HVG Extra Pszichológia
HVG Extra Pszichológia
Tetszett a cikk?

Az idén 10 éves HVG Extra Pszichológia magazin születésnapi pályázatot hirdetett „Lelki fejlődésem az elmúlt 10 év alatt” címmel. Ramóna írását közöljük.

Minden történetnek és utazásnak általában van kezdete és vége. Az enyémnek egyelőre csak kezdete van. 18 évesen még úgy gondoltam, bárki lehet belőlem, reményekkel telve indultam, várva, hogy egyszerű lesz.

Hogy valaki kézen fogva sétál velem az utcán, megcsókol elalvás előtt, és minden reggel, amikor munkába megy, magához ölel, majd alig bír elengedni; hogy a munkahelyemen kacagva töltjük a napot a kollégákkal, szakmai magasságokba emelkedve, sikert sikerre halmozva; majd a családom otthon vár, lesz kertem, kutyám, minden, ami kell. A hétvégéket a családdal töltjük, és boldogan, viták nélkül szedjük ki a második adag húslevest is, miközben mindenki boldog, nem nélkülöz, és nincsenek gondjai.

Idillikus. Most itt ülök 29 évesen, és bár azt mondják, még van egy jó évem, már tudom, hogy az élet nem bőkezű, és semmit sem ad ingyen, legalábbis azoknak nem, akiknek nagy terheket szánva, nagy fejlődéseket és önismereti mélységeket tartogatott.

Emlékszem, 24 éves voltam, amikor egy napon a zsarnok, erősen lelki terrort alkalmazó főnököm mondata – „Ha te nem szereted magad, ki fog szeretni téged?” – olyannyira elgondolkodtatott a munkámon és az egész életemen, hogy egy héten belül beadtam a felmondásomat. Azzal az indokkal, hogy magamat választom és megpróbálom szeretni.

Rendelje meg online!

Néhány hónap múlva megmagyarázhatatlan testi fájdalmaim, amiket az orvosok sem tudtak mire vélni, és gyakran a gyógyszerek sem tompítottak, egyszeriben elmúltak. Csak azért, mert önmagamat választottam, kilépve egy mérgező helyzetből, nehezen, először életemben. Fájdalmas döntés volt kezdetekben magam mellé állni, de aztán a fájdalom elmúlt.

Ezen felbuzdulva a szeretteim tudtomra adták, hogy naponta több sértés és szitokszó hagyja el a számat önmagammal kapcsolatban, mint egy átlag embernek egy egész év alatt. Még mindig nem volt elég szeretet. És ha te nem szereted magad, ki fog szeretni téged? – visszhangzik sokszor a mai napig is a fejemben.

Számos kudarcba fulladt, testet-lelket-szívet odaadó szerelem és próbálkozás után az ember feladja. Elhiszi, hogy őt nem lehet szeretni, hiszen sosem őt választották, nemcsak a tornaórán, de az életben sem. És amikor megszoktad, hogy mindig csak egy B terv vagy, nos, az fáj. Olyan szívet szaggatóan, piszkosul. Az érzés, amikor sosem voltál senki első gondolata reggel vagy a lefekvésnél, olyan magányt szül, hogy szinte szaggat az üresség legbelül.

Eltelt több, mint 10 év, azt hittem, az életem olyan lesz, amilyen másoké, de az enyém áll, mint a tavak vize, és az élet expresszvonatként rohan el mellettem. A barátaim a vonatról esküvői ruhában, babával integetnek, és a társadalom valahol agyonnyom, skarlátbetűt festve mutogat rám. De még nem adom magam, még mindig hiszek, valahol azt a szikrányi reményt nem tudja megölni a többi ember mindennap rám zúduló elvárásainak tömege.

Ha az embernek sok a „szerencsétlen véletlen”, a nehéz helyzet az életében, és úgy érzi, sorozatosan összeesküszik ellene az élet, akkor akarva-akaratlanul is elgondolkodik azon, mi a célja az életnek vele. Miért csak egy magányos csésze van reggel a pulton? Miért fáj a lyukas üresség a hasamban? Miért nem tudok megfelelni a családomnak? Miért én vagyok az utolsó a sorban? Miért jön szembe mindenhol, hogy ha harmincon túl nem szültél még, akkor értéktelen vagy? Miért nem tudod elfogadni magad? Miért nem tudott szeretni soha senki sem? Miért gyűlölöd a tested, és miért játszod meg magad? Ha te nem szereted magad, ki fog szeretni téged? És ha elgondolkodsz a kérdéseken, tudod, hogy te vagy az, aki mindezt generálta. S ha amikor igazán fáj, nem bántod, hanem átöleled magad, még ha nehéz is, az a legjobb, amit önmagadért tehetsz.

Amikor hosszú időn át, megannyi csalódás és kudarc után fáj, az ember elgondolkodik, hogyan tovább. Elkezdünk önsegítő könyveket olvasni, és miután kiolvastuk, büszkén tesszük félre, hogy tettünk magunkért valamit. Majd a következő napon már el is felejtjük alkalmazni, de azért az érzés, hogy mindent megtettünk, egy-két napig még megmarad. Közben a csésze a pulton még mindig magányos, a tegnapi tej belesavanyodott, és a csésze alatt a kávéfolt karika, szinte beleégett a pult felszínébe.

Következő megoldásként a pszichológus állt nálam is a sorban, aki a nőiségem meg nem élésére világított rá. Csodálatosan kibontakoztam újra, színes körmökkel, sminkben, rúzzsal a számon, és ha akartam, virággal a hajamban. Visszakaptam egy olyan szeletét az életemnek, amit az összes férfi, aki áttaposott rajtam, elvett tőlem: hogy nő vagyok, hogy erős és önálló, és egyedül is nyílegyenes nyírfaként állok a dombtetőn.

Aztán amikor jön a ború, a lelkem újra szomorú fűzzé változik, de ezt is megélem, mert része az önismereti útnak: mi az, ami fáj, ami elszomorít, és mi váltja ki. Nehéz és bonyolult tanulás, de a befelé figyelés az egyetlen mód. Megtanultam, hogy a saját értékeimet megismerni mennyivel nehezebb, mint egy idegenre aggatni az összes csodás jelzőt, ami csak eszembe jut. Sokszor elgondolkodom, hogy vágyom rá, hogy megöleljenek, hogy kézen fogva sétáljanak velem az úton, hogy fontos legyek valakinek... Majd eszembe jut, vajon saját magamnak büszkén fogom-e a kezét, és megölelem-e néha este, amikor álomba ringatom magam?

Hosszú út az önismeret, rengeteg és megannyi odafigyelés a részletekre, folytonos hit önmagunkban és a lehetőségeinkben, a képességeinkben. A kétséget pedig nem elnyomni, hanem leigázni, megfélemlíteni saját magunk bátorsága által emberpróbálóbb feladat, mint ahogyan elsőre hangzik. De lépésről lépésre, napról napra közelebb kerülök a belső énemhez – mint egy madarat közelítem meg, hogy el ne röppenjen, még mielőtt elérhetném.

Valamit azonban megtanultam. Hogy erősebb vagyok, mint hiszem, mert mindig felállok, még akkor is, amikor már senki nem hisz bennem, amikor már én sem látom a továbblépés értelmét. A remény, a szüntelen szeretni akarás visz tovább – ha eltörik a lábam, valahogy mindig szárnyakat növesztek, és megyek tovább az utamon.

További, születésnapi pályázatra beküldött írásokat olvashat itt.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban olvashat, amely lelkünk sötét és napos oldalával foglalkozik.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.

(Nyitóképünk illusztráció)

 

 


 

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
A4-es papírra nyomtatta a húszezreseket egy tiszaföldvári férfi

A4-es papírra nyomtatta a húszezreseket egy tiszaföldvári férfi

Gémesi György: 100 milliárd forintot vontak ki az önkormányzati rendszerből, politikai döntést hoztak

Gémesi György: 100 milliárd forintot vontak ki az önkormányzati rendszerből, politikai döntést hoztak

Ideiglenesen megszünteti a karanténmentes beutazást az Egyesült Királyság

Ideiglenesen megszünteti a karanténmentes beutazást az Egyesült Királyság