Vajon tudatában vagyunk annak, hogy a hasi zsírpárna ugyanakkora kockázatot jelent a koszorúér-betegség szempontjából, mint a magas koleszterinszint vagy a napi egy csomag cigaretta? Azoknak az embereknek pedig, akik koszorúér-betegségben szenvednek, és egyre szélesedik a derekuk, kétszer akkora az esélyük a korai halálra, még akkor is, ha a testtömeg-indexük (BMI) a normál tartományban van. Ezekre a következtetésre jutott a Mayo Klinika kutatása, amelyben közel 16 ezer embert vizsgáltak meg. A tudósok szerint azonban a probléma ennél összetettebb, és közel sem csak a látható zsír jelenti a veszélyt. Az úgynevezett viszceláris (zsigeri) zsírok azok, amelyek a hasüregben helyezkednek el és körülveszik a belső szerveket. Valójában ezek a belső zsírok teszik ki a derékbőség nagy részét.
Ezek a zsírok jóval aktívabbak az anyagcserében, ráadásul hormonokat és más anyagokat is termelnek, amelyeknek negatív hatásai vannak az egészségre. Következményként megjelenhet például szívbetegség, magas vérnyomás, stroke, 2-es típusú diabetes, metabolikus szindróma, alvási zavarok és a rák bizonyos fajtái.

Felejtsük el a BMI-t

Az általános vélekedéssel szemben ilyen szempontból nem a BMI a legjobb mérőszám, hiszen sok embernek normál BMI-értékek mellett is magas a viszceláris zsír-aránya. A testtömeg-index csupán a testmagassághoz viszonyított súlyt mutatja. "A hagyományos skáláknak már nem sok haszna van" – vélekedik Keresztényi Zoltán, az Oxygen Medical humánkineziológusa. Sokkal jelentősebb mérőszám a testzsír-százalék. Keresztényi szerint a nem megfelelő táplálkozás és a mozgáshiány a problémák gyökere, amely a zsigeri és s bőr alatti zsírok tömegét növeli. Az növekvő stressz-szint csak ront a helyzeten, mivel fokozza a kortizol hormon termelődését, ami miatt a máj többlet cukrot termel. A cukor pedig éhségérzetet generál, vagyis még többet eszünk, és jó eséllyel rakódik ránk egyre több zsír.

A megfelelően kialakított táplálkozás – például sok gyümölcs, zöldség, magvak és halak – és egy személyre szabott mozgásprogram jelentheti a hosszútávú megoldást. Ráadásul az egyéni életmód-programoknak figyelembe kell venniük a meglévő betegségeket – legyenek azok akár bármilyen jellegűek – hiszen a megalapozatlan változtatások veszélyesek lehetnek többek közt a magas vérnyomással élőknek, a cukorbetegeknek, a szív- és érrendszeri-, vagy mozgásszervi problémákkal küzdőknek.