A színek évezredek óta szimbolizálják a legkülönfélébb eszméket, kultúrkörtől függően. Nem véletlen, hogy a buddhista szerzetesek a megvilágosodást jelképező narancssárgát hordják, és hogy Kínában egykoron a császári család által viselt sárga mindmáig az előkelőség színe. „A pozitív oldalon lévő színek a sárga, a vöröses-sárga (narancs), sárgás-vörös (mínium, cinóber). Serénnyé, élénkké és küzdővé hangolnak. A negatív oldalon lévő színek a kék, a pirosas-kék, és a kékes-piros. Nyugtalan, szelíd és epekedő érzületeket ébresztenek" – vette észre a színek érzelmi hatásait Johann Wolfgang Goethe német írófejedelem 1810-ben született színtanában. A tudósokat, filozófusokat – akár Arisztotelész ókori görög filozófust vagy Isaac Newton, a 18. század elején elhunyt angol fizikust – mindig is megihlette a természet palettája. Az új tudományágak születésével pedig új nézőpontokból vizslatták a jelenséget.

„A kék, piros, zöld, bíbor, narancssárga, sárga színekre korlátozódik az európai ember színkedveltsége” – elemezte a színeket szociológiai szempontból Hans Eysenck német pszichológus 1941-ben. Jelentős eltérések lehetnek azonban a színekkel szembeni megszokott, sztereotíp érzelmi reakciókban, mivel egyes emberek az élénkebb színeket kedvelik, míg mások a lágyabb és kevésbé telt színeket - olvasható Gorzsás Zsolt optometrista idevágó tanulmányában. Tehát a tézis, hogy bizonyos színek bizonyos érzelmi reakciókat váltanak ki (például a piros felfokozott érzelmi állapotot, a kék szabadság érzetet, a szürke és a fekete pedig depresszióra hajlamosít) egyénileg módosulhat. A színkedveltség váltakozását többek között az életkor is befolyásolhatja. A kisbaba életében először a piros színre lesz figyelmes. Az évek előrehaladtával az emberek pedig egyre kevésbé kedvelik az élénk, "kiabáló" színeket – állítja Gorzsás kutatásokra alapozva.

"A szín élet. A színek nélkül halott lenne a világ. Őseszmék a színek, a kezdettől való színtelen fénynek és ellentétpárjának, a színtelen sötétségnek a gyermekei. Mint a láng a fényt, úgy hozza létre a fény a színeket" – emelte a színeket spirituális magasságokba Johannes Itten, svájci avantgárd festő A színek művészete című könyvében. A Bauhaus művészeti iskola tanára volt az első a színelmészek között, aki a színeket évszakokhoz rendelte. Röviddel 1967-es halála után a divat- és kozmetikaiparban népszerűvé vált elmélete, melyben tél- tavasz- és a többi évszaktípusokat különböztette meg. Némi túlzással kijelenthető, hogy Ittennek köze van ahhoz, hogy az idei tavaszi sminkdivat éppen a korall színt hangsúlyozza (rózsaszínes, rózsavörös és barackos árnyalatban).

Ellis

Színbeszéd

A szín- és stílustanácsadás a hatvanas évek végén indult el Hollywoodban. A film világában alkalmazták először tudatosan, hogy a színek és a stílusok megjelenítése bizonyos karaktereket képvisel. „Ezáltal a nézőben  harmonikus, vagy díszharmonikus benyomást, s ezzel szimpátiát illetve antipátiát lehetett kelteni. Rövid időn belül a politikusok -így Richard Nixon és John Fitzgerald Kennedy választási kampányában - majd az üzleti világ képviselői is alkalmazni kezdték” – mondja a Lifestyle magazinnak Tarcsay Mária színtanácsadó.

A divattanácsadás legtöbbször az évszak-elmélet szerint dolgozik, ez a különböző embertípusokhoz illő színeket igyekszik meghatározni. A tavasz típusba a világosabb haj-, szemszínnel rendelkező emberek – például Marilyn Monroe és Boris Becker - tartoznak. A nyár típus világos, fáradt, hideg színekkel rendelkezik, az ide soroltak haja általában sötétebb. A Magyarországon leggyakoribb ősz típus barnás-vöröses, a tél a tipikus Hófehérke típus, a világos és a sötét kombinációja. A színtanácsadók pontosan tudják, melyik típushoz milyen színek illenek, például az ősz típusnak a bronzos, a tavasz típusnak a lazacos, barackszínű árnyalatok. „Ez azonban nem kőbe vésett szabály, a divatszínekről nem kell lemondani, ám érdemes előnyös árnyalatát választani. Most a lila a divat, az ősz típusnak a padlizsán, a nyárnak az orgona, a télnek a sötétlila áll jól” – mondja Takács Ildikó sminkes-kozmetikus a Lifestyle magazinnak, hozzátéve, hogy a színek a sminkelésben különösen sokat segíthetnek. „A komplementer színekkel trükközhetünk: a bőr pirosasságán enyhíthetünk, ha zöldes árnyalatú korrektorral kezeljük” – így Takács Ildikó.

A szakértők szerint az emberek többsége kiegyensúlyozott lelkiállapotban képes kiválasztani, melyik szín áll neki jól, sőt, sokszor depressziós állapotában azt is, amelyik jobb kedvre deríti. „Általánosságban elmondható, hogy ha túl feszültek vagyunk, ösztönösen kerüljük az élénk színeket, és a nyugtató, hideg kéket, zöldet választjuk” – mondja Tarcsay Mária. Ha valakinek hiányzik a családi melegség, lakásában meleg, narancsos-vöröses színekkel veszi körbe magát – figyelték meg a színszakértők. Miképp azt is, hogy aki öltözködésében folyamatosan a szürkét, a feketét részesíti előnyben, azt a távolságtartás, bizonytalanság jellemzi. „A színekkel manipulálni is lehet: a diákoknak szoktam tanácsolni, hogy szürkét válasszanak, ha meg akarják úszni a felelést, és narancssárgát vagy pirosat, ha készültek az órára” – mondja Tarcsay Mária.

A színek tudománya

A fekete a neurózis, a vörös az infantilizmus színe, a kék jól kontrollált érzelmeket, a zöld kiegyensúlyozott kapcsolatokat jelez – így az 1949-ben született Lüscher-teszt. A Max Lüscher svájci lélekbúvár által kifejlesztett tesztet ma is használják a személyiség és az aktuális érzelmi állapot feltérképezésére. A színkavalkádot nemcsak diagnosztizálásra vetik be, hanem gyógyításra is: a színterápiát évezredek óta alkalmazzák. A ma már főleg színes fényű lámpákkal űzött gyógymód szerint a vörös serkenti az idegrendszer működését, jó hatással van a vérkeringési zavarokra és a kedélybetegségekre, a narancssárga fokozza az emésztőszervek működését, a zöld csökkenti a vérnyomást, tágítja a vérereket, nyugtató hatású. A kék pedig csillapítja a fájdalomérzetet és a lázat.