Bár az utazás manapság már teljesen hétköznapi tevékenységgé vált, a más országba való költözést még mindig csak egy bizonyos réteg engedheti meg magának, szaktudástól, nyelvismerettől, bátorságtól és persze még mindig az anyagi helyzettől függően. Azok számára, akik inkább otthon maradnak, viszont széles körű “odaköltözünk-berendezkedünk” irodalom áll rendelkezésre, hogy a kalandvágyó írástudók beszámolói alapján átélhessék álmaikat.

Villa Mallorcan. Van, aki hazatér © portamallorquina.com

Néhány ország mindig is népszerűbb célpont volt a költözni vágyók számára, mint a többi, különösen a melegebb éghajlatú területek közkedveltek. Az odaköltözős irodalom fő helyszínei általában Olaszország, Franciaország és Spanyolország – valahogy az izlandi hideggel és sötétséggel való barátkozásról kevesen akarnak olvasni.

Az olasz vidékkel, ezen belül Toszkánával való ismerkedéséről Frances Mayes írt remek sorozatot, a franciák között, pontosabban Normandiában Susanne Loomis próbált meg elvegyülni, míg spanyolországi letelepedéséről a skót Peter Kerr számolt be könyvsorozatban. Fura módon a felsorolt és a nem említett írók nagy része is angolszász, akik a témával foglalkoznak, de hát nekik szinte a vérükben van a gyarmatosítás, csak most már egészen másképp működik, mint régen.

Van, akinek sikerül, megtalálja a számításait az idegen országban, de olyanok is akadnak, akik a csodás élmények ellenére végül mégis visszatérnek szülőhazájukba. Talán nem lövünk le azzal semmilyen poént, ha eláruljuk, hogy Peter Kerr ez utóbbi kategóriába tartozik, öt kötetes sorozata végén már ismét a hideg és nedves Skóciában találjuk a szerzőt. A Tericum kiadó által megjelentetett Egy tél Mallorcánnal kezdve és a Búcsú Mallorcától című utolsó darabbal befejezve, azért még számtalan vicces, kedves és ínycsiklandozó történet részesei lehetünk, ha csatlakozunk a szerző népes olvasótáborához.

A Kerr család, Peter az apa, Ellie, az anya és két fiúgyermekük mezőgazdasággal foglalkoztak szülőhazájukban, bár a szerző volt már dzsessz zenész is, és a nyolcvanas évek elején beinduló gazdasági recesszió elől menekültek Mallorcára, hogy ott narancstermesztésből éljenek. Anyagi helyzetük miatt minden lépésüket kétszer is meg kellett gondolniuk, ami a legtöbb olvasó számára csak még könnyebbé teszi az azonosulást. A jó vásárnak tűnő gyönyörű házról persze kiderült a beköltözés után, hogy az előző tulajdonos számos negatívumot elhallgatott és az annyira vágyott napsütésnek is megvan a maga ára, azt a vizet, ami nem esik le az égből, máshonnan kell pótolni. Ráadásul a gépesített nagyüzemi gazdálkodáshoz szokott családnak nehezen megy az alkalmazkodás a kis mediterrán sziget sajátosságaihoz, se hely, se pénz nincs gépeket alkalmazni, muszáj sa munkák nagy részét kézzel elvégezni.

Szerencsére minden rosszindulatú szomszédra jut három segítőkész, akik hajlandóak elnézni az angol betolakodók nyelvi és egyéb hiányosságait, csak azt látva, hogy dolgozni akarnak és beilleszkedni. A kulturális különbségekből szerencsére Kerr remek humoros meséket alkot, amelyeken több alkalommal hangosan nevettünk, de néhány visszatekintés során Skócia is egészen vicces helynek tűnik, még egy imádott papagáj halálából is lehet röhögés az angolszász humorérzéknek köszönhetően.

De azért a szórakoztatás mellett Kerr igyekszik valós képet nyújtani Mallorcáról, sokat megtudhatunk az őslakosok múltjáról és jelenéről, az angol kolónia problémáiról, a gazdasági és földrajzi lehetőségekről, furcsaságokról. És persze a gasztronómiai csodák sem maradhatnak el, számos eldugott étteremről olvashatunk rajongó sorokat minden egyes kötetben. A nagy mallorcai kaland nem múlt el nyomtalanul Peter Kerr életéből, bár azóta Skóciában él, a spanyol vidék vissza-visszatér egy új sorozatában, amely Bob Burns nyomoz címmel jelent meg eredetiben, reméljük, olvashatjuk majd magyarul is.