Kecsegtetőnek tűnik, ha van miből választanunk, amikor döntés előtt állunk.

Azonban a bőség zavara tudományosan megragadható tényezővé válik, amint azt a döntést valóban meg is kell hoznunk.

Az amerikai Buffalói Egyetemen „bénító paradoxonnak” nevezték azt a jelenséget, amikor a rendelkezésre álló lehetőségek túl magasra teszik a mércét az egyénnek, aki így nagyon jó döntést akar hozni – ám nem érzi képesnek magát rá, és a belső félelem a rossz döntéstől végül tényleg rossz irányba billenti a döntéshozatal folyamatát.

A Biological Psychology magazinban nemrég publikált 500 fős vizsgálatban fiktív társkereső profilok közül kellett kiválasztani az ideális partnert.

Mindeközben pszichofiziológiai méréseket végeztek a résztvevőkön (például nézték a pulzust és a szívverés erősségét).

Az értékek alapján a nagyszámú opció elé állított résztvevők jelentősebbnek, egyúttal elárasztónak, túlterhelőnek élték meg a választást, nem úgy, mint a kevesebb lehetőséggel szembesülők.

A szerzők ajánlása szerint a bénultság csökkentésére érdemes belegondolni az aktuális döntés valódi jelentőségébe (például egy elhibázott vacsoramenü még nem a világ vége), és hasznos, ha előre lefektetünk néhány egyszerű vezérfonalat, ami segítségünkre lesz a választásban.

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelyben a valósággal, realitással, történeteinkkel foglalkozunk.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.