Tavaly nyáron a feleségemmel a horvátországi Rab városában nyaraltunk. Egy este sötétedés után felsétáltunk egy kis dombon álló templomhoz, amely kedvelt hely volt nemcsak a turisták, de az utcazenészek számára is. Nekitámaszkodtam a tenger felett emelkedő sziklafalnak, és egy fiatal csellista játékát hallgattam, aki Bach egyik ritkán előadott, gyönyörű csellószonátáját szólaltatta meg a templom előtti kis téren.
Hirtelen valami végtelen öröm és boldogság töltötte el a lelkemet. Hallgattam a zenét, néztem a kivilágitott templomot és a holdfényben úszó tengert, áöleltem a feleségemet, és úgy éreztem, szeretném, ha ez a pillanat örökké tartana. Mindent tökéletesnek és teljesnek érzékeltem, nem vágytam semmi többre, csak arra, hogy ez az állapot minél tovább tarson, mert olyan egységet éltem meg, ami csak nagyon ritkán adatott meg az életem során.
Szerelmesek voltak vagy zenét hallgattak
Visszafelé úton, a szállodánk felé sétálva még hosszasan őriztem magamban az élményt, és tudtam, hogy valami nagyon hasonlót élhettem át, mint amikor a csúcsélményekről olvastam. Az 1970-ben elhunyt Abraham Maslow amerikai pszichológus nevét elsősorban az általa kidolgozott motivációs piramis kapcsán szoktuk emlegetni: az emberi motivációs szükségleteknek létezik hierarchiájuk, a fizikai szükségletektől kezdve egészen a magasabb célok megvalósításáig.
Ha ez a pillanat örökké tartana
Shutterstock
Munkásságának egyik központi gondolata arra épül, hogy élete során az ember teljesebb lét felé törekszik, és ezt a belső növekedést általánosságban önmegvalósításként fogalmazta meg. Nevéhez fűződik a növekedésmotivált megismerés kifejezés, amelynek jellemzője, hogy önmagunkat, a másik embert és a körülöttünk lévő világot a maguk egyediségében és szépségében vagyunk képesek szemlélni, nem pedig pusztán saját belső szükségleteink és vágyaink szemüvegén keresztül.
Úttörő munkássága során bevezette a csúcsélmény fogalmát, amit kezdetben 80 személlyel (főként írókkal és művészekkel) készített interjú, valamint 190 egyetemista írásos beszámolói alapján írt le. Arra kérte őket, hogy gondoljanak életük legcsodálatosabb élményeire, a legboldogabb, eksztatikus pillanatokra, például amikor szerelmesek voltak vagy éppen zenét hallgattak, amikor mélyen megérintette őket például egy festmény látványa, netán igazi ihletett alkotó pillanatban találták magukat.
Harmat László pszichológus cikke teljes terjedelmében a HVG Extra Pszichológia legfrissebb, november 20-án megjelent számában olvasható, melyben az elengedés, a gyász és az újrakezdés témáját járjuk körül szakértő szerzőinkkel. Keresse az újságárusoknál, vagy rendelje meg – akár a régebbi számokat is – kiadónál!
Harmat László pszichológus további cikkei a HVG Extra Pszichológia oldalán: Borítékolható a krízis, ha az elvárásoknak akarunk megfelelni és Zenék alvászavarok ellen.
