Mandrillkölykök hancúroznak az állatkertben
A színes ábrázatú majmoknál három anyaállat is kölyköt nevel a Fővárosi Állat- és Növénykertben. A Nyugat-Afrikában őshonos, a páviánok rokonsági körébe tartozó majomfaj rendszeresen szaporodik Budapesten, noha az nem számít mindennaposnak, hogy a csapat összes nősténye kölyköt neveljen.
Az állatkerti mandrillcsapat eredeti vezérhímje idős kora miatt még a tavalyi évben elpusztult. Az új tenyészhím, tisztes nevén Maboa a Hamburgi Állatkertből érkezett Budapestre tavaly novemberben. A nyolcéves állat beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen nem sokkal érkezése után már párzott is a három régebb óta Budapesten élő nősténnyel, így az idei év nyarán mindháromnak kölyke született. A kis mandrillok a nyár végén látták meg a napvilágot, ám az első hetekben az apróságok még annyira kapaszkodtak anyjuk bundájába, hogy nagy szerencse kellett a kicsik megpillantásához.
A szoros anya-gyermek kapcsolat miatt egyelőre még azt sem tudják mindegyik kölyökről, hogy milyen neműek. Eddig csak a legidősebbről sikerült kideríteni biztosan, hogy lány, őt Mirjamnak nevezték el. Mostanra a kölykök már egy kicsit nagyobbak, és olykor néhány lépésnyire el is merészkednek anyjuk mellől, legtöbbször azonban még most is a mama bundájába csimpaszkodva utaznak. A kismajmok természete majomgyerekhez illő, játékosak, idejük nagy részét hancúzozással töltik, néha ugrálnak a mamájuk hátán, de továbbra is igyekeznek a közélében maradni.
A mandrillok Kamerun, Kongó, Egyenlítői Guinea és Gabon erdőségeiben élnek. A nőstények általában 12, a hímek 25 kg súlyúak. Feltűnő jellegzetességük a színes arc, valamint az orrtájéki barázdák: ezek a sajátosságok a domináns hímeken figyelhetők meg a legjobban. A mandrillok kisebb-nagyobb csapatokban élnek, amelyeket rendszerint egy erős és tapasztalt hím vezet. A nőstények hathónapos vemhességi idő elteltével általában csak egy utódot hoznak a világra. Élettartamuk az állatkertekben – ahol lényegesen tovább élnek, mint a szabad természetben – akár 40 év is lehet. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) vörös listájának minősítése szerint a faj természetvédelmi helyzete „sebezhető”. Elsősorban a természetes élőhelyek pusztulása fenyegeti a mandrillok fennmaradását.
Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) tenyészprogramot tart fenn a faj megmentése érdekében. Ezt a tenyészprogramot egész Európára kiterjedően a Fővárosi Állat- és Növénykert koordinálja, hangolja össze. A világ állatkertjei közül egyébként kilencvenegy kertben tartanak mandrillokat, összesen mintegy ötszáz egyedet. A Fővárosi Állat- és Növénykertben a mandrillok tartásának több mint száz éves hagyománya van, mi több, az 1912-ben elkészült állatkerti főbejárat oldalszárnyait is egy-egy mandrill-kőszobor díszíti. A mandrillok jelenlegi tágas férőhelye, amely a Majomház szomszédságában található, 2003 tavaszán készült el.
Kádár Mónika
A szoros anya-gyermek kapcsolat miatt egyelőre még azt sem tudják mindegyik kölyökről, hogy milyen neműek. Eddig csak a legidősebbről sikerült kideríteni biztosan, hogy lány, őt Mirjamnak nevezték el. Mostanra a kölykök már egy kicsit nagyobbak, és olykor néhány lépésnyire el is merészkednek anyjuk mellől, legtöbbször azonban még most is a mama bundájába csimpaszkodva utaznak. A kismajmok természete majomgyerekhez illő, játékosak, idejük nagy részét hancúzozással töltik, néha ugrálnak a mamájuk hátán, de továbbra is igyekeznek a közélében maradni.
A mandrillok Kamerun, Kongó, Egyenlítői Guinea és Gabon erdőségeiben élnek. A nőstények általában 12, a hímek 25 kg súlyúak. Feltűnő jellegzetességük a színes arc, valamint az orrtájéki barázdák: ezek a sajátosságok a domináns hímeken figyelhetők meg a legjobban. A mandrillok kisebb-nagyobb csapatokban élnek, amelyeket rendszerint egy erős és tapasztalt hím vezet. A nőstények hathónapos vemhességi idő elteltével általában csak egy utódot hoznak a világra. Élettartamuk az állatkertekben – ahol lényegesen tovább élnek, mint a szabad természetben – akár 40 év is lehet. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) vörös listájának minősítése szerint a faj természetvédelmi helyzete „sebezhető”. Elsősorban a természetes élőhelyek pusztulása fenyegeti a mandrillok fennmaradását.
Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége (EAZA) tenyészprogramot tart fenn a faj megmentése érdekében. Ezt a tenyészprogramot egész Európára kiterjedően a Fővárosi Állat- és Növénykert koordinálja, hangolja össze. A világ állatkertjei közül egyébként kilencvenegy kertben tartanak mandrillokat, összesen mintegy ötszáz egyedet. A Fővárosi Állat- és Növénykertben a mandrillok tartásának több mint száz éves hagyománya van, mi több, az 1912-ben elkészült állatkerti főbejárat oldalszárnyait is egy-egy mandrill-kőszobor díszíti. A mandrillok jelenlegi tágas férőhelye, amely a Majomház szomszédságában található, 2003 tavaszán készült el.
Kádár Mónika