Az első komoly hírnevet jelentő filmje A lovakat lelövik, ugye? című dráma volt, de a dicsőség ismét inkább a színészeknek jutott, szinte az egész stábot jelölték Oscarra és Golden Globe-ra is, Gig Young epizódszereplő meg is kapta mindkettőt. A film egyébként fontos lépés volt Jane Fonda karrierjében is, ezzel az alkotással tért vissza az amerikai filmiparba francia kalandja után.
A következő nagy dobás, ami igazi legendává vált, az Ilyenek voltunk című romantikus film volt, Barbra Streisand és Robert Redford főszereplésével. Bár sokan kritizálták a sztorit szentimentalizmusa miatt, a valóban kissé szirupos, de máig megunhatatlan darab valószínűleg a világ egyik leggyakrabban vetített filmje lehet, még mindig tömegeket képes a képernyő elé vonzani a zsidó lány és a szőke úrifiú szívszakasztó szerelme. Ebben természetesen nem kis része van a Streisand által énekelt főcímdalnak is, ami begyűjtött szinte minden lehetséges díjat.
Egészen más stílus, más történet, de még mindig Robert Redford A keselyű három napjában, amit nagy örömünkre szintén rendszeresen műsorra tűznek a televíziós csatornák. A Redford alakította, kissé balek, de később remekül helytálló CIA ügynök sok későbbi hasonló filmhez adott ötletet, megoldásai annyira brilliánsan okosak, hogy többedszerre is élvezetes végignézni. Számos kritikus szerint A keselyű három napja a műfaj egy közel tökéletes filmje, amit azóta sem sokan szárnyaltak túl. És Faye Dunaway még az igazi arcát viselte, milyen szép is volt.
Az Aranyoskám a nyolcvanas évek egyik szimbólumává vált több szempontból is. Dustin Hoffman a nőként elhelyezkedő munkanélküli színész szerepében óriási jutalomjáték lehetőséget kapott, jöttek is a jelölések, amelyeket végül, meglepő módon, Jessica Lange váltott Oscarra, a rendezőnek ismét csak a jelölés maradt, immáron a második.
A haláláig egyetlen Oscart végül a Távol Afrikától hozta meg Sidney Pollacknak, de nem csak neki. A film a 11 jelölésből 7-et díjra is váltott és ezúttal pont nem a színészek kapták az elismerést. A legjobb film mellett a legjobb rendezés, a legjobb adaptált forgatóköny és a legjobb operatőri munka szobrát is a Távol Afrikától stábja vihette haza. Milyen igazságtalan, hogy mégis, ha szóba kerül a film, Meryl Streepet és Robert Redfordot látjuk magunk előtt az afrikai naplementében, de persze a szintén Oscar-díjas zene is a fülünkbe cseng még mindig. Talán Karen Blixen írónő nem kifejezetten ilyen filmet szeretett volna látni az életéről, de valószínűleg pont Pollack verziójának köszönhetően lángolt fel a Blixen könyvei iránti rajongás.
Sok rendező nem szereti a túlságosan zajos elismerést, mert attól félnek, hogy a dícsért teljesítményt már soha nem lesznek képesek túlszárnyalni. Pollack esetében is úgy tűnt, hogy ez a helyzet, a Távol Afrikától sikerét egyetlen későbbi művével sem sikerült felülteljesíteni, de ha csak ez az öt filmje lett volna, amit itt felsoroltunk, már az is elég lenne a legendává váláshoz.
Kádár Mónika
