A Nagyházi Galériánál most bútorok, szőnyegek is kalapács alá kerültek ebből a kategóriából. A 131 bútor – köztük szekrények, különböző célú asztalkák, székek, tálalók, toalettasztalok – gyakran megduplázták 20 és 200 ezer forint közötti árukat. A legmagasabb leütést, 280 ezer forintot, egy dúsan díszített, jó állapotban lévő távol-keleti szalongarnitúra és egy 1840-ből való írószekreter érte el. Egy 1900-as Thonet-széket 30 ezer forintért, egy XIX. század végi neobarokk asztalt 46 ezer forintért vittek el. Szőnyeget már ezer forintért is kínáltak, a XX. századi magyar szőnyeg 24, a perzsa 12 ezerre tornázta fel magát. A kaukázusi kazak szőnyegek 55-70 ezer, az anatóliai imaszőnyegek 46-80 ezer forint között keltek el.

A 491 tétel zöme azonban festményekből, grafikákból állt. Köztük ismeretlen XIX-XX. századi német, osztrák, francia és magyar festők művei, és nevesített alkotók munkái. Rajzok, sokszorosított lapok, rézkarcok, fametszetek, akvarellek, temperák, olajfestmények, olajnyomatok. E bőséges kínálatból mindösszesen egy tétel indult százezer forint fölött.

A bőséges kínálatban igazi kincsek is megbújtak. Két Mednyánszky László-ceruzarajz (30, illetve 50 ezer forint) négy Pleidel János-akvarell (32 és 48 ezer forint között), egy Herman Lipót-tempera (55 ezer forint) és Faragó Géza akvarellje (44 ezer forint). Magyar-Mannheimer Gusztáv balatoni tája 36 ezerről 65 ezerre emelkedett, s egy másik Balaton-part, Szentiványi Lajostól 8 ezres kikiáltási árát nyolcszorozta.