A CERN fizikusai a nagy hadronütköztető (LHC) két kísérletében (ATLAS és CMS) nyert eredményeket ismertetve rámutattak, hogy nagy valószínűséggel arról a Higgs-bozonról van szó, amely a többi részecske tömegéért felelős.

A tízmilliárd eurós költséggel megépített LHC elsődleges célja a Higgs-bozon felfedezése, amely nélkül a 13,7 milliárd éve, az ősrobbanás után uralkodó káoszban a szerteszét röpködő "részecsketörmelékből" nem alakulhattak volna ki a csillagok, a bolygók és a galaxisok. Az "isteninek" is nevezett részecske létét Peter Higgs jósolta meg 1964-ben, a brit fizikus úgy vélte, hogy a kérdéses bozon betölti a "rést" a természet alapvető működését leíró standard modellben (SM). A részecskét az 1980-as évektől keresik a tudósok, míg ez év júliusában a CERN fizikusai bejelentették, hogy 5 szigma bizonyossággal felfedezték.  (A szigma a részecskefizikai kísérletek bizonyosságát jelző, számos összetevőből álló érték. A skálán az 1-es érték még véletlenszerű statisztikai ingadozás is lehet az adatokban, a 3 szigma már bizonyítéknak számít, de csak 5 szigmánál mondják ki a felfedezés szót. Ez azt jelenti, hogy kevesebb mint egy a millióhoz a valószínűsége, hogy az eredményeket valamilyen statisztikai fluktuáció váltotta ki).

 "Korai még bárminemű végkövetkeztetéseket levonni, de a részecske egyre jobban emlékeztet a Higgs-bozonra" - hangsúlyozta Pauline Gagnon, az LHC Atlas-kísérletének fizikusa, aki részt vett az adatok elemzésében. Oliver Buchmüller, a CMS-kísérlet résztvevője szerint is egyre erősebb bizonyítékokkal rendelkeznek.

A CERN fizikusai azonban abban is reménykedtek, hogy a Higgs-bozon felfedezése valamiféle bizonyítékot szolgáltat például a szuperszimmetria (SUSY) elméletére, a sötét energiára és sötét anyagra, csupa olyasmire, ami túlmegy a standard modellen, egyfajta "új fizikára" nyit kaput, ennek azonban egyelőre semmi jele. (A SUSY szerint minden ismert részecskének létezik egy úgynevezett szuperpartnere, ezek fontos összetevői lehetnek a világegyetem 25 százalékát kitöltő sötét anyagnak).

Az Európai Nukleáris Kutatási Intézet fizikusai azonban nem adják fel a reményt, hogy valami sokkal egzotikusabbra bukkannak.

"Részletesen meg kell határoznunk az új részecske összes tulajdonságát, időbe telik, míg megértjük valódi természetét" - hangsúlyozta a szuperszimmetriával foglalkozó Oliver Buchmüller.