1995-ben a kaliforniai Saddleback Memorial Kórház végleg bezárta a kapuit, miután a személyzet elkövette az IVF (in vitro fertilization - méhen kívüli megtermékenyítés) eljárás legvégzetesebb hibáját, és összekevert néhány beültetésre váró embriót. A felelősségre vonható orvosok a nemzetközi botrány elől külföldre menekültek, az állam pedig arra kérte a környező klinikákat, hogy fogadják be azt a kétezer árván maradt embriót, amelyet a Saddleback fagyasztójában tartalékoltak. A környéken lévő IVF-klinikák egyike sem vállalkozott a feladatra, egyrészt azért nem, mert nem akartak belekeveredni a botrányba, másrészt mert az embriók sorsára nekik sem volt válaszuk.
Mindössze egyetlen orvos, Robert Anderson döntött úgy morális okokból, hogy befogadja a folyékony nitrogénnel teli ládákat minden fizetség nélkül, pedig a feladat, hogy kiderítse a sejtek eredetét, igen bonyolultnak bizonyult. Miután Anderson a kartotékokból kiderítette a szülők kilétét, három lehetőség állt rendelkezésére: az embriók maradhatnak lefagyasztva, havidíj fizetésének ellenében, hiszen Anderson saját klinikáján is ez volt a helyzet. A szülők dönthettek úgy is, hogy kutatási célokra felajánlják, meddő házaspároknak ajándékozzák, vagy megsemmisítik az embriót.
Meghökkentő vagy sem, a meddő családoknak való adományozás volt a legnépszerűtlenebb megoldás, így néhány embrió kutatólaboratóriumokba került, ám mivel a Saddleback klinika egyike volt az első IVFklinikáknak, rengeteg nem elérhető nemzetközi ügyféllel, sok embrió gazdátlan maradt.
A doktor megrökönyödéssel konstatálta, hogy manapság, amikor a mesterséges megtermékenyítés már mindennaposnak számít, az emberek megfeledkeztek a felelősségről, ami az eljárással jár. A Newsweek című amerikai hetilap témába vágó cikke szerint több mint félmillió felhasználatlan embrió hever a különböző amerikai klinikák nitrogénfagyasztóiban, különösebb felügyelet nélkül, némelyikük már több tíz éves. A sorsuk körüli dilemma abból a vitatott nézetből ered, hogy mit képviselnek ezek az embriók.
„Vajon maradék biológiai anyagoknak tituláljuk-e őket, vagy pirinyó emberi kezdeménynek?” - kérdezte Anderson a Newsweek hasábjain, jogosan, mert a fel nem használt embriók megsemmisítése legális eljárás ugyan a világ legtöbb országában, a gyakorlat minden klinikára nézve botrányokat és médiaöngyilkosságot jelent. „Nincs jelenleg nemzetközi egyetértés egy embrió jogi státuszáról, ebből adódik a vita” - mondta Lori Andrews, aki a mesterséges megtermékenyítés etikai kérdéseivel foglalkozik, és azért kampányol, hogy struccpolitika helyett a felelős szervezetek egy előrenéző szabályozást hozzanak létre.
Anderson problémája rámutat, hogy nehéz mit kezdeni egy olyan sejtcsoporttal, amely még nem emberi lény, de az emberek már úgy gondolják, komolyabb megítélést igényel, mint egy ampullányi vér vagy egy szövetdarab. Hiába van meg a technológiai lehetősége a mesterséges megtermékenyítéseknek, ha még mindig nem jutottunk megegyezésre azzal kapcsolatban, hogyan is kezeljük a keletkező sejteket. Anderson az örökbefogadott embriók mellett saját klinikáinak példányaiért is felelős, ez összesen több mint 6000 embriót jelent. A klinika minden évben levelet küld a genetikai, vagy az eljárást kérő szülőknek az éves tárolási díjról, és emlékezteti őket arra, hogy szabadon rendelkezhetnek az embriók sorsa felől, ha a tárolást nem akarják igénybe venni. Mégis kevesen élnek a lehetőséggel. Anderson az „örökbefogadás” meghirdetésekor nem gondolta volna, hogy 14 évvel később még mindig lesznek árva embriók a klinikáján, akiket furcsa módon senki sem keres.
A fel nem használt embriók kérdése nem az egyetlen morálisan megoldatlan probléma a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatban. Ott van például a petesejtdonorok helyzete, akik még mindig csak akkor fogadhatnak el pénzt az eljárásért, ha meddő pároknak adják a petesejtjeiket. Ha kutatásra ajánlanák, nem fogadhatnának el semmilyen anyagi támogatást. Vagy ott van a béranyával való kapcsolat, amely egyre nagyobb divat egyedülálló nők, férfiak és homoszexuális házaspárok között, és amely még mindig komoly morális kérdéseket vet fel. Mindez azt mutatja, remek dolog, hogy olyan embereknek is lehet gyermekük, akiknek erre eddig semmi esélyük nem lett volna, de rengeteg szabályozásra szoruló, megoldatlan probléma adódik a termékenységi eljárások körül.
Krisztina O'Brien
