Halottak haját is használják a póthajakhoz
A hajpótlás nagy divat, de nem sokan tudják, honnan szerzik a fodrászok a hiányzó hajat. Amikor kiderült, hogy a haj börtönökből és halottaktól is származhat, elkezdődött az etikai vita. Az énekesnő Jamelia dokumentum filmjét, Whose Hair Is It Anyway? (Mégis, kinek a tincsei?) címmel most mutatta be BBC, amelyben a sztár feltárja ezt a misztikus és sokszor morbid ipart.
Christina Aguilera, Britney Spears és társaik mind műhajat viselnek, valamikor Victoria Beckham is hódolt a szexi lokniknak. Posh Spice többször viccelődött is, hogy az orosz "H cella lakóinak" a haját viseli a fején. A műloknik bevarrása és az azzal való kereskedelem egyedül az Egyesült Királyságban több mint 65 millió fontos üzlet. Az igazi téma mégsem ebben rejlik, hanem a haj beszerzése körüli legendákban.
© AP |
Nyilvánvaló, hogy ha valaki szintetikus pótlásokat visel, akkor nincs gond, de a hajpótlások bevarrása és ragasztása nagyon drága, így ha választani lehet a természetes mozgású és könnyen formázható eredeti haj és a műhaj között, amely bepöndörödik már a hajszárító nullás hőfokától is, akkor nem kétséges, mit választ az ügyfél a pénzéért.
A BBC és Jamelia, az énekesnő arra vállalkozott, hogy kiderítse, igazak-e a fodrászoknál suttogott pletykák és a magukat etikus kereskedelemmel hirdető szalonok kereskedelmi útjai tényleg olyan átláthatók-e, mint ahogy azt állítják.
A dokumentumfilmben Jamelia első útja Moszkvába vezet, ahol az ország legnagyobb hajdílere elmagyarázza az ipar csínját bínját. Az összes haj a viselője beleegyezésével szerzett darab, kivétel amikor az illető már nem tud erről rendelkezni, mert elhunyt. A díler köti az ebet a karóhoz, hogy semmi illegálisat nem csinál, annak ellenére, hogy a törvény kijátszása könnyű és a marketing stratégiák követhetetlenek. A legszegényebb orosz vidékek újságai is tele vannak hirdetéssel, hogy egy fejnyi hajért 6000 forintnak körüli eurót adnak, ez pedig egy ilyen szegény vidéken korrupcióért kiált, amit a hullaház dolgozóin és a fodrászokon át a smasszerekig valószínűleg mindenki kihasznál.
Az etikus vonal Indiába vezet, ahol a hindu templomokban ceremoniális körülmények között zajlik a fej leborotválása. A nőknek ez jószerencsét jelent, de a fejüket leborotválók egyikének sincs tudomása arról, hogy a hajukat eladják, és a főpap nem is túl közlékeny ebből a szempontból: a pénzt nem szeretné visszaadni a haj tulajdonosának, hanem a helyi éhezőket és a hajléktalanokat eteti a befolyt összegből.
Anglia egyik legnagyobb hajpótlásokat gyártó és forgalmazó cége, a Great Lengths beszerzési forrása az Andhara Prades városában levő Tirumala hindu templom, a hajat feldolgozó gyára szintén ott van. A Great Lenghtsnek 80 millió font az éves forgalma, és 30 százalékot emelkedett a profit tavaly óta, amelyből a cég kórházakat, árvaházakat és iskolákat finanszíroz. A Great Lenghts sikerének nem csak a jó minőség a titka, hanem a származás tisztasága is, mert a vásárlók tudni akarják, hogy a haj, amit majd viselnek, honnan származik.
Sajnos az etikus hajszerzés még mindig csak az ipar kisebb hányadát teszi ki. „Ezért nagyon fontos, hogy a bolt vagy a fodrász szalon tulajdonosát, arra kényszerítsük, hogy odafigyeljen a beszerzési forrásokra. Ezt pedig azzal tehetjük, hogy rákérdezünk az eredetre és ha nem tud kielégítő választ adni, akkor más szalont választunk a hajbevarráshoz.” - tanácsolja Jamelia a filmben.
A műsor megkérdezte ebben a témában a Fairtrade Alapítványt is, amely arról gondoskodik, hogy a gigantikus kereskedő hálózatok ne tudják kizsákmányolni a kiskereskedőket, de a szóvivője sajnos nem értette, hogy a hajpótlásoknak mi köze az alapítványhoz. Ez a reakció pedig arra enged következtetni, hogy az ipar komolyabb megregulázására még egy darabig várni kell.
Krisztina O'Brien