Bár sokszor valóban nem kell messzire mennünk, hogy történelmi filmek forgatási helyszíneiben gyönyörködhessünk, az is előfordul, hogy a kolossszális díszletek  egy féltve őrzött filmstúdió kellékraktárában porosodnak: James Cameron Titanicja például sosem látta a valódi tengert. Képzeletben bejártuk a világ vélhetően leghíresebb és legemlékezetesebb történelmi filmalkotásainak megálmodott és valós helyszíneit, és közben a kulisszák mögé is belestünk.

Filmstúdió 1000, Nürnberg csak egy van! – Ítélet Nürnbergben

Stanley Kramer világhírű filmklasszikusa a náci vérbírák felelősségre vonását dolgozza fel, Aby Mann bestsellere alapján. Ám aki dokumentalista műre számít, csalódni fog, kellemesen. Marlene Dietrich mozija ugyanis nem csak a történelmi hitelességre, de a korszellem bemutatására is törekszik, emellett pedig kegyetlen pontossággal leplezi le a Hitlert kiszolgáló jogászokat és azok munkáját. További csavar a sztorin, hogy a bírót alakító Spencer Tracy néhány évvel korábban egy emlékezetes szerepében német menekültet játszott. A parádés alakításoknak maga Oscar sem tudott ellenállni: Tracy-t és Dietrichet is aranyszobrocskára terjesztették elő a bemutató évében. A mozi történelmi jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a német ajkú díva karakteres akcentusával kinyilatkoztatta: "Kell ez a film, mert még rengeteg náci szaladgál szabadlábon ebben az országban". És bár a forgatás nagyrészt egy kaliforniai filmstúdióban zajlott, a csapat az autentikus helyszínekre is ellátogatott, a város látképének rögzítésére a főbb szereplők is elutaztak, hogy saját bőrükön tapasztalják Nürnberg sajátos, egyszerre felemelő és fullasztó energiáit.  

Ide ugyan nem jönnek jenkik! – Elfújta a szél

Meglehetősen ritka, hogy egy teljesen ismeretlen irónő regényére azon nyomban lecsapjon egy nagy hollywoodi filmstúdió, ám a Rómeó és Júlia mellett a világ talán legismertebb szerelmi története már megszületésének évében kivételes helyzetben volt: 1936 júliusában adták ki, és augusztus elejére már aláírva pihent a fiókban Margaret Mitchell és a Metro Goldwin Mayer szerződése. Ám a dél bukását és a jenkik győzedelmes, ám szégyenletes diadalát feldolgozó mese forgatása még váratott magára: a déli államokban heves tüntetések zajlottak az ellen, hogy észak-amerikai produkciós cég húzzon hasznot a könyv sikeréből, azt pedig sokan egyenesen hallatlannak nevezték, hogy jenki színészek személyesítsék meg Scarlett O’Harat. És bár a férfi főszereplőt, Rhet Buttlert illetően egyöntetű volt a „nép akarata”, Bette Davist – aki néhány évvel korábban játszott már déli szerepet – sokan elutasították.

A sors iróniája, hogy az ifjú angol színésznő, Vivien Leigh épp akkoriban kísérte el kaliforniai útjára szerelmét, Laurence Oliviert: a véletlenszerűen megesett próbafelvétel után alig néhány hónappal megkezdődhetett a forgatás. A déli államok erősködése azonban megtette hatását: a mozit teljes egészében egy kaliforniai stúdióban forgatták, az Atlantai tűzvészt pedig a King Kong díszleteinek felgyújtásával tették élethűvé. A híres-nevezetes Tara tehát a filmben látott formában soha nem létezett, de hasonló házakat nagy számban találhatunk Amerika déli államaiban.

Számüzetésben, szabadon – Kundun

Egy diktatúra uralma alatt álló országban filmet forgatni a számüzetésben élő vallási vezetőről olyan, mintha az ember szembeköpne egy oroszlánt a sivatagban. Ennek ellenére Martin Scorsese a lehetetlennel is megpróbálkozott, mikor az ifjú Dalai Láma életét feldolgozó Kundun című filmet készítette elő. A rendező beutazta a buddhista bölcs életének fontosabb állomásait, és alapos kutatómunka után úgy döntött: helyi színészekkel dolgozik majd, ám nem feltétlenül helyi viszonyok között. A filmet Tibet és Buthan helyett Ázsia számos országában vették fel, de néhány hetet Marokkóban is eltöltött a stáb. Egy kis település fő turistamágnese azóta sem a marokkói népművészet, hanem a tény, hogy a környék meglepő hasonlóságot mutat a himalájai hegyi falvakkal. A kattogó fényképezőgépek gyűrűjében álló falusiak pedig szinte hiába mondogatják az utazóknak, hogy a forgatási helyszín, Sidi Chamharouch már jóval a produkció látogatása előtt zarándokhely volt.

40 év a sivatagban – A tíz parancsolat

Bár számtalan film, regény és színdarab dolgozta már fel Mózes történetét, a héber próféta életének klasszikus feldolgozásával egyetlen mű sem vetekedhet – és végkép nem az Egyiptom hercege című zenés-táncos kis rajzfilmkatasztrófa. A mozi hűen követi a Bibliát a folyón úszó kosár megtalálástól a Vörös-tengeren való átkelésen át egészen a Sinai-hegyen kinyilatkoztatott isteni tízparancsolatig, és még tovább. A veterán rendező, Cecil B. DeMille utolsó alkotása nem csak történelmi témájú, de történelmi jelentőségű is: a kor minden technikai lehetőségét kihasználta, és máig rekordtartó a „legtöbb statisztát alkalmazó film” pozíciójában.

A közel négy órás film másik különlegessége, hogy autentikus helyszneken, Egyiptomban forgatták, dacolva az időjárási viszontagságokkal, és a tűzvörösre égett színészek mindennapos, válogatott egészségügyi problémáival. A mű azonban mai szemmel nézve is minden szenvedést megért, hiszen az alkotók hollywoodi taposómalom törvényeivel ellenszegülve csodálatos precizitással dolgoztak: a néhány perces orgia-jelenetet például három hét alatt vették fel – ez manapság egy B-kategóriás film teljes forgatási ideje.

Bomló belek Mexikóban – Trója

A trójai faló történetét elregélő kasszasiker kulisszatitkairól saját beépített kémünk, Párdányi Domonkos, Brad Pitt személyes kaszkadőre mesélt. A Máltán és Mexikóban forgatott történelmi dráma ugyanis a színfalak mögött a bőrszoknyás Brad Pitt kapuzárási pánikjáról szólt: a kissé sótlan színész az Angelina Jolie-val való találkozás előtt napi négyórás edzéssel igyekezett elterelni a figyelmet egyre mélyülő ráncairól. Ennél persze izgalmasabb híreket is elárult a világhírnév felé kacsintgató kaszkadőr, melyek szerint az eredeti tervek szerint a Trója szokatlanuk valósághű lett volna: a nyugat-mexikói és máltai csatatereken ugyanis a kiomló belektől a levágott végtagokig mindenféle ínyencség helyet kapott.

Amputált kaszkadőrök és mű-lóláb ide vagy oda, a sérülések realista bemutatása nem nyerte el a stúdió tetszését, és tartva tőle, hogy még a 18-as karika sem lesz elég, a vágószobában megszabadultak a direkt vérontástól. „Három hónapon át kardoztunk a negyvenfokos melegben: nőket erőszakoltunk meg, embereket lógattunk fel, beleztünk... mindent kihagytak végül” – mondta Domonkos egy emlékezetes interjúban. Sebaj, talán a DVD extrái között... vagy a horror változatban.

Dó, egy domb, egy szép zöld domb – A muzsika hangja

A kissé szirupos musical összeállításunk kihagyhatatlan eleme, már csak abból az alkalomból is, hogy nemrégiben, hetven évvel a musicalklasszikus zárójelenetében lefestett menekülés után a valódi Maria von Trapp végre visszatért Salzburgba. "Ismét itthon vagyok" – pityergett a majd' 100 éves asszony ma szállodaként működő gyermekkori otthonában. Az osztrák ékszerdoboz számtalan turistacsalogató látványossága mellett tagadhatatlanul Julie Andrews feledhetetlen játékának is köszönheti azt, hogy nagy utazók milliói keresik fel. A színésznő egy fiatal apácát alakított, aki nevelőként kerül a von Trapp családhoz, melynek feje hét csalafinta gyermekkel a szárnya alatt özvegyült meg. A család 1938-ban az Anschluss után az Egyesült Államokba menekült, a von Trapp család birtokát pedig elkobozták, sőt, egy ideig az SS főnöke, Heinrich Himmler rezidenciájaként is szolgált. Az egykor zenétől és tánctól hagos kertet szögesdrót és fegyveres őrök védték. És bár a filmklasszikus nagyrészét valóban Salzburg környékén forgatták, a belső felvételek egy hollywoodi stúdióban készültek, a nyitó jelenetet, amelyen Julie Andrews Coccolino maci módjára egy alpesi réten szalad, Bajorországban vették fel.

1001 éjszaka Jordániában – Arábiai Lawrence

A brit Thomas Edward Lawrence-t számtalan titulussal illethetjük: katona, régész, író és kalandor... talán leginkább újkori polihisztor. Ám az 1916-18-as arab nemzeti felkelésben betöltött szerepe miatt, és persze az erről készült monumentális szuperprodukciónak köszönhetően az egész világ Arábiai Lawrence néven ismeri. Történetének rejtélyes romantikája, kalandos élete és szokatlan öltözködése máig foglalkoztatja az írókat, festőket, és filmkészítőket. Nem volt ez másként a harmincas években sem, amikor is Korda Sándor a Columbia filmstúdió elé tárta nagy ötletét: készüljön nagyeposz a hősről. A címszerepért olyan színészek álltak be a sorba, mint Dirk Bogarde, Marlon Brando, ám Peter O'Toole-lal, a végső befutóval egyikük sem vehette fel a versenyt. A mozi-mérföldkő persze nem csak a színészóriásnak köszönheti máig meghatározó filmtörténeti szerepét: David Lean rendező számos jelenetet Jordániában és Spanyolországban is felvett, mondván, majd a vágóasztalon derül ki, melyik változatot használja, és akkoriban elképesztő 13 millió dollárt költött el a forgatás során. A káromkodó producerek száját végül hét Oscar-díjal tömte be, köztük a legjobb filmnek járó szobrocskával.