2003-ban az Egyesült Királyságban megváltoztatták a szórakozóhelyekkel kapcsolatos jogszabályokat, és eltörölték a meztelenkedéssel kapcsolatos korlátozásokat. Az aktus egyértelmű következménye az lett, hogy felütötték fejüket a sztriptízbárok és egyéb lokálok, ám mivel alkoholt csak este 11-ig lehetett árusítani, komolyabb következménnyel a kormány döntése nem járt. 2005-ben azonban eltörölték az alkohol árusítás óráira vonatkozó korlátokat is, amely lehetővé tette a szórakozóhelyeknek, hogy a nap 24 órájában alkoholt áruljanak, ezzel eljött a lokálok és a sztriptízbárok fénykora.
Ma már annyi Gentleman’s club van London külvárosaiban (és minden bizonnyal más brit nagyvárosokban is), hogy szinte minden városrész főutcáján találunk egyet a metró megálló mellett, a boltok, kávézók, éttermek és a pubok szomszédságában. A férfiak bekukkanthatnak egy kis édelgésre, akár mielőtt elhozzák a gyereket az oviból, vagy mielőtt bevásárolnak a szupermarketben. Ez önmagában is kissé abszurd, főleg, hogy nem mindig egyértelmű, mi folyik egy ilyen klub falai között.
A Secrets, a felnőtteket szórakoztató franchise egyik gyöngyszeme London egyik előkelő negyedében, a Swiss Cottage nevezetű kerületben működik, a helyi thai étterem és egy fürdőszoba-felszereléseket áruló bolt között. A bejárat mögött bikatermetű biztonsági őrök szűrik ki a kiskorúakat, és tudatosítják a belépőben a szabályokat. A Mail on Sunday riportere, szerencsére, bemehetett, így mi is képet kaphatunk a szexuális szabadosság eme tanyájáról.
A klub külseje és belseje első látásra olybá tűnik, mint egy jó nevű étterem, de a hangulatról fekete és vörös bársonnyal kárpitozott bútorok gondoskodnak, a terem közepén szinte karnyújtásnyi távolságra pedig egy vaskos rúd áll, amin a lányok táncolhatnak. Az egymástól diszkrét távolságra lévő asztalok megvilágítása pont annyira homályos, hogy kivehetetlen legyen, mit csinálnak a vendégek magukban vagy a lányokkal.
Mint minden klubban, a Secrets-ben sem állnak le a lányok beszélgetni senkivel, amíg az illető italt nem rendel. Ezután viszont elkezdődik a csábítás azzal a céllal, hogy minél nagyobb összeget húzzanak ki a kliensek pénztárcájából. Bár a lányokhoz egy újjal sem lehet hozzáérni, egy lap-dancing (asztali tánc) ára 20 font, ami nagyjából 7000 forintnak felel meg, de ha valaki tíz előtt érkezik, féláron is megkaphatja. Ez egy angol pénztárcához mérten nem tűnik soknak, de a „műsor” csupán pillanatokig tart, és egy pár ital után újra és újra meg lehet ismételni.
Samantha 23 éves és már jó ideje a Secrets-ben dolgozik. Senki sem erőltette, önszántából választotta ezt a karriert. Volt, hogy elhatározta tovább tanul, de az egyetem nehéz volt, a sztriptíztáncos szakmával járó pénz pedig otthagyhatatlan. „Miért lennék pincérnő tízezer forintért, amikor itt letáncolok egy pár kört, és még a legrosszabb napokon is megkeresem a 100 ezret?” – indokolja karrier választását a Mail on Sunday -nak .
A tánc szó ártatlannak tűnhet, ám a Secrets-ben a sztriptíz a lányok többnyire anyaszült meztelenül táncolnak. A rúdon olyan akrobata mutatványokkal tarkított pózokba csavarodnak, hogy semmi sem marad a képzeletnek. A klubnak három fajta szolgáltatást kínál még a színpadi mellett. A lányok táncolhatnak a vendég ölében az asztalnál, vagy egy kicsit intimebben a félreesőbb bokszokban. A VIP-kényeztetés pedig privát kabinokban történik, ahol legtöbbször a lánytól, a klienstől és a készpénz mennyiségétől függ, mi történik, jóllehet a szexuális aktus teljesen illegális. Ezért van az, hogy ha vendég rákérdez, a lányok mindig tudnak valakit, aki csinálja, de azok sohasem ők maguk, az igazság pedig csak a VIP-kabinban derülhet ki, forintban számolva 100 ezerért.
Ezekben a jogszabályok miatt bizarrul normalizált bárokban dolgozó lányok körül többnyire semmi zűr nincsen, nem drogosok, és mind önszántukból űzik az „ipart”. Ha a klub zavartalanul akar működni, akkor csak igen minimális visszaélés lehetséges egyébként is, és a lehető leghétköznapibban kell bonyolítani az üzletet, hogy a feltűnést elkerüljék. Ennek ellenére azonban ezek a helyek nagyon is jelen vannak, igaz, nem hivatalosan, de szexuális szolgáltatásokat is árulnak. Érthető tehát, hogy az angol közvélemény savanyú arcot vág a jelenséghez.
A lányok választhatnak, hogy csinálják-e vagy sem, a férfiak ugyancsak. Úgy tűnik, itt mindössze az „érdektelen” közösségnek nincs választása, azzal kapcsolatban, hogy szeretné-e, ha egy ilyen létesítmény működne a lakóhelye központjában, a könyvtár és a boltok mellett.
Krisztina O’Brien
