A társadalmi háttér szerepe óriási, ha a gyermektelenségről beszélünk
Megjelent a Férfiak gyermek nélkül című könyv, amelynek bemutatóján a szerző és a meghívott szakértők többek között arra keresték a válaszokat, hogy a férfiak miért beszélnek nehezebben a gyermektelenségről, illetve miért nem igaz, hogy ők a „sírba viszik magukkal” a megtermékenyítő-képességüket.
Amikor a gyerekvállalásról, gyereknevelésről, és főleg, a gyermektelenségről beszélünk, mindig inkább a nők kerülnek a fókuszba: kívülről úgy tűnhet, utóbbi téma a férfiakat kevésbé szorongatja, akár egy rövid mondattal is elintézhetik, hogy nincs gyerekük, de majd lesz – vagy épp nem lesz. Tanács Eszter Férfiak gyermek nélkül című kötetéből azonban kiderül: nem igaz, hogy számukra kevésbé lenne fontos ez az ügy. A veszteségeket, a lehetőségeik korlátait, az idejüket vagy éppen a fájdalmaikat éppen úgy megélik és számontartják, ahogy nőtársaik.
Ahogy Tanács Eszter, a könyv szerzője a Marczibányi Téri Művelődési Központban tartott interaktív bemutatón felidézte: a könyv női párjából – Nők gyermek nélkül – kiderült, hogy Magyarországon a nők esetében a gyermektelenség hátterében a legfőbb indok az, hogy nincsen párkapcsolatuk, vagy van, csak nem megfelelő. Annak a könyvnek a lapjain tehát ott voltak a férfiak is.
„Vagy azért, mert nem találták meg őket a nők, vagy azért, mert túl későn találkoztak, vagy azért, mert nem érezte magát olyan biztonságban a kapcsolatban a nő, hogy gyereket vállaljon, de arra is volt példa, hogy valaki a párkapcsolatát akarta meg megvédeni, megóvni attól, hogy azt egy gyerek nehezítse. Fontosnak tartottam, hogy a férfiakat is meghallgassuk erről a témáról, hogy ők is szót kapjanak, és elmesélhessék, hogyan élik meg a gyermektelenségüket. Az derült ki, hogy szó sincs arról, hogy őket ez kevésbé foglalkoztatná” – osztotta meg Tanács Eszter.
Férfiak egymás közt
A könyvben a férfiak mély érzéseket, mély gondolatokat fogalmaztak meg, noha könnyen gondolhatjuk úgy, hogy a való életben ez nehezebben megy nekik. Nagy Beáta Magda klinikai szakpszichológus, szociológus szerint a férfiak szocializációjának talán még mindig kevésbé része, hogy lelki természetű dolgokról is beszélgessenek, bár ez az elmúlt években rengeteget változott, és általánosítani sem érdemes.
„A gyermektelenségről, a meddőségről a nőkkel ellentétben a férfiak még egymás közt sem beszélgetnek, és épp emiatt van az is, hogy azt gondolják, jóval ritkább, mint amilyen gyakorisággal megtörténik. Azt gondolják: csak velük történik, csak ők ilyen szerencsétlenek, miközben, ha beszélnének róla, kiderülne, hogy a szomszédban is, a baráti körben is van valaki, aki hasonló cipőben jár. Tehát egyrészt alulbecsülik az esetek gyakoriságát, másrészt alulbecsülik azt a fajta segítségforrást, ami abból fakadhat, hogy beszélnek róla másokkal, és visszajelzést kapnak arról, hogy ez nem szégyen, nem valamiféle alkalmatlanságot jelöl. Ameddig él az a sztereotípia, hogy egy nő életének az a fókusza mindig, minden esetben, hogy legyen gyereke, egy férfinál meg úgy van gyerek, hogy ’biztos a felesége akart, ő meg rábólintott’, addig tűnik úgy, hogy a női meg a férfi gyermektelenség más, pedig nem az, az más, ahogyan beszélünk vagy nem beszélünk róla” – fogalmazott a szakember.
Nem fekete, nem fehér. És nem hiány
A Férfiak gyermek nélkül című kötetben számos formája jelenik meg a férfi gyermektelenségnek: a nőkhöz hasonlóan sokféle életút vezetett ahhoz, hogy valaki ideiglenesen vagy véglegesen gyermektelenné váljon. Tanács Eszter szerint ugyan érdemes megkülönböztetni, hogy valaki tudatosan vagy nem tudatosan gyermektelen, ám ez a két kategória korántsem tudja lefedni azt, milyen sokszínű okok állhatnak valaki gyermektelenségének a hátterében.
„Általában nem egyetlen egyszerű okról vagy egyetlen döntésről van szó. A kötetben megjelent például a gyermektelenség úgy is, hogy egy szerzetessel készítettem interjút. Ő így választott más utat. De az is kiderült, hogy a gyerekkori, családi, traumatikus események, vagy az, hogy valaki nem kapott megfelelő szülői mintát, nehezítheti a pártalálást. Számos dolog összefonódhat, ami ehhez az állapothoz vezet” – tette hozzá.
Nagy Beáta Magda ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy amikor a gyermektelenségről beszélünk, nagyon sokszor az van a fejünkben, hogy az valamiféle hiányt jelöl, hogy ott valamilyen szomatikus, mentális betegség, trauma lehet a háttérben, vagy akár hiányoznak bizonyos ösztönök.
„Miközben a tudatos gyermektelenek, azaz a ’childfree’ emberek azt mondják, hogy számukra ez az autonóm élet. Köszönik szépen, ők remek kapcsolatot ápolnak a szüleikkel, de számukra az önazonos életet az jelenti, hogy gyermektelenül szeretnének élni, és nincs a háttérben semmilyen, ’sunyin’ meghúzódó negatívum vagy frusztráció. Ez pusztán egy döntés, amit adott esetben egy személy vagy egy pár meghozott. Egy picit az optikánkon kellene állítani ahhoz, hogy a tudatosan gyermekteleneket jobban értsük, és az a kötetben szereplő interjúkból is látszott, hogy ők milyen sokszor találkoznak a meg nem értettséggel.”
Gyermekcentrikusak vagyunk
A gyermekvállalási vágyat egyébként nemcsak a fajfenntartás, az ösztönök, de a szocializáció és a kultúra is meghatározza, amelyben felnövünk. Nagy Beáta Magda rávilágított, hogy a magyar társadalom nagyon erősen gyermekcentrikus, számos kutatás van erre vonatkozóan.
„Nálunk a megkérdezettek túlnyomó többsége például elfogadja azt az állítást, hogy annak, és csak annak lehet teljes az élete, akinek van legalább egy gyereke. Ez egy 2013-as adat. Egy évvel később készült egy nagy európai összehasonlító elemzés, amelyben azt kérdezték, mennyire elfogadható, vagy nem elfogadható az emberek számára a tudatos gyermektelenség. A magyar társadalomban 51,9 százalék ezt teljes mértékben elutasította. Skandináviában ugyanez a szám 6,8 százalék. Van némi különbség, és amikor a gyermektelenségről, a gyermekvállalásról, a női, férfi szerepekről beszélünk, soha nem vehetjük ki mögüle azt a társadalmi kontextust, amelyben ezek a helyzetek megjelennek. Mire férfiként, nőként felnövünk, rengeteg dolog plántálódik a fejünkbe, onnantól kezdve, hogy mivel játszunk az oviban, hogy mit mondunk egy kisfiúnak, ha elesik. Felnőtt korunkra erősen gyökerezik meg bennünk az a feltételezés, hogy akkor élünk jó életet, ha gyerekünk lesz, és ehhez képest kell megfogalmazni a gyermektelenség vágyát azoknak, akik tudatosan gyermektelenek.”
A férfiak órája is ketyeg, csak másképp
„Magyarországon minden ötödik párt érint a meddőség, ezeknél a pároknál körülbelül 50 százalékban van gond a pár férfitagjánál (is), tehát hazánkban körülbelül 150 ezren érintettek. Ennek ellenére a férfiak oldaláról jóval kevesebbet hallunk a témáról, még ha van is elmozdulás. A férfiaknál sokszor ez az első egészségügyi probléma, amivel szembenéznek, hiszen a nők fiatalon is járnak nőgyógyászhoz, de a fiatal férfiak nem járnak urológushoz, andrológushoz rutinszerűen. Ha meghallják, hogy ott mi történik, az pláne riasztóan hathat, ezért is fontos, hogy beszéljünk a témáról, hogy tudják: nem olyan szörnyű egy ilyen vizsgálat” – mondta el Takács Tamás andrológus, urológus szakorvos.
Mint hozzátette: a leggyakoribb módja annak, hogy a férfiak eljutnak hozzá, az az, hogy ha nem jön létre a kívánt terhesség, a nők nőgyógyásza javasolja, hogy a férfiak is nézessék meg magukat. A szakorvos szerint fontos lenne annak a szemléletnek a gyakorlatba ültetése, hogy nehezített esetekben a férfiakat legalább a nőkkel egyidőben megvizsgálják.
Takács Tamás ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet. klasszikus tévhit, hogy a férfiak nemzőképességénél nem számít a kor. „Bizonyos szempontból igaz, hogy a férfiak a ’sírba viszik a megtermékenyítő képességüket’, hiszen jó esetben életük végéig termelnek hímivarsejteket, azonban ma már tudjuk, hogy a sejtek mennyisége és minősége durván 35-40 éves kortól szinte mindannyiuk esetében romlik. Hogy mennyit, az különbözik, és persze náluk nem ketyeg olyan markánsan a biológiai óra, mint a nőknél, de egyértelműen van rosszabbodás, ami lehet, hogy csak abban mutatkozik meg, hogy egy kívánt terhesség eléréséhez hosszabb időre van szükség. Ma már olyan kutatási adatok is vannak, amelyekből tudjuk, hogy a 40 év fölött apává váló férfiak gyerekeinél bizonyos betegségek gyakrabban fordulnak elő. Ezek elsősorban pszichiátriai kórképek. Mindezt érdemes észben tartanunk, amikor társadalmilag másképp tervezünk, mint a biológia.”
Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben hatással, befolyásolással és a manipulációval foglalkozunk.
Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja – akár a Kamasz különszámot is megkaphatja ajándékba.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
