Miért rossz királynak lenni? - videó
Ha meg kellene neveznünk a könyvben és filmen legtöbbször feldolgozott családot, valószínűleg jó eséllyel nyerne a...
Ha meg kellene neveznünk a könyvben és filmen legtöbbször feldolgozott családot, valószínűleg jó eséllyel nyerne a brit királyi família. Az angol uralkodók élete soha nem volt unalmas, még a huszadik és huszonegyedik században is képesek voltak meglepetéseket okozni a világnak. Ismertségük miatt sokan idealizálják életüket, pedig halmozottan hátrányos helyzetűnek számítanak egy átlagos családhoz képest. Remek meséket lehet azonban mondani róluk, bár persze az igazság szinte soha nem elég látványos a filmkészítők számára. Viktória és Albert románca önmagában is érdekes volt, de muszáj volt még romantikusabbra venni az érzelmekre éhező nézők miatt Az ifjú Viktóriában. És természetesen a VI. György királyról szóló A király beszéde című film sem úszta meg a „változtatásokat”.
VI.György, azaz lánykori nevén Bertie élete minden bizonnyal meglehetősen nehéz volt. Nem feltétlenül annyira, mint ahogy ezt a filmben ábrázolják, de még a következő generációhoz tartozó Erzsébet királynő sem fantasztikus empátiájáról, kedvességéről híres. Könnyen hihető tehát, hogy Bertie-t gyerekkorában magára hagyták és mai szemmel nézve felháborító módon bántalmazták szülei. Persze egy olyan országban, ahol még ma is megszokott hétéves gyerekeket bentlakásos iskolába küldeni, végülis miért járna jobb elbánás egy király fiának? Szóval Bertie a gyerekkori traumák miatt dadog. Környezetetől, feleségét kivéve nem sok támogatást kap, de szerencsére megismerkedik egy bohém, intelligens ausztrál fickóval, aki segít rajta. A segítség extra jól jön, hiszen Bertie bátyja, a trónörökös egy szexéhes, felelőtlen nyikhaj (legalábbis a film ábrázolása szerint, szerintünk simán lehet, hogy neki volt igaza), aki egy kétszeresen elvált, amerikai nő kedvéért lemond a trónról, dadogós öccsére hárítva a felelősséget. A vége elég jó.
Így pár mondatban elmesélve nehéz elképzelni, miért volt annyira sikeres film A király beszéde pénzügyileg és szakmailag is. A nézők megnyeréséhez bizonyára szükség volt azokra a külsőségekre és kegyes hazugságokra, amelyektől könnyebben befogadhatóvá vált a sztori, a szakmai elismerést pedig biztosították az ezer helyen dicsért, remek színészek. A rendező biztosra ment, Colin Firth, Geoffrey Rush, Helena Bonham Carter és társaik mind biztos befutók, egyedül csak a Churchill-t játszó úriember lóg ki a csapatból, előadása inkább paródia, mint valódi színészet. De még ő sem tudja lerontani a végtelenül professzionális, ám meglepőnek egyáltalán nem nevezhető összhatást.
Az Oscar-díjakról döntő Amerikai Filmakadémia kifinomult ízlését jól jelzi, hogy Colin Firth nem a zseniális Egyedülálló férfiért kapta meg az aranyozott szobrocskát, persze, hiszen abban egy homokos férfit játszott, mi abban a dráma. Na de egy király, aki nem tud beszélni, aztán mégis megtanul, az mégis csak nemesebb, nem?
A király beszéde meglepően konzervatív, kellemes film, aminek aránylag egyszerű alaptörténetét sikerült izgalmasabbá tenni némi szexszel, dohányzással és káromkodással – a tengerentúlon szinte betiltották emiatt. Jó dolog, hogy ilyen bájos, boldogító mesékkel is lehet sikert aratni, még jobb lenne, ha az igazság is elég érdekes lenne. Mindenesetre, úgy tűnik, a brit királyi család iránti érdeklődés a nagy esküvőnek köszönhetően csak nőtt, Isten óvja Vilmost és Katalin hercegnőt a forgatókönyvíróktól.
A király beszéde június 8-tól már dvd-n is megvásárolható a Budapest Film gondozásában.
