A 248 kilométer hosszan elnyúló határterületet egymillió katona őrzi, és további egymillió akna "gondoskodik" arról, hogy idegen ne tegye be a lábát a zónába. Bill Clinton volt amerikai elnök "a világ legrémisztőbb helyének" nevezte korábban a zónát.

A dél-koreai kormány megelégelte a területtel kapcsolatos negatív sztereotípiákat, és új arculat megteremtésén fáradozik. Idegenforgalmi szempontból panaszra ugyan eddig se lehetett ok, hiszen évente 6,5 millió turista keresi fel a hidegháború máig élő örökségét, hogy távcsővel vessen egy pillantást az elszigetelt, titokzatos országra.

A látogatók egy része az észak-koreai nép iránti szeretetből érkezik a két Koreát elválasztó földsávhoz, míg mások inkább egy kis adrenalinlöketre vágynak, hiszen a világon nincs még egy ilyen jól - és biztonságosan - megközelíthető aktív demilitarizált övezet.

Pak Mi Dzsa, a dél-koreai környezetvédelmi minisztérium természetpolitikai osztályának igazgatója elmondta, hogy a térség "mostanáig" a háború és feszültség szimbóluma, illetve a korlátozások és a fokozott biztonsági óvintézkedések zónája volt. Szeretnének ezen változtatni azzal a tervükkel, hogy ökozónává, mégpedig a "béke és élet zónájává" címkéznék át a területet - olvasható a cikkben.

"Reméljük, a jövőben inkább azért jönnek majd ide az emberek, hogy megtekintsék az itteni vadvilágot, nem pedig azért, hogy a világ utolsó megosztott országát láthassák" – mondta Pak. Az elképzelés a valóságtól egyáltalán nem elrugaszkodott, tekintve, hogy a 60 évvel ezelőtti koreai háború egy több kilométer széles, emberektől teljesen érintetlen ütközőzónát, és ezzel együtt akaratlanul is egy természeti rezervátumot hozott létre, amely több ezer állat-és növényfaj, egyebek mellett ritka darufélék és a koreai repülő mókus otthona.