Nóra és András 16 éve házasok. Kapcsolatuk összességében harmonikus, van két kamasz gyermekük, karrierjük, szép lakásuk. Minden évben családi nyaralásra mennek, és havonta kétszer kettesben is randevúznak. A gyerekek már elég önállóak, hogy egyedül járjanak az iskolába, és a különórákra sem kell fuvarozni őket.

Így a szülőknek több idejük marad egymásra és magukra, végre újra lehet „énidejük”. Közös hobbijuk nincsen ugyan, de támogatják egymás autonóm elfoglaltságát. András focizik és dartsozik a barátaival, Nóra pedig jógázik, és szabadtáncra jár. A családi életük békésnek mondható, apróbb zökkenők, viták persze előfordulnak, de úgy tűnik, rendezni tudják ezeket.

A láthatatlan széthúzó erő

A pár azonban észrevétlenül távolodni kezd egymástól, és ez abban mutatkozik meg leginkább, hogy a szerelmi életük egyre laposabb, ritkább, és már a szokásos kiruccanós randrevúikat is el-el halasztják különféle okokra hivatkozva. Eleinte ez fel sem tűnik nekik, de amikor a viták sűrűsödnek, és az együtt töltött minőségi idő a nulla felé közelít, új, érzékeny elem jelenik meg a kommunikációjukban, a „spiritualitás kontra racionalitás” vita.

Rendelje meg online!

Nóra egyre többet hivatkozik az asztrológiára, a karmára. Az eltávolodásukat a karaktereik és sorshivatásuk különbözőségével magyarázza. András ilyenkor ingerültté válik, mert úgy érzi, csapdába került, és nem érti az egészet. Néha azzal viccelődik, hogy a felesége elrugaszkodott a valóságtól, és „az ezotéria szivárványhídján ülve ítélkezik a földi halandók felett”. Nóra szinte állandóan meg nem értettséget érez, és lekezelőnek találja a férjét.

A kommunikációjuk során nem közelednek egymáshoz, sőt, mindketten felbőszülten vagy sértetten beszélnek. A viták parttalanok, két teljesen különböző vonatkoztatási rendszer szerint érvelnek. András egyedül a tudományosan bizonyított tényekben látja az igazságot, Nóra pedig a transzcendensben. Úgy tűnik, hogy már nem tudnak egymás szemével látni, egymás fejével gondolkodni. Mindenki a maga igazáért harcol.

Önmagunk keresése

Nóra a személyisége fejlődését éli meg a spiritualitásban. Meditál, önismeretre, családállításra jár, azt érzi, hogy egyre több érzelmi és transzgenerációs összefüggést tesz a helyére, de ezt András nem nézi jó szemmel. Aggasztja Nóra személyiségváltozása, keresi az okokat, amitől a párja „bekattant”.

Eközben persze ő is változik, az élet örömeit és az elvesztett álmait keresi. Vesz egy motorbiciklit, és tavasztól őszig a nyeregben hasítja a szelet. Számára ez az önaktualizáció, a motorján újra fiatalnak és szabadnak érzi magát. Nóra a férje új hobbiját veszélyes és drága passziónak, önző gyarlóságnak tartja. Mindketten visszahúzzák és kritizálják egymást, úgy vélik, a másik elvesztette a józan ítélőképességét.

A valaha volt két szerelmes fiatal, akik az emberi élet legnagyobb kihívásait együtt oldották meg, kéz a kézben, már a válást fontolgatják. Közös éveik alatt a legnehezebb életfeladatok megoldásában – mint karrierépítés, családalapítás, egzisztencia kialakítása, gyermeknevelés – jó szövetségesek voltak, csak a Maslow-piramis csúcsát, az önmegvalósítást és kiteljesedést nem tudják elérni közösen? Mi történik?

Zsákutcás kanyarok

Valójában nem is olyan különböző a véleményük a mindennapi életről, csak más szemüvegen át keresik az értelmét. Egyik megközelítés sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csupán más síkon zajlik a megismerés.

Carl Gustav Jung svájci pszichiáter, pszichoanalitikus (1875–1961) szerint az élet második felében az ember elkezdi az élet valódi értelmét keresni, ennek során az ego már a mélyebb önvalóért kezd munkálkodni. Ez a folyamat az individuáció, vagyis az önmagunkká válás útja. Ebben a mentális labirintusjárásban sok a zsákutcás kanyar, de ott van az a néhány középre vezető út is.

Olvassa tovább Nógrádi Csilla pszichológus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben a tudatos önmegvalósítással foglalkozunk.

Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!