő elé.

Teljes tiltás helyett

Mindez egyáltalán nem könnyű feladat (berögzült szokásokat átalakítani sosem egyszerű). Nem könnyű a környezet számára sem. A szülő, akit aggodalommal tölt el, hogy tizenéves gyermeke túl sokat videójátékozik, ne a teljes tiltást válassza. Célravezetőbb, ha helyette nyitottságot mutat, érdeklődést a játék iránt. Miért szereti ennyire a fiam vagy a lányom ezt a játékot? Tűzzenek ki együtt olyan videójátékra vonatkozó szabályokat, amikhez mindketten tudják tartani magukat. A szülőnek érdemes elfogadnia, hogy a modern létezésnek egyre természetesebb része a videójáték is.

Ha azonban a tizenéves képtelen kontrollt gyakorolni a játék felett, ha valóban elhatalmasodik a mindennapjain, és a tanulmányi teljesítmény romlását, vagy a baráti kapcsolatok fellazulását idézi elő, akkor eljöhet az a pillanat, amikor szakembert is indokolt lehet bevonni. Az addiktológiai ambulanciák és osztályok nemcsak szerhasználókat, de viselkedési függőséggel küzdőket is fogadnak. A videójátékfüggőség is ilyen.

Az első részben a videójáték történetével ismerkedhettünk meg, a másodikban a videójáték ártalmaival, a harmadikban pedig az előnyeivel.

Hasonló cikkeket a a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, amely lelkünk sötét és napos oldalával foglalkozik. Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.

A szerző könyveit itt találja meg.