T. L.: A jelenlét témájával kapcsolatban elkezdtük úgy használni a szavakat, mintha lehetséges lenne, hogy ne legyek jelen ott, ahol vagyok. Ez pont az a helyzet, amiről gyakran beszélgetünk: a nyelv félrevezet. Itt vagyok, de én, te vagy bárki mégis azt mondja, nem vagyok jelen. Hát akkor hol vagyok? Valahol elvesztettem magam? Aki itt ül most, csak a földi helytartóm, én meg máshol vagyok? Könnyen belátható, hogy jelenlegi ismereteink szerint ez nem lehetséges. Arra próbálunk utalást tenni ilyen nyakatekerten, hogy a gondolataink máshol járnak, vagy érzelmileg másik helyzetbe vagyunk belebonyolódva, mint ahol éppen a testünk van. Azt mondják, ha nem vagyok jelen magamban, és a fókuszom nem itt van, ahol a testem, akkor nem jól élem az életem, mert elsuhan mellettem a jelen pillanat, miközben én máshova figyelek.

F. A.: A nyelv játszik velünk vagy mi játszunk a nyelvvel. Fontos kibogozni, min, mit értünk. Ennek az egyik dimenziója az, hogy kinek vagyok jelen. Ahogy a filozófus Emmanuel Levinas mondta: az etika a metafizika előtt van, és ebben a tekintetben is nagyon fontos az etikai kérdés. A jelenlét mély jelentése számomra – itt vagyok –, akkor nagyon fontos, amikor a másiknak mondom. Így válaszolt Ábrahám az Istennek: hinnéni, azaz: itt vagyok. Mert Isten szólt neki, hogy van valami dolgunk. Amikor azt válaszolta, jelen vagyok, vagy amikor egy pszichoterapeuta válaszolja, hogy itt vagyok, akkor ez a másiknak szól. Azt jelenti, itt vagyok a számodra.

A szeretet egyik definíciója, hogy önkéntes szolgaság. Ha itt vagyok, akkor készen állok, hogy szolgáljak, hogy szolgáljam az életet, ami éltet minket. Ez az etika alapköve: itt vagyok neked, nem pedig itt vagyok magamnak. R. D. Laing pszichiáternek volt egy terápiás órája egy nővel, aki magába roskadva csak csendben ült. Laing ott volt vele, fókuszban tartotta a nőt, annak ellenére, hogy az nem beszélt. Ettől még lélegzett, voltak mikromozdulatai, ezzel együtt rezgett Laing. Vele volt. Ekkor a gyerekei, valahol a házban, veszekedni kezdtek. A figyelme odaröppent. Abban a pillanatban a nő megszólalt: „Hova tűntél?” Laing bevallotta, és bocsánatot kért, hogy a gyerekeire figyelt, de már visszatért.

HVG Extra Pszichológia

T. L.: Zseniális, ahogy mindketten észreveszik ezt. Erről olyan párkapcsolatok jutnak eszembe, ahol úgy tűnik, mintha együtt lennének, de közben a pár mindkét tagjának a figyelme valahol máshol van. Akár szex közben is előfordul, amikor a nő egy másik pasira gondol, vagy a pasi egy másik nőre. Talán még észre sem veszik, hogy ott lettek hagyva. De lehet, hogy csak akkor nem veszem észre, ha én is otthagytam a másikat.

F. A.: Vagy ha nem akarom észrevenni, mert fájdalmas, és nem tudom, mit mondjak vagy csináljak. Gyakran tanácsolom a pároknak, hogy abban a pillanatban, amikor úgy érzik, egyedül vannak a szeretkezés kellős közepén, szóljanak, álljanak meg. Egy pillanat, hova tűntél? Sem Laing, sem a nő nem volt zseni, hogy ezt észrevegye. Ez természetes emberi kapacitás. Aki nem tudja, az szerintem akarattal megtanulta, hogy ne vegye észre, mert annyira fájdalmas egyedül maradni. Mondjuk háromévesen rászólok az anyámra, hogy hol van, miközben a telefonját nyomkodja. Ő azt válaszolja, hülye vagy, itt vagyok veled. Nemcsak nem vallja be, hogy valahol máshol járt, hanem dühös is azért, mert észrevettem. Akkor megtanulom, hogy kell nem észrevenni, mert ez mindenkinek jobb: úgy csinálunk, mintha együtt lennénk, de közben nem vagyunk.

T. L.: Ahhoz, hogy azt tudjam mondani, itt vagyok neked, vagy itt vagyok a saját életemnek, olyan állapotba kell hoznom magam, hogy tudjak figyelni. Ez az én dolgom. Ha valami nagy problémám van, és leülök veled, attól még a figyelmem el akar menni innen oda, amit égetőbbnek gondol. Így a saját kapacitásomat a jelenlétre meg kell teremtenem.

F.A.: Ha azt is gondolom, hogy nagyon szeretnék, de nem tudok odafigyelni, akkor ez olyan, mintha nem tudnék zongorázni, de szeretnék. Ha tényleg akarok zongorázni, de nem tudok, akkor elkezdek gyakorolni, és egy idő után majd fogok tudni játszani. Lehet gyakorolni a zenélést, és lehet gyakorolni a figyelmet. A legtöbb meditáció lényege, hogy gyakoroljuk a figyelmünket.

Olvassa tovább a beszélgetést a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben a jelenléttel, a figyelemmel foglalkozunk. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg!